Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)
1922 / 3. szám - A "békekötés után" kifejezés értelmezése és a gazdasági lehetetlenülés
48 KERESKEDELMI JOG E szakaszok egybevetéséből következik, hogy — amennyiben későbbi törvény eltérően nem intézkednék — a vasút a kártérités mérvét az üzletszabályzatban vagy ennek kiegészitő határozmányaiban megállapított szabályzati tételre korlátozhatja, de nem tilthatja el a feladót attól, hogy az áru értékét a fuvarlevélben, rakjegyen vagy podgyászjegyen a szabályzati tételt meghaladó öszszegben jelölje meg, még pedig oly joghatállyal, hogy a szabályzati tétellel szemben ez az érték legyen irányadó. Ennyiben tehát a vasútnak azt a jogát, hogy a kártérités összegét előre meghatározott tételben szabályozhassa, a K. T. 424. és 429. §-ai korlátozzák. Ezeket a korlátozásokat azonban az 1892 : XXV. t.-c. 2. §-a hatályon kivül helyezte, amikor a minisztériumot felhatalmazta, hogy a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben, 1890. évi október hó 14-ikén létrejött nemzetközi egyezmény határozmányait, a vasúti üzletszabályzat módosítása utján, az egyezmény hatálya alá nem eső fuvarozási ügyletekre is rendelettel kiterjeszthesse, még azon részeiben is, melyek a kereskedelmi törvény rendelkezésedtől eltérnek. Már pedig a berni nemzetközi egyezmény 38. cikkéhez kiadott kiegészitő határozmányok szerint azon áruknál, melyekre nézve a vasutak az elveszés, hiány vagy megsérülés esetén megtérítendő legnagyobb összeget kikötötték, szállítási érdekbevallásnak ezen legnagyobb összege ntul nincs helye: alperes vasút tehát az Ü. Sz. 35. §-&, (2.) bekezdésében érvényesen kiköthette, hogy külödleges üzemi viszonyokra való tekintettel az utipodgyász elveszése, hiánya vagy sérülése esetében nyújtandó kártérítést a felügyeleti hatóság jóváhagyásával a érdekbevallásnak ezen legnagyobb összegen tul látozhassa; éisi a korlátozás életbeléptetésénél nem tartozott a feleknek oly jogot engedni, hogy a szabályzati tételnél magasabb szállítási érdeket bevallhassanak. Érvényesség szempontjából tehát alaptalanul támadja meg a felperes azt a végrehajtási határozmányt, melyet alperes a kereskedelmi minisztertől nyert felhatalmazás alapján az Ü. Sz. 35. kezdésében érvényesen kiköthette, hogy különleges üzemi viszonyok tartamára, életbeléptetett és amely szerint alperes «elveszés, hiány vagy sérülés esetében a bizonyított kárt, legfeljebb azonban kg.ként 20 koronát tartozik fizetni». És minthogy az Ü. Sz. 35. §-ának idézett része mindennemű utipodgyászról általánosságban rendelkezik, minden alap nélkül vitatja felperes, hogy az csak tömegárukra vonatkozhatik. 40. Utiszükséglethez nem tartozó tárgyaknak a podgyászként való fuvarozásból való kizárása egyenlő jelentőségű annak tiltott voltával; az ily áruk elveszéséből kártérítési igény nem származik. (Kúria P. IV. 2898/1921. sz. a. 1922 január 25.) Indokok: Az 1892 : XXV. t.-c. 2. §-ában, az 1901 : XXV. t.-c. 2. §-ában és az 1908 : XLIV. t.-c. 2. §~ában nyert felhatalmazás alapján a minisztérium a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltérő módon is szabályozhatja a vasúti fuvarozás jogát és pedig a becikkelyezett nemzetközi vasúti fuvarozási egyezménynek a vasúti üzletszabályzatba való felvételével. E törvényes felhatalmazások alapján kibocsátott vasúti üzletszabályzat 2. §-a értelmében ennek az üzletszabályzatnak egyes határozmányait ideiglenes vagy mulólagos hatálylyal a felügyeleti hatóság módosíthatja; ehhez képest a vasúti üzletszabályzat 30. §-ának (3.) pontját, illetőleg a hozzá kiadott II. végrehajtási határozmányt a felügyeleti hatóság ideiglenesen módosítani jogosítva volt. Ilyképp a 30. §. II. végrehajtási határozni ánynak azt a rendelkezését, hogy utiszükséglethez nem számitható tárgyak feltételesen podgyászként felvehetők, a kereskedelemügyi miniszter, mint a vasutak felügyeleti hatósága ideiglenesen módosítani jogosítva volt s igy a kereskedelemügyi miniiszternek 1915. évi augusztus hó 4. napján 47.755/111. sz. a. kelt rendelete alapján jogosan hatályon kivül helyezhető volt az utiszükséglethez nem számitható tárgyak feltételes szállíthatóságának engedélye s a vasutak ilyen tárgyaknak podgyászként való szállítását jogosan beszüntethették. Ez a beszüntetés egyenlő az ilyen áruk podgyászként való szállításának tilalmával s mivel a podgyász-szállitásból kizárt tárgyakért a V. Ü. Sz. 35. §. I. hat. szerint a vasút minden szavatossága ki van zárva, az a fél, aki utiszükséglethez nem tartozó tárgyakat podgyászként feladott, eme áruknak elveszéseért a vasúttól kártérítést nem követelhet. A fellebbezési hatóságnak meg nem támadott ítéleti tényállása szerint a felperes által 1918. évi október havában, tehát az 1915. évi 47.755/111. sz. rendelet életbelépése után utipodgyászul feladott, de a kaposvári vasúti állomásra üresen megérkezett kosárban 20 méter gyapjú és 108.8 méter selyemszövet volt. Ez áru kétségtelenül nem szolgál Ultiszükségletet; azért, mint ilyen, a podgyászszállitásból a fentiek szerint jogszerűen ki volt zárva; ennek következtében eme áruk elveszéseért az alperes vasút kártérítéssel nem tartozik. A „Herraes" Magyar Általános Váltóüzlet r.-t. közgyűlése az 1920—21. üzletévre 20 korona osztalékot állapított meg és elhatározta az alaptőke felemelését 10 millióról 50 millió koronára. Minden régi részvényre négry uj vehető át 1921 július 1-től kezdődő szelvénnyel, darabonkint 400 korona telquel árfolyamon. Határidő március 3. Hirdetések felvételnek a lap kiadóhivatalában. Hungária könyvnyomda és kiadóüzlet nyomása Budapest, V., Vilmos császár-ut 34.