Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 5. szám - A meghitelezésről

72 KERESKEDELMI JOG 5. sz. másolatot mutat be, amelyből kitűnik, hogy az ingatlanra, esetleg tehermentesített ingatlanra a tulajdonjog a vevő javára bekebeleztetett; kéri egyúttal a vevő a bankot, hogy ezen megbízás elvállalásáról az eladót értesitse. A bank, ha ezen megbizást vállalja, erről — a megbízás lehetőleg szószerinti tartalmának közlésével — eladót értesiti, vagyis a megbizást «igazolja». Itt minden kétséget kizárólag kitűnik a feleknek azon intenciója, hogy a bank az eladóval szemben feltételes és időben meghatárolt fizetési kötelezettséget vállaljon. Mivel azon esetekben, amikor a meghitelezés a meghitelezettel szemben igazoltatott, a felek szándéka arra irányult, hogy a bank a meghitelezett biztosítására fizetési kötelezettséget vállaljon és mivel nincsen semmiféle jogi akadálya annak, hogy a. feleknek ezen egyetértő szándéka megvalósuljon, a forgalomban elfogadott, általánosan elterjedt felfogás, illetőleg gyakorlat szerint az igazolás megtörténtével a méflhizást vállalt bank a meghitelezettel szemben az igazolás tartalma értelmében felelős. Már pedig a Kt. 267. §-a értelmében «a cselekvények és mulasztások jelentőségének és joghatályának megítélésénél tekintettel kell lenni a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokásokra és gyakorlatokra,» Vagyis azon «szavatossági ügylet», amellyel Kolos Jenő kúriai biró urnák a Magyar Jogi Szemle f. é. február havi füzetében foglalt jogilag helyes okfejtése szerint «a vevő és a bank közti megbízási ügylet alátámasztandó)) volna, a gyakorlati életben már létezik! Csakis az «igazolás» jelentőségének, a tényállás ezen lényeges elemének nem ismerésére vezethető vissza tehát, hogy a Kúria egyes Ítéleteiben azon álláspontra helyezkedett, hogy a bank a megbízónak utasításait a vállalt kifizetés tekintetében feltétlenül követni tartozik; mert természetes ugyan, hogy a bank a megbízó közege és hogy ennek utasításai reá nézve irányadók, de épp oly természetes, hogy ezen utólagos utasítás irányadó volta megszűnik, mihelyt a megbízott a kapott első~utasitás értelmében harmadik személlyel szemben kötelezettséget vállalt; ha és amennyiben tehát a bank a megbízó utasítása értelmében ily kötelezettséget vállalt, a megbízó ezzel ellentétes utólagos utasításait — rendes körülmények között — figyelembe venni nem köteles. Ha mégis figyelembe veszi, ez őt a harmadik személlyel szemben vállalt kötelezettségétől nem mentesiti. A megbízott bank részéről a meghitelezettel szemben vállalt kötelezettség- természetét vizsgálva azt találjuk, hogy az emlékeztet az utalvány elfogadójának a helyzetére, t. i. itten is megbízás folytán vállalt a bank harmadik személlyel szemben kötelezettséget; azonban, szem előtt tartva, hogy a nemet ptkv. és ezt követő tervezetünk külön intézményként csakis az utalványosnak kiadott írásbeli utalvánnyal foglalkoznak — a kettőnek természete mégsem azonos, mert a megbízó részéről a bankhoz intézett megbízásnak nem felel meg a megbízó részéről a kedvezményezettnek (az utalványosnak) kiszolgáltatott utalvány, tehát hiányzik az utalvány és annak Írásbeli elfogadása. Azt sem lehet állítani, hogy a bank mindkét félnek megbízottja, bizalmi közegeként szerepel, — mint' ahogy ezt Dr. Meszlény igen tisztelt tagtársunk a Kereskedelmi Jog ez évi 1. számában közölt, tőle megszokott szellemességgel irt cikkében, valamint a Magyar Jogi Szemle f. é. március havi füzetében Kolos kúriai biró ur cikkére irt válaszában látni véli, mert a banktól távol áll az, hogy a meghitelezettel bárminő megbízotti vagy bizalmi viszonyba kerüljön. A bank csupán arra akart vállalkozni, hogy bizonyos feltételezett esetben, bizonyos záros határidőn belül fizet; egyébként azonban a meghitelezettel szemben semmiféle jogviszonyba kerülni nem óhajt, ennek érdekei megóvására, megfelelő gondosság kifejtésére nem vállalkozik, illetőleg vállalkozni nem szándékozik. Közelebbről szemlélve egyfelől a megbízó és a bank, másfelől a bank és a kedvezményezett, végül a megbízó és a kedvezményezett közötti viszonyt, ezen vizsgálat a következőknek megállapítására vezet. Az akkreditivenél általában a megbízó a banknak fizetési megbizást (mandátum solvendi) ad; ott azonban, ahol egyúttal arra utasítja, hogy a meghitelezésről a kedvezményezettet értesitse, ezzel implicite arra utasítja, hogy a kedvezményezettel szemben fizetési kötelezettséget is vállaljon, vagyis a mandátum solvendi mellé járul a mandátum promittendi. Ezen megbízás jogi természete szempontjából semmiben sem különbözik a kereskedelmi forgalomban szokásos megbízásoktól és így annak jogi következményei a megbízó és a megbízott bank közti viszonylatban a, megbízás természetéből, illetőleg az erre vonatkozó jogi szabályokból t levezethetők. A megbízó és a kedvezményezett közötti viszony az akkreditive adása által eredeti minőségében nem változik meg, tehát — ami leggyakoribb — ha vételi ügylet alapján adott a megbízó mint vevő megbizást, a közötte és a kedvezményezett mint eladó közötti adás-vételi Éi