Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 6. szám - A meghitelezés

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ: FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ ny. m. kir. igazságügyminiszter curiai tanácselnök SZERKESZTIK: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTE LAJOS egyetemi tanár ügyvéd, felelős szerkesztő Előfizetési ár: Egész évre... 450 kor. Félévre 230 kor. Negyedévre... 120 kor. Egy füzet ára 50 korona. A cikkek Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár ur elmére (VIII., Üllöi-ut 36. Telefon: József 119—13) küldendők. TIZENKILENCEDIK ÉVFOLYAM 6. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1922. JÚNIUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Meszlény Artúr, egyetemi magántanár, budapesti ügyvéd. A meghitelezés. Dr. Sándorit Kamill, m. kir. igazságügymioisztériumba beosztott budapesti kir. Ítélőtáblai biró. A vasút kártéritő kötelezettségét érintő ujabb kúriai ítéletek. Dr. Szenté Lajos, budapesti ügyvéd. Valutajogi kérdések. (II. ) SZEMLE: Nitsche Győző meghalt. — A Rimamurányi Vasmű rt. (K. Ö. ) — A meghitelezéssel kapcsolatos jogviszonyok. (Dr. Szamt Iván. ) — A pécsi devalváció. — A kúria elnöke s a 11. sz. jogegységi döntvény. IRODALOM: Hazai irodalom. — Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 63. Általános. — 64. H. T. illetékessége. — 65. Részvénytársaság. , — 66. Ügyletek értelmezése. — 67. Meghitelezés. — 68., 69. Vétel. — 70. Lehetetlenülés. — 71. Csőd. A meghitelezés. Irta: Dr. Meszlény Artúr, egyetemi magántanár, budapesti ügyvéd. Ritkán tekinthetett vissza irodalmi vita oly határozott pozitív eredményre, mint aminőt az e lapok érdemes szerkesztőségének kezdeményezésére azok folyó évi 1. számában e sorok irója részéről bevezetett eszmecsere érlelt meg. Mindjárt a következő számban dr. Kohner Artur foglalkozik behatóan és nagy tájékozottsággal a kérdés banktechnikai részével, s a bankérdekek védelméből kiindulva arra az eredményre jut, hogy a bankot felelőssé teheti a meghitelező, ha az akkreditív visszavonása ellenére fizet, felelőssé teheti a meghitelezett, ha az akkreditív visszavonása folytán a lekötött összeget a meghitelezőnek visszaadja s ezáltal a meghitelezett követelésétől elesik, egyéb felelősség azonban a bankot nem terheli, mert a bank nem köteles egyébre, mint hogy az akkreditált összeget biztositékként magánál lekötve tartsa addig, amig a felek annak kiadása tárgyában meg nem egyeznek vagy a bíróság nem dönt. Jogászagyak számára egészen újszerű ós a reflektor világító hatásához hasonlítható fényt vetett a kérdésre az a mélyen szántó felolvasás, amelyet hiteljogunk kimagasló tekintélye, dr. Sichermann Bernát, többek közt kérdésünket is felölelően a Magyar Jogászegyletben legutóbb tartott és amelynek kérdésünkre vonatkozó része e lapok f. é. május 1-i számában látott napvilágot. Az illusztris szerző az anatómus szabatosságával veszi bonckés alá a meghitelezés különböző megjelenési formáit és a gyakorlati üzleti élet útmutatása mellett arra a megtámadhatatlan helyességü következtetésre jut, hogy az ügyletkötö felek szándéka szerint a bank és a meghitelezett közt csak akkor és azáltal keletkezik jogviszony, amikor a bank a meghitelezettel szemben «igazolja» a meghitelezést. Ily igazolást ugyanis a bank csak akkor ad, ha erre megbízójától külön utasítást kapott, s ezt mind a megbízó, mind a bank, mind pedig a meghitelezett a bank oly cselekményének tekinti, amelynek folytán a bank a megbízásnak a meghitelezettel közölt tartalma szerint az utóbbival szemben közvetlenül vállal fizetési kötelezettséget. Ezt a bank természetesen csak akkor hajlandó megtenni, ha viszont az ő megbízója kijelenti, hogy részéről a megbízás visszavonhatatlan, és a bank csak arra az időre vállalja, amig a visszavonhatatlanság le nem jár. A gyakorlati élet és a kereskedelmi forgalomban elfogadott felfogás megfigyeléséből leszűrt e kiindulópontból vonja le ezután