Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - A teljesítési hely jelentősége

60 KERESKEDELMI JOG 4. sz. Pázmány Péter Tudományos Egyetem nevében SzladUs Károly, a Ferencz József Tudományos Egyetem nevében Finkey Ferenc, az Erzsébet Tud. Egyetem nevében Bozóky Géza profeszorok, az Ügyvédi Kamara nevében Pap József elnök, a szövetkezetek szövetsége nevében György Endre, az Omge nevében Beliczay elnök, a volt tanítványok nevében Baumgarten Nándor és a jelenlegi tanítványok nevében Szászy István dr. mondottak üdvözlő beszédeket. Nagy Ferencz meghatottan és keresetlen szavakkal köszönte meg az ünneplést, és önvallomásként ható beszédében rámutatott eddigi munkálkodásának vezető eszméire. Legszebb hivatásának a tanítást tartotta. A Jogász Egylet működésébe is főleg azért folyt be nagy buzgalommal, mert ezt a terrénumot egyetemi működése folytatásának látta. Tanítványaival szemben mindig egy érzés vezette: a szeretet. A közéletben igyekezett a különböző felfogású és gondolkodású emberek között az összhangot megteremteni. A magyar ker. jog tudományának önállóvá tételéhez legalkalmasabb útnak és módnak azt tartotta, hogy igyekezzünk behatolni a világ valamennyi ker. jogalkotásának szellemébe és irányító elveibe. Az ünneplést Kuncz Ödön felolvasása zárta be hiteljogunk reformjáról. Valutajogi vita az Ügyvédi Körben. A Budapesti Ügyvédi Körben lapunk felelős szerkesztője, dr. Szenté Lajos ügyvéd, e hó 23-án «Valutajogi kérdések a gyakorlatban)) cím alatt előadást tartott, mely iránt szokatlanul nagy érdeklődés mutatkozott. A hallgatóság körében ott láttuk: Bubla Ferenc, Staud Lajos kúriai tanácselnököket, Schuszter Rudolfot, a szab. felsőbíróság elnökét, Róth Ferenc táblai tanácselnököt, Fodor Ármin, Gallia Béla, Kovács Marcel kúriai bírákat, Bauss Olivér kúriai elnök tanácsost és az ügyvédi kamara elitejét és különösen a nagy pénzintézetek és érdekképviseletek jogi tanácsadóit. Az előadás tartalmát mai számunkban közöljük. — Az előadás fölött nagyon érdekes és egy ujjabb estét betöltő magas nívójú vita fejlődött, amelyben résztvetek dr. Proswimmer Béla, dr. Beck Salamon, Pikler J. Gyula, dr. Rapoch Géza, dr. Giskán Jakab és dr. Görög Frigyes ügyvédek. Mi csak örömmel regisztrálhatjuk azt a tényt, hogy ezzel a felolvasással programmunkhoz híven ismét egy aktuális jogi kérdés megvitatására adtunk alkalmat és a vitában résztvevők sok uj szempontból világították meg ezen eddig még meglehetősen ismeretlen jogterületet. A teljesítési hely jelentősége. A jelen számunkban közölt valutajogi cikkben rámutatunk a teljesítési hely nagy jelentőségére. Rámutatunk arra, hogy ugy az osztrák H. B. G. mint a német B. G. B. (269. és 270. §-ai), továbbá Polg. törv.könyv-javaslatunk szerint is kétség esetében a teljesítési hely törvénye, illetékessége és pénzneme irányadó. Rámutatunk arra, hogy ennek gyakorlatilag mily messzemenő jelentősége van. A levezetett tétel első pillanatra merésznek és a háború által előidézett gazdasági krizis és valuta-diszparitás folytán szinte alkalmazhatatlannak látszik. Hogy azonban a tétel mennyire helyes és hogy azt a német bíróságok ma is alkalmazzák, kitűnik a Hamburgi 0. L. G.-nek a Leipziger Zeitschrift für deutschesi Recht 1922. március 1-i most érkezett számában közölt ítéletéből is. A tétel következőleg hangzik: «Die Stellung eines Akkreditíves begründet im allgemeinen keinen Erfüllungsort (EO.) für den Ort der Bestellung.» L(01g. Hamburg V. Zs. v. 9. Dez. 1921 Bf. V. 70/21.) Vagyis az utalványozási hely nem tekintendő egyenlőnek a teljesítési hellyel. Tehát szórói-szóra ugyanazt mondja ki, mint a Kúria mai számunkban közölt 5274/1921. számú Ítéletében. Az eset a következő volt: Felperes a Detmoldban lakó alperestől kártérítést követel áru nem szállítása miatt és a brémai biróság illetékességét azzal indokolja, hogy a vevő őt egy brémai banknál tartozott meghitelezni (akkreditálni). A brémai biróság az illetékességet megállapította, % hamburgi OLG. az illetékességet leszállította. Az indokolásból kiemeljük a következőket: «A BGB. 269. §-a szerint az adós telephelye az ő fizetési kötelezettségének teljesítési helye, ha csak más teljesítési hely a körülmények vagy az ügylet természetéből ki nem tűnik. Ezen a BGB. 270. §-a semmit nem- változtat; vagyis ha a vevő a vételárat saját veszélyére és költségére az eladónak az ő telepére küldeni köteles, mint az kétség esetében történni szokott. Igaz ugyan, hogy Staub (11. kiadás Anm. 66. II. I. 535.) azt a tételt állítja fel, hogy a teljesítési hely az esetben megváltozik, hogy ha a vevő az eladó lakhelyén levő banknál köteles fizetni. A fellebbezési biróság ezen tételt általában nem fogadhatja el. Adott esetben ez a tétel megállhat. így egy adott esetben (RG. 95, 164.) Wien, az eladó telephelye a hamburgi vevő részére teljesítési helyül elismertetett. Ezen esetben azonban az áru Wienben fuvarlevélduplikát ellenében volt egy ottani banknál fizetendő, azonkívül a wieni árutőzsde szokásai voltak kikötve.» — «Az OLG. Karlsruhe egy 1914. július 31-én létrejött oly megállapodást, hogy a Mannheimban lakó és ott beraktározott áru vevője a Svájcban lakó eladónak a háború miatt a vételárat egy bázeli banknak «Gegen Auslieferungsschein» tartozott fizetni nem ugy magyarázta, hogy ezáltal Basel lett a fizetésre nézve a teljesítési hely stb.» — «A meghitelezés egyik módja az utalvány. (Ez az, amit a Kúria nem akar — visszavonhatatlan meghitelezésnél sem — elismerni s amiért mi a vitát e tárgyban megindítottuk. Szerk.) A RG. 44. 155. számú ítélettel egybehangzólag Staub is (11. kiadás Anm. 15. II—I. 327.) azt az álláspontot foglalja el, hogy egy belföldi adósnak külföldre szóló és ott fizetendő utalványára nézve a teljesítési hely az ő lakhelye, illetve az ő telephelye marad.* Ezen példák is mutatják, hogy a joggyakorlat a vevő azon kötelezettségében, hogy a vételárat egy külföldi banknál köteles fizetni, ezen banknak székhelyét csak különös esetekben tekinti a fize-