Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 3. szám - A "békekötés után" kifejezés értelmezése és a gazdasági lehetetlenülés

44 KERESKEDELMI JOG 3. sz. fellebbezési bíróság ítéletét, amennyiben az alperes a a kölcsönponyváknak csupán 1919 jan. eleji, mint az elveszés közlésekori és nem a kárigénynek az ellenséges megszállással kapcsolatos okokból késett kereseti érvényesítése idején volt, 1920 szeptember elseji értéke megtérítésére köteleztetett; és megtámadja azt a ténymegállapítást is, hogy a ponyvák elvesztéről már a D) jelű levél vétele előtt, 1919 január elején, értesült volna. Az állandó birói gyakorlat értelmében bérelt ingók elveszése esetében a bérbeadónak az elveszésről történt értesítése határozza meg azt az időpontot, ameddig a kölcsöndij igényelhető s amikor a kárigény esedékessé válik; tehát a kár mérvének meghatározásánál is a természetben visszaadandó ingóknak akkori értéke az irányadó, amikor megnyílt a bérbeadónak az értékük megtérítéséhez való igénye. Felperesnek az a felülvizsgálati panasza tehát, hogy a hibáján kivül késedelmes perindítás időpontjában fennállott jóval magasabb érték vétessék a marasztalás alapjául: nem vezethet sikerre, minthogy az idejekorán való érvényesítés akadálya nem alperesen mült, hanem mindkét fél hatókörén kivül eső okokból eredt. Pénzfelülbélyegzés. 28. Az 1919. évi március hó 17. napján hatályba lépett 2260/1920. M. E. rendelet, amely szerint a pénzintézetek pénztáraikat az 1920. évi március hó 17. napján zárva tartani voltak kötelesek, kifejezetten abból a célból bocsáttatott ki, hogy a pénzintézetek az osztrák-magyar bankjegyek felülbélyegzésének előkészítésére szükséges munkálatokat elvégezhessék. A hivatkozott rendelet azonban ehhez a rendelkezéséhez semmiféle magánjogi hatályt nem füz. Ennélfogva a hivatkozott rendeletnek a felülbélyegzés zavartalan lebonyolitását biztosító rendelkezése a pénzintézet részére nem nyújt jogszerű alapot arra, hogy a vele jogügyleti viszonyban álló felek részéről a felülbélyegzés előkészítésének időtartama alatt esedékessé vált pénzbeli tartozás fejében felajánlott teljesítés elfogadását megtagadja s ekként a fizetésre kész adósára hárítsa át a felülbélyegzés anyagi következményeit, amelyeket, szerződésszerű magatartása esetén neki, mint hitelezőnek kellett volna esetleg viselnie. (Kúria P. IV. 2830/1921. sz. a. 1922 január 20.) Indokok: A pénztárak a pénzintézeteknek csakis a pénzkezelés s ezzel összefüggő teendők végzésére hivatott belső szervei, magát a céget azonban az igazgatóság képviseli. Ha tehát kormányhatósági rendelettel a pénzintézet pénztárának az állam érdekében végzendő felülbélyegzési teendők miatt való zárvatartása elrendeltetett is, s ezzel ki is záratott az, hogy magánfelek a rendszerint igénybe veendő pénztárnál teljesíthessék a pénzintézettel szemben fennálló és lejárt tartozásaikra azokat a fizetéseket, melyeket magánjogi erdekeik megóvása végett teljesíteni feltétlenül jogosítottak, magának a pénzintézet igazgatóságának áll kötelességében megadni a módot arra, hogy a magánfelek, a ~ pénztár igénybevétele nélkül, kötelezettségeiket teljesíthessék, a megajánlott fizetés elfogadását tehát az alperes igazgatója a pénztár elrendelt zárvatartása okából megtagadni nem volt jogosult. Fehér pénz. 29. A 463/1920. M. E. sz. rendelet 1. §-a ugyancsak az 1919 május 20-a után keletkezett s 1919 augusztus 1. előtt lejárt tartozásoknak fehér pénzben való fizetéséről rendelkezik, oly rendelkezést azonban nem tartalmaz, melyből az a következtetés volna levonható, hogy az 1919 május 20-a előtt keletkezett és lejárt követelések 1919 augusztus 15-e előtt az akkor még teljes értékben forgalomban volt fehér pénzben fizethetők nem lettek volna. (Kúria P. IV. 2876/1921. sz. a. 1922 január 25.) Pénzszolgáltatás. 30. A takarékbetéti ügyletből a betétet elfogadó pénzintézetre az a kötelezettség hárul, hogy a betétül elhelyezett pénzértéket a kikötött időben kiszolgáltassa annak, aki az ügylet feltételeihez képest a betét felvételére jogosítva van; a betétet elfogadó pénzintézetnek jogi helyzetét a betétre jogosult féllel szemben a pénz értékének időközi változásai nem érinthetik, mert az ő kötelezettségei tekintetében egyedül a betéti szerződés irányadó s ekként a pénzérték változásával járó következményeket rendszerint a betevőnek mint hitelezőnek kell viselnie. A betevő tehát a betétként elhelyezett pénz értékének csökkenése esetében nem igényelheti azt, hogy neki a betett tőke az időközben beállott árfolyam-csökkenést kiegyenlítő olyan értékben vagy összegben téríttessék vissza, amely meghaladja azt az értéket vagy összeget, amellyel a betét annak elhelyezése idejében birt. (Kúria P. IV. 4484/1921. sz. a. 1922.. január 10.) Indokok: A m. kir. Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmének heflyt ad annyiban, amennyiben a fellebbezési bíróság Ítéletének részben megváltoztatásával alperest a 40.435 korona 25 fillér tőkéből csak annak az összegnek megfizetésére kötelezi, amely a 40.435 korona 25 fillér betétösszeg után az 1921. évi XV. t.-c. 3. §-a alapján kivethető vagyonváltság fedezetéül az alperes által visszatartandó összeget meghaladja; kimondja egyben a m. kir. Kúria, hogy a vagyonváltság lerovásának céljára zárolt összeget meghaladó betéttőke s ennek kamatai, valamint az elsőbiróság ítéletében megjelölt bon ki nem szolgáltatása esetében annak egyenértékeként a felperesnek megítélt 324 korona összeg is magyar állam jegyekben fizetendő. Felperes . az alperesnek azzal a kifogásával szemben, hogy a keresetben megjelölt betétek nála kivétel nélkül osztrák-magyar bankjegyekben helyeztettek el, nem kérte annak tényként való megállapítását, hogy a fizetések bármily részükben dinár-koronákban teljesíttettek volna, ennek a ténymegállapításnak mellőzése miatt felülvizsgálattal