Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - A német vagyon lefoglalása Jugoszláviában

62 KERESKEDELMI JOG 4. sz. méltányos, Ha a magyar malom a visszafizetendő összeg után jelentékeny kárt szenvedne (a pernyertes) felperes szerződésszegése következtében». 4. Dacára, hogy felperes pernyertes lett és alperes a keresetet tízszeresen meghaladó (körülbelül 40.000,000 K substratumot jelentő) viszonkeresetének 95%-a erejéig elutasittatott, a bíróság a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. «A per összes körülményeinek figyelembe vételével.» Tehát ismét méltányossági okokból. Amint látjuk tehát, e perben az Ítélet sok oly kérdést, amely ki van vonva a bírói mérlegelés alól, egyedül méltányosság alapján döntött el. Azonban legkülönösebb, hogy a méltányosság nem a gazdaságilag gyöngébb, hanem a gazdaságilag erösebb fél érdekében gyakoroltatott. — Ámde: Emlékezzünk régiekről... A háború elején volt. Akkor, midőn a Höferjelentések szerint: «Lemberg még a miénk» volt. A galiciai kereskedők (akkor még szegény menekültek) kénytelenek voltak otthagyni városaikat, üzleteiket. Soknak egyetlen megmentett vagyona az a kötlevél volt, amelyben magyar malmoktól i*izst és egyéb őrleményeket vásárolt. Ezen galiciai kereskedők a tőzsdebirósághoz fordultak, hogy állapítson meg részükre a szállítás nem teljesítése miatt valami kártérítést. Azonban a kötések körül egy kis baj volt. A kötlevélben bennfoglaltatott, hogy «vismajor, tiiz stb. mentesiti az eladót szállítási kötelezettsége alól». A Sch. és Cs. rizsmalom ellen folytak a perek. Felperes a tüzklauzulával szemben helyszíni szemlével kívánta bizonyítani, líogy volt ugyan tüz a Sch. és Cs. cégnél, azonban nem a rizsmalomban; bizonyítani kívánta, hogy egy szem rizs nem égett el; a tőzsdebiróság azonban a klauzulára való hivatkozással és a méltányosságot, figyelmen kivül hagyva nem rendelte el a bizonyítást. — Erre Zsögödnék a kártérítésről szóló tanából idézve legalább a negativ residuumot, vagyis azon összeget követelte, mellyel a malom mindenesetre gazdagodott, t. i. hogy nem kellett a rizst meghántolni és kérte legalább ennek kiadását; beszerezte Düringemék és Oertmannak, Németország legkiválóbb civilista jogászainak jogi véleményeit ez ügyben; a tőzsdebiróság lemosolyogta. — Akkor felperes a szerződés szószerinti szövegével szemben méltányos magyarázatra hivatkozott, hogy a szerződést nem lehet ugy értelmezni, hogy ha a malom telepén egy farakás el ég, azért ez mentesítő oknak legyen tekinthető: akkor a földönfutó, nincstelen felperesekkel szemben a tőzsdebiróság nem adott helyt a méltányosságnak és milliókkal gazdagított egy naery iparvállalatot. Most a gazdaságilag erösebb fél érdekében méltányosnak tartotta a tőzsdebiróság, hogy kifejlődött joggyakorlaton, továbbá a kereseti kérelmen túl téve magát, a gazdaságilag erősebb fél javára a gazdaságilag gyöngébb félnek sok százezer koronára rugó többletkiadást okozzon . . . Valahol olvastam, hogy minden választott bíróság ajtajára nagy betűkkel azt lellene kiszögezni, hogy: Amicus Plató, magis amicus veritas... sz. A «freibleibend» kifejezés jelentősége. A m. kir. Kúriának eddigi, a némettel egyező gyakorlata szerint a kötelezettség nélkül vételi ajánlatot lett fél ajánlatának elfogadása után is jogosítva van a válaszadásra rendes körülmények közt szükséges idő alatt akár ajánlatától visszalépni, akár ajánlatát módosítva ujabb ajánlatot tenni. (P. IV. 182/1921. Ker. Jog 1921. 7—8. szám és P. IV. 939/1921. Ker. Jog 1921. 13—14. szám.) A Kúria tehát a «freibleibend» kifejezést ugy értelmezi, hogy a kötelezettség nélkül ajánlatot tevő fél nemcsak az árajánlatot módosíthatja, hanem az ügylettől is elállhat. Ezzel szemben a német RG. mostanában egy határozatot hozott (II. 437/1921. sz. a. 1922 február 14-én), amelyben szakítva korábban folytatott azon gyakorlatával, amely szerint ily kikötés esetén ugy az eladó, mint a vevő visszaléphetnek az ügylettől, azt fejti ki, hogy «Preise freibleibend»-kikötés csupán az árakra vonatkozik, ellenben a vevő az ügylethez kötve van és a viszonyoknak megfelelő áremelés ellenében is köteles az árut átvenni. Viszont az eladó kötelessége az ár megfelelőségét bizonyítani. (Berliner Tagblatt. 1922. III/8-iki szám. 2. Beiblatt.) Az újjáéledő részvénytársaság fogalmát teremti meg az osztrák kereskedelmi törvény 243. cikkét kiegészítő 1921. október 20-iki osztrák törvény, amely a következő rendelkezést tartalmazza: «Ha egy részvénytársaság a részvényesek határozata folytán felszámol, mindaddig amig a részvénytársasági vagyonnak az egyes részvényesek közti felosztása kezdetét nem vette, a közgyűlés a felosztás kimondásához szükséges többséggel elhatározhatja a részvénytársaság folytatását. Az ilyen határozathoz államhatósági engedély szükséges és az igazgatóság köteles azt rendbüntetés terhe alatt a cégjegyzékbe való bevezetés céljából bejelenteni. A kereskedelmi bíróságnak az ilyen bejegyzéseket megengedő határozatát az erre rendelt lapokban három ízben közzé kell tenni.» E rendelkezésnek olyan a jellege, mintha egy gyakorlati esetre szabták volna. Erre mutat az is, hogy a törvény csupán ebből az egy rendelkezésből áll. A német vagyon lefoglalása Jugoszláviában a versaillesi békeszerződés 297. cikk b) pontja (trianoni: 232. cikk b) pont) alapján megtörtént és pedig arra a területre nézve is, amely Jugoszláviához Magyarország és Ausztria területéből csatoltatott. A németek álláspontja szerint ez az intézkedés jogtalan és nincs összhangban a békeszerződéssel. Szerintük igaz ugyan, hogy a békeszerződés értelmében az ellenséges államok területével a békeszerződésekkel azokhoz csatolt területek egy tekintet alá esnek, Jugoszlávia azonban ujonan keletkezett állam és így nem lehet szó arról, hogy ehhez az államhoz területet csatoltak