Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 5. szám - A meghitelezésről

5. sz. KERESKEDELMI JOG 73 ügyletből eredő jogviszony nem módosul. Az akkreditív adása csakis a vevő részéről kötelezett, vételár-fizetés teljesitéseszempontjábólvan befolyással annyiban, hogy az ügyletkötésnél történt kikötésnek megfelelőleg a vevő a bank utján, és pedig ennek székhelyén köteles fizetni, viszont az eladó a vételár felvétele miatt elsősorban a megbizott banknál köteles jelentkezni. Amennyiben azonban a megbizott bank a fizetést bármely okból nem teljesiti, az eladó (a kedvezményezett) közvetlenül a vevővel szemben léphet fel és követelheti tőle a vételár kifizetését ugyanazon helyen és módon, amint azt a vevő a megbizás értelmében a bank utján köteles lett volna teljesiteni. Sajátszerűbb tartalommal bir azon jogviszony, mely a megbízást vállalt banknak ezen vállalást a kedvezményezettel közölt értesitése az <dgazolás» és az ezzel elismert kötelezettsége alapján a bank és a kedvezményezett között keletkezett. Az általános felfogás szerint, mint fentebb kiemeltem, az ilyen értesítést közölt bank a közlés tartalma szerint kötelezettséget vállal a kedvezményezettel szemben valamely pénzösszeg kifizetésére. Ezen kötelezettség vállalása magában véve még nem liberálja magát a megbizót (vevőt), tehát nem jelent expromissziót (ptk. terv. 1003. §.), hanem a megbízó kötelezettsége mellé lép és igy a kedvezményezettel szemben immár két kötelezett áll, egyfelől a megbizó, másfelől a bank. Mindkettő kötelezettségének jogcime más és más. A megbizóé az adás-vételi ügylet, a banké a közlés által kifejezésre jutott fizetési igéfet, azonban a két kötelezettségnek tárgya azonos, mert mindkettő az eladó kedvezményezettet illető vételár kiegyenlítését célozza. A megbizó és a bank között a kedvezményezett eladóval való viszonylatban tehát úgynevezett korrealitas áll fenn, két külön kötelem egy és ugyanazon tárggyal és a banknak ezen kötelezettség-vállalása intercessio cumulativa-kéx\\ jelentkezik, vagyis, az eredeti adós érdekében való olymódom közbenjárás, amely a hitelezővel szemben az eredeti adóst terhelő kötelezettség fenntartása mellett, a közbenjárót az eredeti kötelemnek megfelelően terheli. Mégsem tekinthető ez azonban kezességnek, mert a felek intenciója nem irányul arra, hogy a bank a főadósért csak helyt álljon, (polg. törvény terv. 905. §. — biz. szöveg —, német pt. 765. §.) vágyik csak akkor teljesítsen, ha a főadós nem teljesit, hanem ellenkezőleg a felek intenciója az. hogy első helyen a közbenjáró bank fizessen. A bank tehát a kedvezményezettel szemben nem kezese a megbízónak, hanem egy ütikötelezettje, a kötelmek különbsége, de a kötelezett szolgáltatás azonossága, illetőleg egysége mellett. Ezen megálJapitásból pedig az következik, hogy eltérőleg az utalványt elfogadott utalva nyozottnak az utalványossal szemben fennálló jogi helyzetétől (ptk. tervezet 1453. §. — biz. szöveg), a bank érvényesítheti a megbizó és a kedvezményezett közötti jogviszonyból eredő kifogásokat; érvényesítheti például azon kifogást, hogy az áru, amelyet a kedvezményezett a megbizó részérő vaVuton elküldött, a kikötött minőségnek meg nem felel s igy a megbizó által kellő időben és módon rendelkezésre bocsáttatott, vagy hogy a kedvezményezettnek vételárkövetelése időközben más uton történt kielégítés folytán megszűnt. Ebből viszont az következik, hogy a bank a megbízóval fennálló megbízási viszony következtében, bár általában véve a kedvezményezettel történt közlés után a netalán megállapított határidő leteltéig a megbizás vissza nem vonható és a netaláni visszavonás dacára a bank a kedvezményezett részgre a kikötött feltételek fennforgása esetén a fizetést teljesiteni jogosítva és kötelezve van, mégis köteles a megbízónak a kifizetést megtiltó ellenufásítását figyelembe venni akkor, ha a megbizó vele olyan körülményeket közöl, amelyek, ha valóban fennforognak, a megbizó fizetési kötelezettségét és ezzel együtt a banknak fizetési [kötelezettségét (js megszüntetik és ha a megbizó a fizetésnek megtagadásából eredő következmények, elsősorban tehát a költségek és késedelmi kamatok tekintetében a banknak megfelelő biztosítékot nyújt. Adott esetben tehát a bank a megbizó utasítása folytán a fizetést meg fogja tagadni és ha a kedvezményezett őt beperli, a megbizót perbe hívni fogja. Újból kiemelem azonban, hogy ezen perben a kedvezményezettel szemben a megbizás visszavonásának puszta ténye a bankra nézve mentesítő körülményül nem szolgálhat. Nem oszthatom tehát az imént kifejtettek folytán Dr. Kohner tgéh tisztelt tagtársunknak a Kereskedelmi Jog 1. szániában kifejtett azon nézetét, hogy a bank a meghitelezettel szemben csak biztositéktartásra vállal kötelezettséget, amelyből a Pp. 92. vagy 93. §. alkalmazásával szabadulhat. Eltekintve attól, hogy igen gyakori az olyan eset, amikor a bank a megbizó részéről adott minden fedezet nélkül «igazolja» a meghitelezést, tehát nincsen mit letennie, az «igazolással» a bank nem garanciát, nem biztosítékot, hanem (igaz feltételes) fizetési kötelezettséget vállal, tehát nemfizetés esetén a pert ki nem kerülheti. Épp azért adott esetben csak a megbízótól