Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 3. szám - A "békekötés után" kifejezés értelmezése és a gazdasági lehetetlenülés

46 KERESKEDELMI JOG 3. sz. 33. Habár a K. T. 358. §-ának 1. pontja értelmezése körül kifejlődött birói gyakorlat értelmében oly esetben, amikor a vétel tárgyát piaci vagy tőzsdei árral: nem biró áru képezi, az eladó a K. T. 352. §-a szerinti eladást indokolatlan késedelem nélkül tartozik eszközölni: mégis az e részben szintén állandóan követett birói gyakorlatban kifejlődött jogelv szerint az eladás körüli késedelem csak az esetben vonhatja maga után azt a jogi következményt, hogy az eladás a vevő terhére történtnek nem tekinthető, ha a késedelemből a vevőre nézve hátrány származott. (Kúria P. IV. 2714/1921. sz. a. 1922. január 17.) 34. Az államjegy és a bankjegy, amennyiben nem törvényes fizető eszköz, a kereskedelmi forgalomban áru jellegével bir és igy az áruként jelentkező bankjegy vagy államjegy tekintetében kötött vételi ügylet nem válik semmis jogügyletté azért, mert a vétel tárgya hamis felülbélyegzésü bankjegy, vagy államjegy volt, hanem az érvényesen kötött ügylet alapján a vevő minőségi kifogással élhet. (Kúria P. IV. 2715/1921. sz. a. 1922 január 18.) Indokok: A cseh-szlovák állam által felülbélyegzett osztrák-magyar bankjegyek Magyarországon nem birtak törvényes fizető eszköz erejével és igy eme felülbélyegzett bankjegyekre vonatkozólag létesült vételi ügylet tárgyánál fogva akkor sem tekinthető érvénytelennek, ha a vétel tárgyául az eladó utóbb hamisnak nyilvánított felülbélyegzéssel ellátott osztrák-magyar bankjegyeket szolgáltatott ki a vevőnek. Az ilynemű hamis felülbélyegzésü bankjegyeknek forgalomban létéről birt tudomás sem teszi az ügyletet érvénytelenné, mert a vevőt védi az eladó szavatossága az áru kikötött minőségéért, az eladó viszont a vevő hozzájárulásával a szavatosság időhatárát a maga javára korlátozhatja s ebben az esetben a vevő az eladó rosszhiszeműségének esetét kivéve nem védekezhetik azzal, hogy a kikötött rövidebb határidő alatt az áru kikötött minőségéről nem győződhetett meg. Mindezek folytán az alperesnek a jogügylet érvénytelenségére és a kikötött szavatossági határidő ki nem elégitő voltára alapitott felülvizsgálati kérelme jogos alappal nem bir, mert az emiatt meg nem támadott átéleti tényállásban nincsen adat arra nézve, hogy a felperes tudva hamis felülbélyegzésü bankjegyeket adott volna el. Successziv szállítás. 35. Ha a szuccessziv teljesifés kikötése esetén a vevő már az első részletnél nem szerződésszerűen teljesít, avagy a teljesítést elmulasztja, az eladó a maga részéről a többi részlet tekintetében is elállhat a szerződéstől. (Kúria P. IV. 3758/1921. sz. a. 1922. január 10.) Borvételi ügylet. 36. Az ügylet a rendelet dacára hatályosnak mondatott ki, mivel az ügylet az eset körülményeiből kifolyólag már teljesítettnek vétetett. (P. IV. 2594/1921. sz. a. 1921. december 13-án.) Indokok: A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a peres felek közötti bor-adásvételi ügylet az A) 7. alatti kötlevél értelmében jött létre. Eszerint a felperes a megvett bort 1919. óv január hó végén átvenni tartozott, az elszállításnak pedig a kötlevélben megjelölt további határidő alatt kellett történnie. Meg van állapítva tényként és nincs megtámadva, hogy felperes megbízottja, M. J., az alperes megbízottjától, S. L.-tól, 1919. évi január hó 29-ikén 2509 hektoliter és 55 liter bort vett át, még pedig oly módon, hogy az egyes hordókat sorban megtekintette, azoknak feltüntetett űrtartalmát feljegyezte, az igy átvettnek elismert hordómennyiségről jegyzéket állított ki, egyet az alperesi telep intézője részére s egy másikat a felperes részére. Ugyanekkor M. J. az átvétel megtörténtét az alpereshez intézett és az alperesi megbízottnak átadott L) 7. alatti levéllel is elismerte. E tényállás mellett és figyelemmel arra is, hogy az alább kifejtendők szerint a kárveszély a vevőre hárittatott, a m. kir. Kúria ugy találja, hogy az ügylet 1919. évi január hó 29-én az áru átadásával teljesíttetett, az tehát nem esik a 4375/1919. M. E. sz. rendelet hatálytalanító intézkedése alá. A kötlevélnek az a rendelkezése ugyanis, mely szerint felperes a bort «ab vasútállomás Kiskunhalas* hektoliterenkint 420 kor. árban veszi meg, nem jelenti azt, hogy az adásvételi szerződés a kiskunhalasi állomáson teljesítendő, hanem ez csak annak a kifejezésére szolgál, hogy a fuvarköltséget az állomásig az eladó, azontúl pedig a vevő viseli; más megállapodás hiányában tehát az adásvételi szerződés a Ker. törv. 323. §-a értelmében az alperes pusztamérgesi telepén volt átadással teljesítendő, ahol a bor — a feleknek a kötlevélből megállapítható tudomása szerint — el volt helyezve; ahhoz pedig, hogy az átadás az adásvételi szerződés teljesítését, az eladott dolog tulajdonjogának átszállását eredményezze nem feltétlenül szükséges, hogy a dolog az eladó birlalatából (testi birtokából) kiesve, a vevő birlalatába menjen át, hanem elegendő a feleknek oly cselekménye és kijelentése amelyek kétségtelenné teszik, hogy szándékuk a tulajdonjognak és főként az ezzel járó rendelkezési jognak az átruházására, valamint arra irányult, hogy az eladó a dolgot ezentúl csak a vevő nevében birlalja. Az átadásnak fent ismertetett lefolyása, valamint a kötlevélnek és az L) 7. alattinak tartalma nyilvánvalóvá teszi a feleknek ilyen szándékát és azt, hogy alperes az őt mint eladót terhelő átadás