Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 12. szám - Valorizáció a fuvarozási jogban

166 KERESKEDELMI JOG 12. sz. HAZÁI JOGGYAKORLAT. Valuta. 138. Részfizetés — factum concludens. — A gazdasági lehetetlenülés szabályai csak vételi ügyleteknél nyerhetnek alkalmazást. (Kúria P. VII. 2912/1923. sz. a. — 1923. nov. 6.) Indokok: A fellebbezési bíróságnak az elsöbirósági Ítéletből átvett ténymegállapítása szerint az alperes a felperesnek ezúttal csupán részben érvényesített svájci frank követelésre 1919. év végétől kezdve négy izben fizetett törlesztésül öszszesen 21,600 svájci frankot, 1921 január 20-án pedig további 10.000 svájci frank átutalásáról értesítette a felperest, ez az összeg azonban a peres felek rendelkezési körén kivül eső okokból nem jutott a felperes kezére. Az alperesnek ezekből a megállapított tényeiből helyesen vonta le a fellebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy a svájci frankban teljesítendő fizetést felperes szerződéses alapon követelheti; mert az az adós, aki a külföldi pénznemben fennálló tartozására külföldi pénznemben igér és teljesít részletfizetéseket, ezzel az ígéretével és fizetésével elismeri, hogy kötelezettséget vállalt hitelezőjével szemben tartozásának a meghatározott pénznemben való fizetésére. Ezen az alapon helyesen marasztalta a fellebbezési bíróság az alperest tartozásának svájci frankban való megfizetésére, tárgytalan tehát az a felülvizsgálati panasz, amely a svájci jognak alkalmazását sérelmezi. Az alperes a gazdasági lehetetlenülés jogszabályának nem alkalmazását is panaszolja felülvizsgálati kérelmében. Ez a panasz sem alapos, mert az állandó birói gyakorlat értelmében a gazdasági lehetetlenülés szabályai csak vételi ügyleteknél nyerhetnek alkalmazást. 139. A pénztartozások fizetése tekintetében nem a szerződés megkötésének helye, hanem az a hely irányadó, ahol a hitelezőnek kereskedelmi telepe, vagy ennek hiányában lakása volt. (Kúria P. VII. 978/1923. sz. a. 1923. okt. 16-án.) Indokok: Nem vitás, hogy az alperes a felperestől szövött árukat vett és vett át s hogy az alperes által még ki nem fizetett vételár 3327.20 cseh szlovák koronában lett megállapítva. A felperes brünni gyáros és nem vitás az sem, hogy a számla is Brünnben a felperes kereskedelmi telepén lett kiállítva. A K. T. 324. §-a értelmében pénzbeli tartozásokat forgatható vagy bemutatásra szóló papirokon alapuló tartozások kivételével az adós, amennyiben a szerződésből, az ügylet természetből vagy a szerződő felek szándékából más nem következik, azon a helyen köteles fizetni, hol az ügylet megkötésekor a hitelezőnek kereskedelmi telepe vagy ilyennek nemlétében lakása volt. Eszerint a törvényszakasz szerint alperes az ö tartozását a felperes kereskedelmi telepén: Brünnben tartozik kifizetni. Alperes sem az első, sem a fellebbezési bíróság előtt nem is állította, hogy fizetési helyéül Budapestet kötötte ki. A fellebbezési bíróság fizetési helyül ezek ellenére Budapestet állapította meg pusztán azon az alapon, hogy alperes az ügyletet a felperes képviselőjével itt Budapesten kötötte meg. A fellebbezési bíróságnak ez az álláspontja téves. Mert. a K. T. fentebb idézett 324. §-a szerint a fizetési hely tekintetében nem a szerződés megkötésének a helye, hanem az a hely az irányadó, ahol az ügylet megkötésénél a hitelezőnek kereskedelmi telepe vagy ilyennek hiányában lakása volt. A fizetés teljesítése helyén, Brünnben a csehszlovák korona van forgalomban, a K. T. 326. §-a sem ad tehát jogot alperesnek arra, hogy csehszlovák koronákban megállapított és ez alapon csehszlovák koronákról szóló számlatartozását magyar koronákban fizesse. Az alperest magyar koronákban elmarasztaló fellebbezési bírósági Ítélet ezek szerint a K. T. 324. és 326. §-okban foglalt anyagjogi szabályt sérti. Vasúti fuvarozás. 140. A V. Ü. Sz. 91. §. 2 bek. szerint a kártérítésre jogosult még akkor is, ha az elveszett árukért már kártérítést kapott, az áru utólagos megkerülése esetében annak visszaadását — a kapott megtérítés visszaadása ellenében — igényelheti. — A felszólamlás tehát ez igényre is kiterjed. (Kúria P. IV. 6854/1922. sz. a. okt. 16-án.) Indokok: A vasúti Ü. Sz. 90. §-a szerint az átvételre jogosult, az árut, ha az bizonyos határidő alatt ki nem szolgáltatható, minden további bizonyíték nélkül elveszettnek tekinthető ugyan; azonban az Ü. Sz. 91. §-ának (2) bekezdése szerint a kártérítésre jogosult még akkor is, ha az elveszett áruért már kártérítést kapott, az áru utólagos megkerülése esetében az áru visszaadását — a felvett kártérítés visszafizetése mellett — még mindig igényelheti; nyilvánvaló tehát, hogy azt az igényt, amely a jogosultat az áru kellő időben ki nem szolgáltatása esetében a vasúttal szemben megilleti, az Ü. Sz. nem szorítja a 88., 89., 93., 94., 95. §-okban szabályozott kártérítési követelésekre, hanem az igényjogosult magának az árunak a kiadásához — ha ez lehetséges — ragaszkodhatik. Alaptalan ennélfogva az alperesi felülvizsgálati kérelemnek az az álláspontja, amely szerint az Ü. Sz. 98. §-ának (3) bekezdésében emiitett. igény bejelentése (felszólamlás) alatt csak valamely meghatározott kártérítési kérelem volna értendő, mert a fentiekből következik, hogy a feladónak a vasúthoz intézett Írásbeli kérelme, amely az áru felkutatása iránti intézkedések megtételét és az eredményről leendő értesítést sürgeti, nem egyéb, mint az áru kiadása iránt fenntartott igény bejelentése és mint ilyen az Ü. Sz. 98. (3) bekezdése értelmében alkalmas arra, hogy az áru elveszése miatt a vasút ellen támasztható igénynek még be nem fejezett elévülése ezen bejelentés folytán szünetelővé váljék.