Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 5. szám - A részvényváltság lerovásának egynehány vitás kérdése

82 KERESKEDELMI JOG 5. sz. alakuló közgyűlésnek a betét értékének, az átvett tárgyakért adandó részvények számának s az átvételi árnak megállapítását tárgyazó határozata hozatalánál egyéni érdekeltsége miatt részt nem vehet. Az ily alapitónak vagy részvényesnek a megalakítandó részvénytársasághoz való viszonyát a közte és az alapítók között előzetesen létrejött s az alakuló közgyűlés által elfogadott megállapodások szabályozzák .si amennyiben az alapszabályok ezekkel a megállapodásokkal ellenkező rendelkezéseket létesítenek, az ekként jogaiban sértett alapító vagy részvényes — akár jelen volt az alakuló közgyűlésen, akár nem — mint szerződő féli érvényesítheti a vele kötött megállapodások megszegéséből származtatott igényeket, ezek tehát nem a K. T. 174. §-ában minden (részvényes javára biztosított különlegesl megtámadási jog gyakorlása tekintetében irányadó, hanem a szerződéses kötelmekből eredő követelések érvényesítésénél alkalmazandó általános anyagi jogszabályok értelmében birálandók el. E jogszabályok szerint az állandó birói gyakorlathoz képest a, szerződéshez hű fél, ha a szerződésszegésből származtatott igényeinek érvényesítésében gátolva nincs s ha a vele szerződő félnek nyomós érdeke fűződik ahhoz, hogy a szerződő társának az ügylettel szemben való állásfoglalása tekintetében bizonytalanságban ne tartassák, a forgalom biztonsága szempontjából igényeinek érvényesítését huzamosabb időn át igazolatlanul nem halogathatja s az ezzel ellenkező magatartásával annak megállapítására nyújt alapot, hogy az egyébként jogszerűnek elismerhető igényétől elállott s ennek következtében ezek az igényei elenyésztek. Ezek a jogszabályok a fennforgó esetben annál is inkább alkalmazandók, mert felperes s néhai H. J. az ezúttal megtámadott alapszabályokhoz képest megszervezett részvénytársaság igazgatóságában mint igazgatósági tagok működtek, ezzel pedig a társaság törvényszerű megalakulását s igy az alapszabályok érvényességét is elismerték s mert a részvénytársaság jogi élete az alapszabályokon alapszik s az alapszabályok lényeges rendelkezéseinek felboritasa a társaságnak az összes révényesek érdekeit veszélyeztető összeomlását vonhatná maga, után; a szerződő feleket Egymással szemben kötelező jóhiszeműség követelményei tehát kizárják azt, hogy felperesiek az 1912. évi szept. hó 23-án tartott alakuló közgyűlés által elfogadott .alapszabályokat az 1918. évi november hó 23-án beadott keresetükkel sikeresen megtámadhassák. Ezek szerint a fellebbezési bíróság a felpereseket az alapszabályok 7. és 21. §-ainak érvénytelenítése iránti kereseti kérelmükkel anyagi jogszabály megsértései nélkül utasította el. Hamis csekk. 56. Vétkesség kérdésének elbirálása. (Kúria P. IV. 3216/1921. sz. a. 1922. febr. 16-án.) Indokok: Nem alapos a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg azt, hogy az alperes utalványozott vétkesség nélkül teljesített a beszerzett 2392. számú csekkre, la felperes folyószámlája terhére 20,000 korona fizetést, mert a meg nem támadott és igy a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes által az alperesnél összehasonlítás céljára elhelyezett, alperes által őrzött és bemutatott lapon «Felix Faith» névaláírás la felperes saját kezétől származik és igy valódi. Ezt a kétségtelen névaláírást a hamisítványnak nyilvánított és az alperes által beváltott 20,000 koronáról szóló 2392. sz, csekken levő «Félix Faith» névaláírással a m. kir. Kúria is összehasonlította és ugy találta, hogy e között a két névaláírás között nincs olyan szembeötlő eltérés, amelynél fogva a csekken levő aláirá3 könnyen felismerhető durva hamisításnak volna tekinthető. Helyes okszerűséggel vont tehát ebből a fellebbezési bíróság következtetést arra, hogy az alperes alkalmazottai a kereskedelmi forgalomban megkívánt rendes kereskedői gondosság mellett a beváltott csekken előforduló Félix Faith névaláírás hamisított volta iránt gyanút nem táplálhattak és hogy ezek szerint , az alperest a csekk beváltása körül vétkesség nem terheli. Nem alapos a felperesnek az a felülvizsgálati panasza sem, hogy a fellebbezési bíróság jogszabály sértésével állapította meg, hogy a felperest a hamisnak nyilvánított 2392. számú csekk kiállítása tekintetében vétkesség terheli. Mert a felperes szóval is előterjesztett Írásbeli keresetében maga adta elő, hogy utibőröndjét — melyben az alperes által kiállított csekkkönyvecskét is, elhelyezte, — Bécsben személypodgyászként 1917. évi szeptember 6-án adta Vasútra Budapestre leendő szállítás végett; de amikor a vasúttal még az nap Budapestre érkezett, utipodgyászát nem tudták kiadni. A felperes szóval is előterjesztett 4. sorszámú előkészítő iratában szintén maga adta elő, hogy az alperest a, podgyász elveszése és a 2392. számú csekk beváltása közötti időben a csekk-könyvecske elveszéséről nem értesítette. A hamisnak nyilvánított 2392. számú csekket pedig a rajta levő bélyegző szerint az alperes 1917. évi szeptember hó 11-én váltotta be. Nem alapos tehát az a felülvizsgálati panasz, hogy a fellebbezési bíróság eljárási szabály sértésével állapította meg, hogy a felperesnek a fizetés letiltására 1917. évi szeptember 6. napjától 1917. évi szeptember hó Jl-ik napjáig terjedő idő állott rendelkezésére. Ebből a jogszabály sértése nélküli megállapított tényállásból pedig helyes okszerűséggel vont a fellebbezési bíróság következtetést arra, hogy a felperest a hamisnak nyilvánított csekk kiállítása tekintetében vétkesség terheli; mert ugyanis a felperes vétett a rendes kereskedő gondosság ellen: a) az általi, hogy a kis térfogat mellett jelen-