Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 11. szám - A specialista ügyvéd fogalma ...

146 KERESKEDELMI JOG halad, kivéve, ha a per értékre tekintet nélkül tartozik a törvényszék hatáskörébe. Az 1. §. 6. pontjában megállapított értékhatárok a jelen rendelet életbelépte előtt meg- i iuditott perekben is irányadók; az e rendelet életbelépte előtt meghozott Ítélet kiegészítését nem lehet kérni azon az alapon, hogy a bíróság az ítéletet az idézett 6. pontban megjelöltnél kisebb összegre nézve mondotta ki fellebbvitelre tekintet nélkül végrehajthatónak. Az 1. §. 7. pontjában megállapított értékhatár nem irányadó azokban a folyamatban levő perekben, amelyekben a keresetlevelet e rendelet életbelépte előtt a járásbíróságnál adták be, ellenben irányadó azokban a folyamatban levő perekben, amelyekben a keresetlevelet e rendelet életbelépte előtt a községi bíróságnál adták be. A 2. §. 1. bekezdésében az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés tekintetében megállapított értékhatár (10,417/1922. M. E. számú rendelet 4. §. 5. pont) nem irányadó azokban a perekben, amelyekben a kir. törvényszék, a másodfokú Ítélet elleni fellebbezés tekintetében megállapított értékhatár (10,417/1922. M. E. számú rendelet 4. §. 7. pont) pedig azokban a perekben, amelyekben a kir. Ítélőtábla a jelen rendelet életbelépte előtt már ítéletet hozott. 4. §. Ez a rendelet az 1923. évi november hó 1. napján lép életbe és az igazságügyminiszter hajtja végre. Budapest, 1923. évi október hó 19. napján. V, A specialista ügyvéd fogalma sokkal nehezebben tud a köztudatba átmenni, mint az orvosi specialistáé. Az ügyvédek ellenszenve a reklámcélokra is alkalmas megjelölések nyilvános használatával szemben köztudomású. A magyar ügyvédség körében csakúgy, mint a külföldi ügyvédek sorában számosan fogadták ellenszenvvel már azt is, hogy a közhivatalnoki pályáról az ügyvédi pályára átlépők névtáblájukon és nyomtatványaikon korábbi állásuk megjelölését használhassák. A speciális szak megjelölése és a korábbi hivatali állás kitüntetése azonban mégsem esik egészen egy elbírálás alá, mert míg a korábban betöltött állás megjelölése a valódiság tekintetében ellenőrizhető és így alapos kifogás tárgya nem lehet (Kérdés! szerk.), t megfelelő szakvizsgák és az orvosoknál szokásos klinikai gyakorlat lehetőségének hiányában a speciális megjelölések helytálló volta teljesen ellenőrizhetetlen, ezért könnyen megeshetnék, hogy az adóügyi, büntetőjogi, vagy közigazgatási specialista éppen csak azért nevezné magát igy, hogy könnyebb kenyérkeresethez jusson. A német ügyvédséget hosszú idő óta foglalkoztatja mind a két emiitett kérdés és a korábban viselt hivatali állás feltüntetése tekintetében kialakultnak lehet tekinteni azt az álláspontot, hogy az az ügyvédi tisztességbe nem ütközik. Annál nagyobbak a nézeteltérések a.bban a kérdésben, hogy az ügyvéd magát szakügyvédként megjelölheti-e. Tekintélyes ügyvédek részéről történt állásfoglalás az ily feltüntetések megengedése ellen, mások viszont rámutattak arra, hogy a német ügyvédség számára egyenesen életkérdés annak a köztudatnak a megtörése, hogy az ügyvéd csak a bíróságok előtt van hivatva feleket képviselni. E köztudatot megváltoztatni annál nehezebb, mert az ujabban gombamódra szaporodó adóügyi tájékoztató irodák és egyéb hasonló intézmények a balhiedelmet 11. sz. egyenesen fokozzák. Az élet fejlődése főként a közjog és közigazgatási jog terén egészen uj, az ügyvédek részéről kihasználható területeket nyitott meg, amelyeken azonban az ügyvédeknek utat keli találni az érvényesülésre, ennek pedig az a legegyszerűbb módja, ha az ügyvéd magát mint az illető szakma művelőjét ismerteti meg a közönséggel. Rámutatnak a specialistaként megjelölés hívei arra is, hogy az ellenzők túlnyomóan azok közül a nagyhírű ügyvédek közül kerülnek ki, akikről amúgy is mindenki tudja, hogy a jog- és államtudományok melyik ágával foglalkoznak behatóbban és ezért nemcsak nincs szükségük speciálista voltuknak névtáblájukon feltüntetésére, hanem rájuk egyenesen hátrányos volna, ha mások ezt megtennék és a közönség megtudná, hogy ugyanabban a tárgykörben más is dolgozik. Ebben a kérdésben a közelmúltban a német Anwaltvercin elvi álláspontját a IV. bizottság a következőkben szögezte le: «Annak névtáblán vagy levélpapíron közzététele, hogy az ügyvéd tevékenységét a jognak egy körülhatárolt területére korlátozza, megengedhető abban az esetben, ha az ügyvéd sem maga, sem pedig a társa utján általános gyakorlatot nem folytat.» A társulási tilalom miatt sokan még ezt az állásfoglalást is túlságosan súlyosnak találták, annál élénkebb visszhangot keltett az «Ehrengerichtshof für deutsche Rcchtsanwálte» 1923. február 29-én hozott ítélete, amelyben a legfelsőbb ügyvédi fegyelmi fórum első ízben foglalt e kérdésben állást. A határozat kimondja, hogy az ügyvéd nem jelölheti meg magát adóügyi ügyvédként, az indokolás pedig általában állást foglal a szakügyvédi megjelölések nyilvános használatával szemben. Ezzel a határozattál egy időre lehetetlenné van téve a szak megemlítése, mert nemigen fog egyhamar ügyvéd akadni, aki az érdekes kérdés ujabb elbírálás tárgyává tétele érdekében kockáztatná azt, hogy súlyos fegyelmi büntetéssel sújtsák. Az ítélet elismeri annak a szükségességét, hogy az ügyvédek maguknak bizonyos speciális munkakört válasszanak, mert az uj jogszabályok óriási tömege mellett ugy sem lehet prima vista mindenféle természetű jogesettel tisztában lenni, nem ismeri el azonban annak a szükségességét, hogy ez nyilvánosan kifejezésre is jusson, szerinte a nagyközönségnek magának kell rájönni arra, hogy érdekeinek leghivatottabb védője az ügyvéd, a bármilyen formában történő közzététel azonban az ügyvédi tisztességbe ütközik. A határozatot több oldalról támadják és azzal vádolják, hogy a tanács, amely részben birákból, részben pedig a mindennapi kenyérért küzdőktől távol élőkből áll, nem értette meg az idők szavát és az érvényesülés egyetlen útját nehezíti meg a kis exisztenciáknak. A konkrét esetben szerintüuk a határozatnak igaza volt. A vádolt ügyvéd ugyanis «Rechtsanwalt und Steueranwalt» kifejezést használt, ami éppen nem alkalmas annak a bizonyítására, hogy az ügyvéd az adóügyekhez is ért, hanem éppen azt a hitet keltheti, hogy a «Steueranwalt» az ügyvédtől különböző, más képesítést igénylő foglalkozás. Általában azonban valóban túlzó a határozat. A specialista ügyvéd nálunk sem ismeretlen. A nagyközönség elég széles rétegei tájékozódva vannak afelől, melyik ügyvéd foglalkozik lakásügyekkel, ki földbirtokrendezéssel, kihez kell büntetőügyben fordulni, stb. Talán ezért is nem jutott nálunk ez a kérdés nagyobb