Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - A pénz elértéktelenedésének kérdésével kapcsolatban ...

4. sz. KERESKEDELMI JOG 67 teljesített fizetésül kész volt elismerni, s mert végül átutalás esetében külön kikötés nélkül a hitelező lakhelyétől, illetve telepétől különböző az a hely, ahová az átutalt összeg küldendő, csupán az elküldendő pénznek rendeltetési helye, de nem tekinthető szerződési teljesítési helyül. Az idézett megállapodás tartalmából tehát nem vonható arra jogkövetkeztetés, hogy a felek a fizetés tekintetében Reichenberg várost kötötték ki teljesítési helyül, s mivel az ítéleti tényállásból nem tűnik ki e tekintetben más helynek kikötése és a tényállás emiatt meg sincs támadva, a teljesítési hely megállapításánál a törvényes rendelkezések veendők irányadókul, ehhez képest a Kt. 324. szakasza szabja meg az alperesek pénzbeli tartozásának teljesítési helyét, amely a felperes telepének megfelelően Bécs. Mivel pedig közismerten Bécsben a cseh korona nem forgalmi pénz és mivel az ítéleti tényállás szerint a felek közti szerződés cseh koronában állapította meg a vételárat, anélkül azonban, hogy természetben való fizetés kiköttetett volna, s mivel továbbá a fellebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a kereseti követelés lejárati napja 1920. augusztus 25-ike, ennélfogva a jelen esetben alkalmazást nyer, a teljesítés helyén érvényes osztrák kereskedelmi törvény 336. szakaszának 2. bekezdésében foglalt az a jogszabály, hogy ha a szerződés oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen, akkor a fizetés a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben történik. 47. Ha a szerződésben a fel«k előre nem is kötötték ki valósággal a cseh pénzben való fizetést; amenynyiben adós az e pénznemben való fizetést utóbb fenntartás nélkül igérte, akkor a fizetés cseh-koronában eszközlendő. (Kúria P. IV. 3305/1921. sz. a. — 1922. márc. 1.) Indokok: A m. kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja és az alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy a felperesnek 15 nap alatt 46.884-32 cseh korona tőkét stb. fizessen. A vonatkozó részében meg nem támadott s igy ehelyütt irányadó tényállásból kétségtelen, hogy a felek közt 1918. május 15-én az A)_ jelű kötés létesült, amely kötés idején a felek egyaránt belföldiek voltak, s amely kötésben a vételárat egyszerűen koronákban fejezve ki, fizetési helyül is belföldi pénzintézetet, a Tornai takarékpénztárt jelölték meg. A kereseti áruknak az alperes rendelkezésére történt szállításakor, sőt már a szállításnak az alperes részéről történt sürgetésekor is azionban ugy a termelésnek, mint a fizetésnek a kötésben megjelölt helye már cseh megszállás alá került s ma is Magyarország határán kivül esik. Ugyancsak kétségtelen a csatolt levelek tartalmából, hogy a valósággal bekövetkezett teljesítés csehországi címekre, mint a vevő alperes által megjelölt rendeltetési helyre való feladással ment foganatba oly időben, amidőn a cseh területen forgalomban levő pénzjegyek már mint cseh pénz megjelöltetvén, azt előzően az egész területen egyaránt forgalomban volt osztrák-magyar bankjegyektől külön váltak. Ily körülmények közt pedig, ha áll is az, hogy eredetileg a felek nem kötötték ki — amint adott viszonyok közt nem is köthették ki — a valósággal * cseh pénzben való fizetést, azt, hogy az alperes a szállítást sürgető G) és H) jelű leveleiben felperes kifejezett kívánságára a megállapított vételárnak cseh lebélyegzésü pénznemben való fizetését minden fenntartás nélkül igéri és az ekként való fize,tés lehetővé tétele végett az I), K), L) és M) jelű leveleiben az áru feladása igazolásának uj módját ajánlja, melyhez felperes hozzájárulva, az alperes N) jelű leveléből kitünőleg a feladást az alperesi kívánta módon igazolta is, minélfogva az alperes ugyancsak N) jelű levelében a magyar határon tul levő fizető helyen, cseh pénz átutalásával való fizetést is ígért: csak ugy lehet értelmezni, hogy a felek egyetértő szándéka az ügylet lebonyolítása során a megállapított és összeg szerint nem kifogásolt vételárnak valósággal cseh-korónákban megfizetésére módosult. Az ekként létrejött megegyezéstől pedig az alperes utóbb a cseh és magyar korona értékviszonyának az utóbbi rovására való jelentősebb változása miatt el nem állhatott. Eszerint a megtámadott ítélet nyilván tévesen és a csatolt levelek tartalmával egyenes ellentétben álló következtetéssel fogadta el döntése alapjául azt, hogy a felek szándéka utólag sem módosult cseh értékben való vételárfizetésre. 48. Az idegen pénznemben való visszafizetés kötelezettsége abból is következtethető, ha a felperes kassai kereskedő, telepe Kassán van, az üzlet Kassán jött létre s ott is volt teljesítendő, ahol pedig cseh-korona a forgalomban levő érvényes fizetési eszköz. (Kuria P. IV. 3307/1921. sz. a. — 1922. márc. 2.) Indokok: A megállapított tényekből és a nem vitás megállapodás tartalmából a fellebbezési bíróság helyes indokolással vonta le azt a jogi következtetést, hogy a peres felek által kötött megállapodás egyszerű hitelezési ügylet, melynél a cseh valutában adott kölcsöntőke és kamatainak viszszafizetése az adós alperes által Kassára szállítandó borok közös nyereségre leendő értékesítése utján vétetett célba. A borok értékesítésének Kassán, egyéb kikötés hiányában természetszerűen az ott forgalomban levő érvényes pénznemben kellett volna történnie. Erre tekintettel helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi következtetése is, hogy felperes a borok eladásának megtörténte után megejtendő elszámolásnál a kölcsönösszeget a cseh valutában befolyt vételárból jogosított lett volna elsősorban levonásba; hozni és megtartani. Az alperes a kihallgatásakor felvett jegyző-