Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 12. szám - Valorizáció a fuvarozási jogban

12. sz. KERESKEDELMI JOG 165 sz* a.) — Mindkét esetben kimondta a Kúria, hogy nemzetközi jogszabály hiányában a teljesítési hely I örvénye lévén irányadó s a kártérítés az áru kiszolgáltatásának helyén lévén fizetendő, a kártérítési összeg pénzneme a K. T. 326. §-a szerint igazodik. — A tényállás szerint a Svájcban feladott áru Budapesten leli volna a cimzett részére kiszolgáltatandó. A döntés szerint pedig a kárté- j rités magyar koronában Ítéltetett meg. — Ezzel a döntéssel ellentétben a német Reichsgericht ! (yom 28. Október 1922. 618/1/21. sz. a.) a kártérítést a feladási hely pénznemében állapítja meg, mely pénznem helyett adósnak jogában áll a tényleges fizetés napján való árfolyamátszámitás mellett hazai pénznemben is fizetni. (Juristische Wochenschrift 52, 198.) — Az érdekes ezen ellentétben az, hogy a német esetben is svájci küldeményről volt. szó (az áru Romanschornban adatott fel Hamburg rendeltetéssel s útközben elveszett) s a Rg. nem a rendeltetési hely, hanem a feladási hely pénznemét ítélte meg. (Lásd u. o. Prof. Nussbaum megjegyzéseit a Rg. gyakorlatához, továbbá ; dr. Nagy Dezső cikkét jelen számunkban.) Opció és pénzelértéktelenedés. A m. kir. Kúria 26. sz. polgári döntvénye (Kcr. Jog 1923. évf. 5. sz.) kimondta, hogy ha az ingatlanra vonatkozó vételjog (opció) gyakorlására nyitvaálló időben a szerződés tárgyának értéke a forgalmi viszonyok előre I nem látott alakulása folytán aránytalanul emel- ! kedett, az opció ily körülmények közt nem gya- j korolható. — Mig a Kúria eddig az állásfoglalásig j eljutott, a kérdés megoldása sok stáción ment keresztül. — De nemcsak nálunk volt a gyakorlat i ide-oda ingadozó. — Az osztrák joggyakorlat leg- I ujabb időkig szintén nem akarta elismerni a pénz elértéktelenedésének ezt a joghatályát és uralkodó volt az ingatlanokra nézve az Oberster Gerichtshof 1920. január 27-én kelt Rv. III. 24/20 sz. határozata; az ingókra nézve pedig az 1921. december 13-án kelt Ob. I. 836/21. számú Ítélete. — Az Oberster Gerichtshof legújabb döntése azonban (Ob. III. 299/23, 1923. ápr. 24-ről) már eltér a korábbi gyakorlattól, mert «dem Beklagten nichii zugemutet werden kann», hogy ő az ingatlant ma is a régi vételáron adja oda. — Meg kell azonban jegyezni, hogy az osztrák döntés nem megy odáig, mint a jogegységi határozat, amennyiben csak akkor tekinti az opciót hatálytalannak, amennyiben vevő nem kínál az ingatlanért oly vételárat, mely az opció gyakorlásakor megfelelő volna. (A 26. sz. jogegys.-döntvény szerint: az opció akkor sem gyakorolható, ha a jogosított a szerződéses vételár helyett szolgáltatni hajlandó azt az összeget, mely az ingatlan értékének az opció gyakorlásakor megfelel.). A légi forgalmi vállalat kártéritő felelőssége egyike a legvitatottabb kérdéseknek. A német jogban a légi forgalmi vállalat az árukban és személyekben felmerülő károkért csak bizonyos maximális összeg erejéig felelős. Ennek a magyarázata az, hogy a német jogban a vétlen károkozásért felelős veszélyes üzemekre vonatkozó tan nem fejlődött ki és az automobiltörvény, amely a léghajózási törvény előképéül szolgált, szintén limitált kártérítési összeggel dolgozott. A francia jogban a korlátlan felelősség elve éppen ugy megvolt mint nálunk és ezért a légi forgalmi vállalat a. véletlenül okozott kárért is felelős mind a vele szerződő utasokkal és árufeladókkal, mind pedig azokkal szemben, akik a légi közlekedési eszköz lezuhanása, vagy abból kieső tárgy leesése folytán a földön szenvednek kárt. Minthogy a légi közlekedés biztonsága még nem olyan tökéletes, mint a szárazföldi közlekedésé, a felelősség biztosítás dija igen magas volna a korlátlan felelősség folytán. A francia légi közlekedési vállalatok tehát igyekeztek módot találni arra, hogy a felelősség alól legalább a velük szerződő felekkel szemben meneküljenek. Az eszközt erre a tengeri fuvarozás körében találták meg, ahol szokásos volt a felelősséget szerződéssel az utasok testi épségében és az árukban beálló sérelem esetére oly módon kizárni, hogy a vállalat akkor se legyen felelős, ha a hajó személyzetét vétkesség terheli. Ezt a kikötést alkalmazták légi fuvarozás eselében is, ámde egy 1905-ben alkotott francia törvény a szárazföldi fuvarozás körében az ilyen kikötés érvényességét megtagadta. Felmerült esetben az első és másodfokon eljárt bíróság a kikötést e törvény alapján érvénytelennek mondta ki. A harmadfokú bíróság megállapította ugyan, hogy az 1905. évi törvény a légi fuvarozásra nem nyer alkalmazást, a kormány mégis indíttatva érezte magát, hogy e tárgyban törvényjavaslatot terjeszszen a törvényhozó testület elé. A javaslat, amely hivatalos jogszabálymagyarázat alakjában van megszerkesztve, a kikötés érvényességét ahhoz a feltételhez fűzi, hogy egyfelől a hajó fuvarozásra alkalmas állapotban induljon útnak, másfelől, hogy a légi közlekedési eszköz személyzete szükséges képesítő okmányokkal el legyen látva. Ha a légi közlekedési eszköznek forgalmi engedélye van, ez vélelmet állit fel annak, fuvarozásra alkalmas állapota tekintetében. A javaslat benyújtását a kormány kebelében is élénk vita előzte meg és az még nem is vált törvénnyé. Parlamenti tárgyalásra az ügy valószínűleg a legközelebbi napokban Párisban megtartandó légi jogi nemzetközi értekezlet után fog kerülni. A mi jogunkban a 10,270/1922. M. E. számú rendelet* 19. §-a általában megengedi az utasokkal szemben és a szállított áruk tekintetében a kártérítési kötelezettség szerződéses kizárását, de a kikötés érvényességéhez nem kívánja meg kifejezetten azokat a feltételeket, amelyek a francia törvényjavaslatban meg vannak említve. Nézetünk szerint azonban alig férhet kétség ahhoz, hogy ezeknek a feltételeknek nálunk is meg kell lenni, mert a rendelet 19. §-ában csak a veszélyes üzembői folyó kivételes felelősség kizárásáról lehet, szó és nem annak a felelősségnek a kizárásáról, amely vétkesség alapján az általános magánjogi szabályok szerint terhel bárkit. (n. e.) IRODALOM. Hazai irodalom. Iparigazolvány és iparengedély az uj ipartörvény szerint. — Gyakorlati útmutató, különös tekintettel az értékpapirkereskedésre és bankiparra. — írták: dr. Varga Vidor tanácsjegyző és dr. Frank József ügyvéd. Budapest 1923. Lampel R. könyvkereskedése. — Ára 4500 korona. * Lásd Budapesti Közlöny 1922. évi 290. szám és Sándoifi: A légi közlekedés magyar jogszabályai. Budapest, 192R