Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 5. szám - A részvényváltság lerovásának egynehány vitás kérdése

5. sz. KERESKEDELMI JOG 83 tékeny értéket képviselő csekk-könyvecskéiét nem tartotta magánál, hanem utibőröndjébe helyezte el; b) és vétett azáltal, hogy a rendelkezésére állott kellő idő alatt késedelem nélkül a fizetést az alperesnél le nem tiltotta. Ezek szerint a fellebbezési bíróság a csekktörvény 23. §-ában irt anyagi jogszabályt nem sértette meg, minek folytán a felperes; felülvizsgálati kérelme alaptalan és őt ezért azzal el kellett utasítani, és az alperes költségeinek a viselésében el kellett marasztalni. Pénzszolgáltatás. 57. Az, hogy az ügyletkötés helye, hol a vételár fizetendő lett volna, időközben elszakittatott és Csehországhoz tartozik, nem ok arra, hogy a koronában kikötött vételár cseh koronában fizettessék. Kártérítés sem ítélhető azért, hogy időközben a magyar korona erősen hanyatlott. (Kúria P. IV. 3532/1921. sz. a. 1922. márc. 22.)* Indokolás: A felperes keresetére vonatkozóan megállapított s meg nem támadott tényállás szerint a kereseti áruk vételára az ügyletkötéskor a kikötött teljesítési helyen (Csehországban fekvő Lomnitzban) is forgalomban volt osztrák-magyar korona értékben volt a szerződés szerint fizetendő. Ebből folyóan a felperes eladói a sízerződés alapján a vételár megfizetését csak osztrák-magyar korona értékben, illetőleg magyar koúronaértékben követelheti, amilyenben azt a felperes a keresetben eredetileg követelte is, más pénznemben és nevezetesen cseh koronában tehát a felperes a szerződés alapján és annak értelmében a vételár fizetését annál kevésbbé igényelheti, mert az a körülmény, hogy az emiitett teljesítési helyen időközben mási pénznem, nevezetesen az osztrákmagyar, illetve magyar korona értéktől különböző értékű pénznem került forgalomba, az alperesnek terhére nem róvható és nem vonhatja maga után azt, hogy a felperes a vételárat a szerződés ellenére cseh korona pénznemben követelhetné. Minthogy pedig az irányadó1 tényállás szerint a felperes a kereseti áruknak az alább kifejtettek szerint késedelemben volt alperes vevők rovására a K. T. 352. és 347. §-ai értelmében foganatosított eladása, utján 153,490-43 cseh korona összegű vételárt kapott, amelynek a kényszereladás idején fennállott árfolyam szerinti értékével a felperesnek a szerződés értelmében járt s az időközi kamattal együtt 378,892*33 magyar koronát kitevő vételárkövetelése nemcsak teljes kiegyenlítést nyert, hanem az ennél még jóval nagyobb értékösszeget képviselt: ezeknél fogva a felperesnek a módosított kerelsiet szerint a kereseti áruk hátralékos vételára címén igényelt 225,54090 cseh korona és jár. iránti követelése alaptalan lévén, a fellebbezési bíróság az irányadó anyagjogi szabályok megsértése nélkül utasította el a felperest ezzel a követelésével, amiérit is iá, felperesnek ez iránti felülvizsgálati panasza alappal nem bir. * Lásd Szemle rovatunkat. Szerk. A felperesnek, a felülvizsgálati kérelemben is felhozott az az érvelése, hogy az alperesek a leszállított kereseti követelést kártérítés címén is tartoznának neki megfizetni azért, mert a vételár esedékességekor az osztrák-magyar korona nagyobb értéket képviselt és csak utóbb hanyatlott, s igy a felperes az alpereseknek fizetési késedelme következtében a leszállított kereseti követelésnek megfelelő összegű kárt szenvedett, a fellebbezési bíróságnak ide vonatkozó helyes jogi -okfejtése szerint helytálló alappal nem bir, következésképpen a leszállított kereseti követelés ezen az alapon és jogcímen nem ítélhető meg a felperes! részére. A felperesnek ide vonatkozó paniasza tehát szintén alaptalan. Vétel. 58. A K. T. 352. §-a alapján a 347. §. szerint történt eladásból előálló árkülönbözet nem vételár, hanem kártérítés jellegével' bir s a könyvvitel helyének bírósága előtt nem perelhető. (Kúria P. IV. 4139/1921. sz. a. 1922. márciusi 16.) Indokolás: A Pp. 29. §-a szempontjából a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából eredő kártérítést tárgyazó jelen perben ahhoz, hogy a felperes telepe helyének bírósága legyen illetékes, az szükséges, hogy ez a körülmény, mely szerint a felek az alperes kötelezettségének teljesítése helyéül a felperes telepe helyét kikötötték: okiratból legyen megállapítható. Ilyen kikötés megtörténtét sem az A) alatti levélnek amia, tartalma, hogy az alperes a vételárat a felperes részére át fogja utalni, sem1 a C) alatti levélnek ama tartalma, mellyel az alperes a levélben megnevezett pénzintézetnek utasítást ad a kifizetésre: nem bizonyítja; a H) alatti okirat pedig, amely a teljesítés helyének megjeleilését magában foglaló tartalommal is bir, nem az alperestől származik, s igy ellene nem bizonyít, tehát a Pp. 29. §-ában foglalt, fent kiemelt előfeltétel a jelen esetben nincsen meg. Ezeknél fogva ;a Pp. 29. §-ával kapcsolatosan a felülvizsgálati kérelemben felhozott panasz alappal nem bir. Amennyiben az eladó a vevőnek mulasztása miatt az árut a K. T. 352. §-a alapján és annak 347. §-!a szea-int másnak nyilvánosan eladni kényszerül és az áru a nyilvános eladáson kisebb vételárral adatik el, nyilvánvaló, hogy a vevő rovására eső árkülönbözet iránti követelés nem vételárnak a követelése, hanem annak a kárnak a megtérítése iránti követelés, amely a vevő mulasztása milatt megtartott nyilvános árverésen befolyt alacsonyabb vételár és azon ár különbözetében áll elő, amely áron a vevő az árut szerződésileg megvette. Alaptalan tehát az a panaszi, hogy jogszabályt sért a fellebbezési bíróság ama döntése, hogy ezt a különbözetet nem minősítette a vételár egy részének. Ezek szerint pedig a fellebbezési bíróság