Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 3. szám - A "békekötés után" kifejezés értelmezése és a gazdasági lehetetlenülés

KERESKEDELMI JOG 45 nem is élt s igy alperesnek ez a kifogása megcáfoltnak nem tekinthető. Ebből pedig a fennebb kiemelt jogi állásponthoz képest önként folyik az, hogy felperes kereseti igénye csak a kérdéses betétösszegnek a jelenleg közforgalom tárgyát képező pénznemben s a betett pénzeknek az elhelyezés idején volt értékének megfelelő összegben való viszszaszolgáltatására terjedhet ki. A magyar kir. pénzügyminiszternek a pénzkicserélés tárgyában kibocsátott 4684/M. P. 1921. és 4685/M. P. 1921. sz. rendeletei értelmében a szerb-horvát-szlovén állam hadereje által kiürített délvidéki területeken az első jugoszláv felülbélyegzése és felülbélyegezetlen 10.000, 1000 és 100 koronás osztrák-magyar bankjegyek 1921. évi október hó 15-én tul, az ugyanilyen 200, 50, 25, 20 és 10 koronás bankjegyek pedig 1921. évi október hó 1-én tul már nem tárgyai a közforgalomnak, a 4116/M. P. 1921. sz. rendelet értelmében tehát mindenki teljes fizetési eszközül köteles elfogadni a magyar állam jegy eket, a postatakarékpénztári állam jegyeket s a 2 és 1 koronás utánzatokat. E rendelkezésekhez képest alperes a fellebbezési biróság Ítéletének vonatkozó részében valló megváltoztatásával, illetve kiegészítésével s fennebb megjelölt pénzjegyekben teljesítendő fizetésre köteleztetett. A m. kir. pénzügyminiszternek 1921. évi 4504/P. M. 1921. sz. rendelete szerint Magyarország felszabadult délvidéki területein levő pénzintézeteknél takarékpénztári betétkönyv ellenében elhelyezett akár magyar korona-értékről, akár más pénznemről szóló betéteknek ezen rendelet hatálybalépése napján mutatkozó összegéből zárolandó annyi összeg, amennyi megfelel az illető pénzintézetnél a fél nevére elhelyezett, 1921. évi augusztus hó 21-én fennállott betétkövetelés után az 1921. évi XV. t.-c. 3. §-a alapján kivethető vagyonváltság összegének. Ezzel a rendelkezéssel szemben alperes a kereset tárgyául szolgáló betéteknek teljes összegükben való kifizetésére nem kötelezhető, mert annak a vagyonváltság fedezetéül zárolt részét visszatartani köteles. Alapos ezek szerint alperes felülvizsgálati, panasza annyiban, amennyiben őt a fellebbezési biróság az egész 40.435 korona 26 fillér betéttőkének kifizetésére kötelezte s amennyiben a fizetési eszközül szolgáló pénz nemét Ítéletében határozottan meg nem jelölte; ezért a fellebbezési biróság ítéletét vonatkozó részében meg kellett váiltoztatni, illetve ki kellett egészíteni; egyebekben pedig alperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. 31. Nincs helye annak, hogy valamely szerződésellenes eljárásból származó kárigény tekintetében az alapul fekvő szerződést illetően megállapítható teljesítési helytől különböző teljesítési hely vétessék a K. T. 324. §-ának rendelkezése nyomán irányadóul a károsult mint hitelező telephelye szerint. (Kúria P. IV. 3508/1921. sz. a. 1922 január 11.) Indokok: Már pedig a felek szerződésében foglalt ügylet teljesítési helye a megállapított tényállásból folyósán a K. T. 322. §-a értelmében kétségtelenül Budapest volt, tehát ugyancsak Budapest tekintendő az alperes kártérítési kötelezettsége szemponjából teljesítési hely gyanánt s igy a K. T. 326. §-a értelmében az idegen pénznemben számszerűsített kárösszegnek csupán az esedékessége idejében volt korona egyenértékében volt az alperes az elsőbiróság ítéletének megfelelően marasztalható. Tétel. 32. A kereskedelmi forgalomban uralkodó jóhiszeműség megkívánja, hogy egyik fél se hagyja a másik felet sokáig bizonytalanságban az iránt, hogy a K. T. értelmében őt megillető jogok közül melyiket választja. — A teljesítés megtagadása után öt hónappal teljesítés iránt indított kereset elkésett. (P. IV. 2577/1921. sz. a. 1921. december 9-én.) Indokok: Felperes nem is állította, hogy az áruknak az 1919. évi augusztus havában kért és ismételten szorgalmazott kiadását megtagadó alperessel utóbb közölte volna, hogy a szerződés be nem tartása miatt az alperes ellen, a K. T. 353. §-ában felsorolt jogok melyikével kiván élni, erre tekintettel tehát a fellebbezési biróság helyes indokolással állapította meg, hogy felperes az alperest bizonytalanságban hagyta az iránt, hogy a szerződés nem teljesítése folytán ellene mily jogot kiván érvényesíteni. A szerződés teljesítésének az 1919. évi augusztus havában ismételt megtagadása után a felperes keresetét az 1920. évi február hó 16. napján indította meg. Állította ugyan és bizonyítani is kívánta a felperes, hogy ügyvédje utján, az 1920. évi január hó 30. napján, az alperest a teljesítésre levélileg újólag felszólította. De ha ez a felszólítás tényleg megtörtént is, a teljesítés megtagadásától addig az időpontig már is közel 5 havi idő telt el. Időközben azonban a furnéráru ára oly rohamosán emelkedett, hogy az 1919. évi március hó 10. napján még csak 3426 K 9 filléren vett árunak ára a kereset indításáig, amint azt maga felperes állítja, 75,245 koronára ment fel. Ily rohamos áremelkedés mellett 5 havi idő is kell, hogy lényegesen figyelembe vétessék abban a tekintetben, hogy a szerződést be nem tartó eladó bizonytalanságban ne maradjon ez iránt, hogy vele szemben a vevő, törvény engedte jogai közül melyiket kívánja gyakorolni. Erre tekintettel a fellebbezési biróság a megállapított tényekből és perbeli körülményekből helyes indokolással vonta le azt a jogi következtetést, hogy a felperes hónapokig késlelkedvén jogának érvényesítésével, elvesztette jogát ahhoz, hogy a vételi ügylet alapján az alperestől teljesítést avagy kártérítést követelhessen.