Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - A pénz elértéktelenedésének kérdésével kapcsolatban ...

4. sz. KERESKEDELMI JOG 63 volna. A versaillesi szerződés értelmében tehát a német vagyonok lefoglalása szempontjából csak Ó-Szerbia és Montenegró területe jöhet számításba. Ez az érvelés a mi szempontunkból FelsőSziléziának Lengyelországhoz csatolt részei tekintetében érdemelhet figyelmet. n. «A pénz elértéktelenedése mint magánjogi törvényalkotási probléma» cimmel a Deutscher Anwaltverein pályatételt tűzött ki. A pályamunkákat jeligés levélbe zárt névvel 1922. július 15-éig kell beküldeni az Anwaltverein irodájába (Leipzig, Schreberstrasse 3). A legjobb müvek 15,000, 10,000 és 5000 márka jutalomban fognak részesülni. A kérdés különben egyik főtárgya lesz a Hamburgban 1922. szeptemberben összeülő ügyvédgyülésnek, ahol a tárgyalás anyagául valamennyi beérkező pályamunka anyagát fel fogják használni. *•> A pénz elértéktelenedésének kérdésével kapcsolatban a német Reichsgericht egyik legújabb határozatában szépen kifejti a német irodalomban pro és kontra sokat vitatott álláspontját arra nézve, hogy belföldi hitelező késedelem esetén a késedelmi kamaton felül követelheti-e a pénz értékcsökkenéséből támadt károsodását, mint késedelemből eredő kárt. A határozatból, amely több korábbi határozatra is hivatkozik, kiemeljük a következőket: Az alsóbiróság az igény elutasítását egyedül arra alapította, hogy a belföldi hitelező mindaddig, amig az állam a belföldi pénzt, mint értékmérőt változatlanul fenntartja, nem hivatkozik a pénz értékének csökkenésére és nem követelhet az adóstól magasabb fizetést. Ez egymagában nem elég alap a döntésre. Kétségtelen, hogy a márka Németországban értékének csökkenése dacára fizetési eszköz maradt. Ha ebből az következik is, hogy a hitelező ezt az elértéktelenedést önmagában sem valamely adósság kifizetésekor, sem késedelem esetében nem érvényesítheti, mégsem lehet őt elzárni attól, hogy ilyen kárigénynyel fellépjen, ha azt az eset különös körülményeinek előadása mellett annak kimutatásával alapozza meg, hogy ő az adós késedelme és a márka értékének csökkenése folytán meghatározott ügyleteknél kárt szenvedett. (V. Zivilsenat, 1921. szept. 24.) A külföldieknek a Reichsgericht.. meg szokta itélni a márka értékcsökkenéséből eredő késedelem okozta kárt, mert azt a vélelmet állítja fel, hogy, aki külföldön lakik és gazdasági tevékenységét is ott fejti ki, clZ cl neki kifizetett külföldi pénznemeket azonnal átváltotta volna a lakhelyén forgalomban lévő pénzre. Éppen a Reichsgerichtnek ez a vélelme van a legkevesebb támadásoknak kitéve. (n. e.) A részvénytársasági közgyűlés szabályaival kapcsolatban tanulságos esetről olvasunk: A «Pf. Bank A.-G.» l.-i cég egyik fiókintézeti igazgatójának devizaspekulációi folytán milliós veszteséget szenvedett. Egy nagy bank sikeres operációjával sikerült a hitelezőket kellő időben megnyuglafni. Amikor ugyanis az emiitett bank fizetésképtelensége ismertté lett, egyidejűleg azt is közölni lehetett a hitelezőkkel, hogy egy másik pénzintézet a tartozásokért jótáll. Következett tehát a részvénytársaság további sorsa felől való határozás. Az ebből a célból 1922. jan. 9-ére összehívott közgyűlésen — és ez az esetben a tanulságos — kiderült, hogy a törvénynek a részvénytársasági közgyűlésre vonatkozó rendelkezései nincsenek az ilyen esetben természetszerűen bekövetkező viharos eseményekhez idomítva. A részvénytársaság részvényei kis tételekben sok kézben lévén szétszórva, a közgyűlésen igen sok részvényes jelent meg. Hosszú órák teltek el, amig csak a megjelentek névsorát ugy, ahogy össze lehetett állítani. Szinte elképzelhetetlen, hogy lehetett volna akár névszerinti, akár titkos szavazást tartani. Egészen nyilvánvaló, hogy pl. egy 1000 izgatott emberből álló gyülekezetben fegyelmet tartani, normális tárgyalásokat és szavazást folytatni teljesen lehetetlen. A helyzetet ugy oldották meg, hogy a részvényesek köréből az uj közgyűlés előkészítésére bizottságot küldtek ki. Nálunk az Általános Fogyasztási Szövetkezetnél bekövetkezhető némileg hasonló helyzetnek a 10500/1920. M. E. számú rendelet (lg. Közi. XXIX. évf. 775. 1.) vette elejét. Ez a megoldási mód azonban részvénytársaságnál aligha volna keresztülvihető és igy a kérdés nálunk is nyilt, de talán nem túlságosan gyakorlati. Közgyűlési viharokra, ha a részvényeseknek a részvénytársaság ügyeihez hozzászólást engedünk, el kell készülve lennünk. (n. e.) IRODALOM. Hazai irodalom. Kuncz Ödön dr. A magyar kereskedelmi- és cáltójog vázlata. II. Rész: A kereskedelmi ügyletek. Budapest 1922. Grill Károly kiadása 477 oldal. Lapunk szerkesztője a korábban megjelent I. Résszel és ezzel a művével a hazai jogászságot és tanuló ifjúságot az egész kereskedelmi- és váltójog anyagát magában foglaló, megbízható és alapos útmutatóval ajándékozta meg. A II. Rész sokkal nagyobb anyagot ölel fel mint az I. Rész, és éppen ezért terjedelemben az utóbbit lényegesen meghaladja. Különös gonddal és rendkívüli alapossággal fejti ki bevezetésképpen az értékpapírjog általános problémáit, és ezzel szilárd alapot ad az egyes értékpapírok (különösen a ker. utalvány, váltó és csekk) jogviszonyainak mélyebb megismerésére. A kereskedelmi ügyleteket a következő sorrendben tárgyalja: 1. Bank- és hitelügyletek; 2. Fizetési ügyletek; 3. Vételügylet; 4. Fuvarozás; 5. Biztosítás és 6. Kiadó ügylet. — A A bank- és hitelügyletek között tárgyalja a kölcsönügyleteket (különösen a nyilvános kölcsönt, leszámítolást és lombard-kölcsönt); a betét- és letétügyleteket (ide értve a takarékbetét- és közraktárügyletet Is} és a folyószámla rendkívül Fontos kérdését. A fizetési Hamletek közé sorozott