Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - A pénz elértéktelenedésének kérdésével kapcsolatban ...

4. sz. vetélni, ha a kötelezettság teljesítése abbamaradt. Ebből folyólag a felperes az alperesi szállítás fejé­ben előre adott értékeit jogosítva van visszaköve­telni; de mert a felperes az ítéleti tényállás sze­rint az alperesnek a szállítás céljából 10.500 ko­ronát fizetett, csupán ezt az összeget követelheti vissza a szállításit nem teljesítő alperestől, nem pedig ennek az összegnek az előleg-kifizetés nap­ján megfelelő idegen pénzértéket, mert ilyen pénz­érték az alperes kezéhez nem jutott éppen annál az oknál fogva, mivel a felperes az alperessel kö­tött megegyezés folytán az idegen pénzértéknek aznapi árfolyama szerint belföldi pénznemben teljesíthette és teljesítette a szolgáltatást. 45. A K. T. 326. §-a 2. bek.-e csak oly esetre alkal­mazható, midőn a fizetendő pénznem a teljesítés helyén nem divatozik. Ha tehát a fizetésre nézve feljesitési helyül Berlin van tényként megállapítva s a vételár márkában van kikötve, akkor átszámí­tásnak helye nincs. {Kúria P. IV. 3230/1921. sz. a. — 1922. febr. 22.) Indokok: A meg nem támadott tényállás sze­rint a kereseti áru vételára márkában volt meg­határozva és nincs megtámadva a fellebbezési bí­róságnak az az ítéleti megállapítása sem, hogy a vételárfizetés teljesítési helyéül a szerződési kikö­tések értelmében Berlin tekintendő. Erre a tényállásra és megállapításra, valamint arra is tekintettel, hogy ,a most megjelölt teljesí­tési helyen Berlinben a márka volt és van for­galomban, a K. T. 326. §-ának második bekezdé­sében foglalt jogszabály a jelenlegi esetre egyál­talán nem alkalmazható, mert a most felhívott jog­szabály az idézett törvényhely világos rendelke­zése szerint olyan esetre vonatkozik, amikor a szer­ződés oly pénznemről szól, amely a teljesítés he­lyén forgalomban nincsen. Ebből folyóan alapta­lan az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, amely szerint a fellebbezési bíróság a felhívott jog­szabálynak a jelenlegi esetre való alkalmazását helytelenül mellőzte és az alperesnek márka^pénz­nemben, illetve márkaértékben való fizetési köte­lezettségét ezen jogszabály megsértésével állapí­totta volna meg. Alaptalan az alperesnek az a további panasza is, hogy a fellebbezési biróiság az által is jogsza­bályt sértett volna, hogy a kereseti követelés le­járati idejét meg nem állapította. Alaptalan ez a panasz azért, mert a fellebbezési bíróság az első­bíróság ítéletében megállapított tényállás elfoga­dásával kifejezetten és világosan megállapította, hogy a kereseti vételárkövetelés az árunak Buda­pestre érkezésekor volt fizetendő és hogy az áru Budapestre 1918. augusztus 24-én érkezett meg, amiből nyilvánvaló, hogy a kereseti követelés 1918. augusztus 24-én vált esedékessé, hogy tehát annak lejárati ideje erro a napra esett. 46. Átutalás esetében külön kikötés nélkül a hitelező lakhelyétől (telepétől) különböző az a hely, ahová az átutalt összeg küldendő, csupán az elküldendő pénznek rendeltetési helye, de nem tekinthető szerződéses teljesítési (fizetési) helynek. (Kúria P. IV. 5273/4/921. sz. a. — 1922 febr. 28.)* A magyar kir. Kúria a felperes csatlakozási kérelmét elutasítja, ellenben az alperesek felül­vizsgálati kérelmének helyt ad és a fellebbezési bíróság ítéletét a per főtárgyára nézve egyedüi megtámadott részében olykép változtatja meg, hogy az alperesek 437,369.35 cseh koronát és an­nak 1920. évi augusztus hó 25-ik napjától járó 5%-os kamatját 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a Bécsben 1920. évi augusztus 25. napján jegyzett árfolyam szerint osztrák koronában tar­toznak a felperesnek megfizetni, felperest ezt meg­haladó keresetével elutasítja. Indokok: Az alperesek felülvizsgálati kérel­miben azon az alapon támadták meg a felleb­bezési bíróság ítéletét, hogy a fellebbezési bíróság az anyagi jog megsértésével és a szerződéses ki­kötés helytelen értelmezésével állapította meg az alperesek által fizetendő vételár tekintetében tel­jesítési helyül a csehországi Reichenberg várost. Az alpereseknek ez a felülvizsgálati panasza alapos. A meg nem támadott ítéleti tényállás szerint az alperesiek által elfogadott felperesi köt­levél iá fizetésre vonatkozólag ezt a rendelkezést, tartalmazza: Wir habén mit Ihnen vereinbart, dass wir als geleistete Zahlung anerkennen, wenn Sie uns den Nachweis des Bankinstituts in Wien erbringen, dass die Überweisung der fálligen Betráge auf unser Kontó bei der Reichenberger Bank in Ibrem Auftrage ordnungsgemáss von demsielben erfolgt ist. Ez a megállapodás nem kötelezte az alpere­seket arra, hogy kizárólag csak a reichenbergi bankhoz való átutalással teljesítsék a fizetési kö­telezettségüket, ellenkezőleg a megállapodás oly értelmű feljogosítás volt a Bécsben teleppel bíró felperes részéről az alperesek javára, hogy a fel­peres fizetésül elfogadja a bécsi banknak azt az értesítését, amelyből kitűnik, hogy e bank részé­ről az esedékes összegnek az alperesek megbízá­sából a felperesnek a reichenbergi banknál lévő számlájára való átutalása megtörtént. Az alpere­seknek adott ezien feljogosítás azonban nem értel­mezhető akként, hogy az alperesek a feljogosítás elfogadásával arra kötelezték volna magukat, hogy a vételárat Reichenbergben tartoznak megfizetni, s pedig azért nem, mert az alperesek jogosítva voltak az átutalás kedvezményének igénybevéte­lének esetében egyéb megállapodás hiányában a Kt. 324. szakaszához képest, a felperes telepén Bécsben fizetni, s mert átutalás esetében is a tel­jesítésnek Bécsiben kellett történnie, mivel a fel­peres a megállapodás szerint a bécsi banknak az átutalás megtörténtéről szóló nyilatkozatát már * L. jelen számunkban Dr. Szenté Lajos cikkét s a Szemlét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom