Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 6. szám - A középiskolai jogi oktatás bevezetését ...

6. sz. KERESKEDELMI JOG 95 tesités elmaradásának is csak az a következménye, hogy az engedményezett az engedményezésről való értesítés előtt az engedményezőnek joghatályosan teljesíthet. (Kúria P. VII. 4107/1922. sz. a. 1923. ápr. 12-én.) Pénzszolgáltatás. 86. A K. T. 326. §. 2. bekezdésének világos rendelkezésével szemben nem foglalhat helyet oly értelmezés, mely szerint a lejárat napja csak akkor szolgálhatna irányadóul, ha a fizetés e napon bekövetkezik, egyébként azonban a valóságos fizetési napon levő átszámítási árfolyam volna irányadó. (Kúria P. VII. 1962/1922. sz. a. 1923. ápr. 4-én.) A felperes felülvizsgálati kérelmében a fellebbezési biróság Ítéleti döntését egyedül azon az alapon támadja meg, hogy ez a biróság helytelenül alkalmazta a Kt. 326. §. 2. bekezdésében foglalt jogszabályt. Ez a panasz nem alapos, mert a Kereskedelmi Törvény 326. §. második bekezdése a lejárat napját jelöli meg ama időpontul, amelyen jegyzett árfolyam szerint számítandó át a teljesités helyén forgalomban nem lévő pénznem országos pénznemmé. Ezzel a világos és határozott rendelkezéssel szemben nem foglalhat helyt olyan értelmezés, amely szerint a lejárat napja csak akkor szolgálhat irányadóul, ha a fizetés e napon bekövetkezik, egyébként azonban a valóságos fizetés napján fennálló árfolyam szerint történjék az átszámítás. A törvény nem különböztet a lejárat napján és későbbi időpontban telj esitett fizetés közt; ily különböztetés hiányában a törvényt alkalmazó biróság sem különböztethet. A felperesnek a Kt. 282. §-ára való hivatkozása sem alkalmas a Kt. 326. §. 2. pontjának a fentitől eltérő értelmezésére, mert a 282. §. szövege nem tesz különbséget a lejárat napja és fizetési határnap közt; ellenkezőleg a fizetési határnapot annak a napnak tekinti, amely napon a felek megegyezése szerint a követelés teljesítendő, ami teljesen egyenlő az előzetesen megállapított lejárati nappal. Ilyen előzetesen kikötött fizetési nap hiányában a késedelmi kamat a megintés napjától illeti a hitelezőt. Ezt és nem mást fejez ki a Kt. 282. §-a. A fizetés tekintetében a hitelező által adott halasztás esetén a Kt. 326. §-ának alkalmazása szempontjából nem az eredetileg kikölött lejárati idő, hanem a fizetési halasztás elteltével beállott időpont mérvadó s amennyiben a fizetés helyén forgalomban nem levő pénz árfolyama időközben emelkedett, az országos pénznemben teljesítendő fizetés összege e magasabb árfolyamnak #megfelelően határozandó meg. 87. A szerződés teljesitési helye nem okvetlenül állapítja meg a pénztartozás fizetési helyét. Ez irányban elsősorban a felek akarata irányadó. Halasztás esetén a meghosszabbított határidő állapítja meg a lejárati napot. (Kúria P. IV. 4120/1922. sz. a. 1923. ápr. 13-án.) K. T. 322. §-a értelmében a kereskedelmi ügyletek teljesitési helyére nézve elsősorban a felek akarata mérvadó és az idézett szakasz második bekezdésében, valamint a K. T. 323—325. §-aiban foglalt magyarázati szabályok csak akkor jöhetnek alkalmazásba, ha a feleknek meghatározott teljesitési helyre irányuló akarata meg nem állapitható. Önként következik ebből, hogyha és amennyiben valónak bizonyulna a felperesnek az az előadása, hogy a B) alatti számlában felsorolt áruk eladásakor az alperessel abban állapodott meg, hogy a cseh koronákban meghatározott vételár Bodenbachban lesz fizetendő és e megállapodás eredményeként lett a BJ alatti számlára vezetve, hogy a vételár Bodenbachban a Wiener-Bankverein ottani telepén lesz a felperes számlája javára fizetendő: alperes a K. T. 326. §-ának rendelkezésére tekintettel a kereseti vételárat a Bodenbachban divatozó országos pénznemben vagyis cseh koronában tartozik megfizetni. A fellebbezési biróság azonban abból a téves jogi álláspontból kiindulva, hogy miután a fenforgó esetben felperest illetően az ügylet teljesitési helyéül Budapest jelentkezik, ez szükségképen a vételár fizetési helyét is meghatározza, a tényállást abban az irányban, hogy a felperes által vitatott fenti megállapodás létrejött-e a felek közt, vagy sem? Nem állapította meg. Tekintettel továbbá, arra, hogy felperes azt is vitatta, hogy az alperesnek ő a vételár fizetésére 1921. évi november hó 1-éig halasztást adott és az alperes ekkor csupán 3000 korona részfizetést teljesített; az esetre, ha L. L.-tal bizonyítani kívánt II. alatti megállapodás joghatályos létrejötte nem volna megállapítható, miután halasztás esetén a tartozás lejárata a halasztás napjáig kitolódik: sziikségesvannak a megállapítása is, hogy a cseh koronának 1921. évi november hó 1-én mi volt az árfolyama, valamint az is, hogy az alperes a 3000 koronát mely helyen fizette. Vétel. 88. A szerződő felek telephelyétől különböző rendeltetési hely irányadó a szerződés nem teljesítése esetén követelhető kárra (árkülönbözet) nézve is. (Kuia P. VII. 1918/1923. sz. a. 1923. ápr. 5-én.) 89. Az árverés utján való értékesítés a bírói gyakorlat értelmében, a tőzsdén bár nem jegyzett, de piaci árral bíró áru tekintetében csak akkor foghat helyt, illetőleg a piaci áron alul maradó árverési eredmény csak akkor róható a késedelmes vevő terhére, ha az árunak piaci áron szabad kézből való értékesítése megkiséreltetett és az nem sikerült. (Kúria P. IV. 3351/1922. sz. a. 1923. ápr. 6-án.) Borvételi ügylet. 90. 4375 és 5170/1919. M. E. sz. rendeletek a pezsgőre, mint a bornak ipari feldolgozásából eredő és egyedileg különálló cikkre nem alkalmazhatók. (Kúria P. IV. 4134/1922. sz. a. 1923. ápr. 19-én.) Indokok: A 4375 és 5170/1919. M. E. számú rendeletek a bornak adásvétele tárgyában kötött ügyletekre vonatkoznak. Mivel a fontos közgazdasági érdekből, s nyilvánvalóan a bortermelésnél fennforgó érdekek védelmére kibocsátott ezek a rendeletek kivételes intézkedéseket tartalmaznak, azok tárgyukat illetően kiterjesztően nem értelmezhetők. Mivel pedig köztudomás szerint a pezsgő a bornak nem valamely válfaja, hanem a bornak