Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - A teljesítési hely jelentősége

4. sz. KERESKEDELMI JOG 61 tési kötelezettségre nézve teljesítési helynek. (Például a wieni esetten, ahol a fizetésnek a fuvarlevél-másodlat ellenében kellett történni, midőn tehát a fizetés és ügylet teljesítési helye együtt járt.) Tehát a hamburgi OLG. csaknem szórólszóra ugy indokolta a telj esi tési hely illetékességére vonatkozó felfogást, mint ahogy azt a Kúria megállapitotta, kimondván, hogy a hitelező telephelyétől eltérő az a hely, iahova a pénz átutalandó, még nem teljesítési hely; és ahogy azt mi néhány nappal ezelőtt tartott Morvasásunkban kifejtettük. — Még csak hozzá tesszük az indokolás utolsó passzusát, amely szerint: «a forgalmi felfogással és a felek akaratával is ellenkeznék, hogy egy kereskedő, akinek több különböző helyen kellene eladóját meghitelezni, mindenütt perelhető volna», vagy hogy ezt a pénznemre alkalmazzuk, hogy egy kereskedő, akinek különböző helyre kelleruei pénzt átutalni, ezen átutalási helyek mindegyikének pénznemében volna marasztalható. Dr. Szenté Lajos. Széljegyzetek egy tőzsdebirósági ítélethez. Februári számunkban a tőzsdebiróság 1564/1921. sz. Ítéletét hoztuk, mely az exportlisztek tekintetében tartalmazott elvi jelentőségű határozatot, kimondván, tíogy az exportnak kormányhatósági betiltása a teljesítés lehetetlenné válásának hatályával bír az esetben is, ha a teljesítés helye belföldön van. — Mi ezen szépen megszerkesztett és érdekesen megindokolt ítéletet — mellyel azonban több tekintetben nem értünk egyet — mult számunkban akartuk ismertetni, azonban az ismertetés helyszűke miatt onnan kimaradt. És talán a «quieta non movere» elyénél fogva meg sem emlékeztünk volna arról, ha azt nem látnók, hogy ezen ítélet pointirozva másutt is közzé tétetett. (Lásd Omke 1922. márc. 25-iki számát, ahol az ítélet nagy terjedelemben a választott bíróság tagjainak, a jogügyi titkárnak, sőt az ítéletet közlő titkárnak neveivel közzé tétetett!) Talán nem lesz érdektelen, ha az ítélet egykét tételére a figyelmet felhívjuk. A tényállás szerint a felperes, egy rimaszombati kisebb r.-i, keresetet indított 350,000 cseh korona előleg visszatérítése iránt. Alperes vidéki malom, mely ismételten teljesítésre emelt óvást (csak éppen a kritikus időben nem!), viszonkeresetet támasztott 48 vaggon liszt átvétele és 2.000,000 K kártérítés, vagy nemszállitás esetén 10.000,000 K kártérítés iránt. A tőzsdebiróság a keresetnek helyt adott, az előleget visszaítélte, a viszonkeresetet elutasította, ellenben árkülönbözet címén kb. 600,000 K-t beszámitani engedett. 1. Alperes teljesítésre emelt óvást, teljesítésre irányuló viszonkeresetet adott be, tehát nem térhetett át a nemteljesités miatti kártérítésre; vagy pedig, ha igen, akkor is a bíróság felperest csak vagylagosan marasztalhatta volna vagy teljesítésben, vagy pedig kártérítésben; de ugy, hogy a kettő közötti választás a marasztalt felperest illette volna. (L. dr. Kovács Marcell kúriai bíró «Jus variandi» cimü cikkét a Magyar Jogi Szemle 1922. február 1-i számában.) 2. Alperes a per egész folyama alatt nem kért árkülönbözet megtérítést, soha e szó a perben elő nem fordult; mégis a bíróság — hivatalból, túlterjeszkedve a felek kérelmén — árkülönbözetet állapított meg. — Ez az 1881. LIX. t.-c. 96. §-ának g) pontja szerint oly alaki sérelem, amely miatt az ítélet meg volna semmisítendő. És miért tette ezt a választott bíróság? Az ítélet szerint: csak a joghatályosan eszközölt választási jog bír azzal a hatással, hogy konzummálja a választási jogot. Tehai azáltal, hogy alperes kellő időben nem élt óvással, az óvás nélkül teljesítésre emelt viszonkereset tulajdonképpen nem jelent hatályos választást, mert a teljesítésre irányuló kereset fentartásához óvás szükséges. (Szokások 66. §.) Az ítélet ezen álláspontja megfelel a német irodalom felfogásának. (Staub, Kommentár II. köt. 1530. old.; Üosack, Bgb. I. 105., II. 2. a. 18.) Azonban nem oszthatjuk az ítéletnek a méltányosságra való hivatkozását, mely szerint: ((Tarthatatlan eredményekre vezetne, ha ily szabálytalan választás esetén kötve volna a szerződéshez hű fél választásához, vagyis ha az eladót a teljesítési igény az óvás felvétel elmulasztása miatt, más igény pedig a választási jog kimerítése miatt nem illetné meg. . . Egyértelmű volna azzal, hogy helytelen választás esetén az eladó alaki okokból minden jogát elveszítené.)) A tőzsdebiróság tehát, amely kodifikált, és pedig sokszor formalitásokat szem előtt tartó szokványok alapján ítél, most a méltányosság alapjára helyezkedett. Az árkülönbözet megállapítását pedig azzal indokolta, hogy a «háborus joggyakorlatban általában kifejlődött az az elv, mely szerint a teljesítési igényben mint többen az árkülönbözeti vagy kártérítési igény mint kevesebb rendszerint bentfoglaltatik.)) — Tény, líogy a háborús judikatura a (gazdasági vagy jogi)' lehetetlenülés esetén hivatalból is kártérítést állapit meg teljesítés helyett. Ámde az ítélet nem a lehetetlenné vált, mert nem exportálható liszt után állapított meg kártérítést, hanem a teljesítésnek lehetséges része: az exportálható nullás és rozsliszt után állapított meg árkülönbözetet. Nem azért, mivel a szállítás alperes (gazdag vidéki malomtröszt!) gazdasági romlását idézte volna elő, hanem mivel alperes teljesítést, óvás hiánya miatt, nem igényelhetett; ezért akart a tőzsdebiróság neki teljesítés helyett kárpótlást adni. Ehhez azonban joga nem volt. 3. Felperes 350,000 cseh korona előlegét visszakövetelte. Az előleg cseh koronákban adatott. Felperes cseh-szlovák r.-t.; és az előleg és vételár Kassán volt fizetendő. A tőzsdebiróság méltányosságból nem cseh koronákban marasztalta alperest, hanem annak az előleg adásakor fennforgott árfolyamon átszámitott magyar korona értékében, ami közel 3.000,000 K különbözetet jelentett. Miért? Mert az ítélet szerint «nem volna