Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 3. szám - A "békekötés után" kifejezés értelmezése és a gazdasági lehetetlenülés

3. sz. KERESKEDELMI JOG 43 HAZAI JOGGYAKORLAT. Részvénytársaság. 26. A részvényesi jogok gyakorlásának alapja a részvény tulajdona. A részvénytársaság kikötheti ugyan, hogy a közgyűlésen szavazati joggal csak az a részvényes bír, aki részvényeit a közgyűlés előtt bizonyos idővel nevére átirattá; azonban a részvénykönyvben történt átirás egymagában, a részvény tulajdona nélkül, a részvényesi jog gyakorlására nem jogosit. Ha tehát a részvények időközben elidegenittettek, a részvényesi jogok a közgyűlésen nem gyakorolhatók. (Kúria P. IV. 2637/1921. sz. a. 1921. dec. 20-án.^ Indokok: Az állandó birói gyakorlat szerint a részvénytársaság alapszabályaiban érvényesen kikötheti azt, hogy a részvényes jogait a közgyűlésen csak az esetben gyakorolhatja, ha részvényei a közgyűlést megelőző bizonyos határidő előtt a társaság részvénykönyvében nevére átirattak. A részvényesi jogok alapja s azok gyakorlásának feltétele azonban a K. T. 175. §-a értelmében ily alapszabálybeli korlátozás esetében is a részvény tulajdona s nem maga a részvénykönyvben történt átirás, ami egymagában a részvény tulajdonának hiányában a részvényesi jogoknak a közgyűlésen való gyakorlására épp ugy nem jogosithat, amint nem legitimálhatja a részvényesként fellépő felperest a közgyűlési határozatnak a K. T. 174. §-a értelmében való megtámadására. Az alperesi részvénytársaság alapszabályainak 50. §-ában a peres felek egyező előadása szerint foglalt az a rendelkezés, hogy a közgyűlésen való szavazati jogot csak az a részvényes gyakorolhatja, akinek részvényei legalább három hónappal a közgyűlés előtt nevére a részvénykönyvben átirattak, azt a korlátozást tartalmazza, hogy a közgyűlésen való szavazati jog a részvényest csak annyiban illeti meg, amennyiben részvényeit a megjelölt határidő előtt a részvénykönyvben a maga nevére átirattá, de semmi esetre sem jelentheti azt, hogy a részvénykönyvbe bevezetett részvényes gyakorolhatja a közgyűlésen való szavazás jogát akkor is, ha részvényeit a közgyűlés előtt eladta, tehát a közgyűlés idejében már nem volt részvényes; mert a részvénykönyvbe való bevezetés ténye nem állapithat meg oly jogot, amelyet a törvény a részvény tulajdonához fűz, a részvény tulajdonának átruházása pedig megszünteti az átruházónak részvényesi minőségét, mert akinek részvénye nincs, az nem részvényes. A fellebbezési bíróság által megállapított s meg nem támadott tényállás szerint azok, akiket a közgyűlés elnöke a szavazásból kizárt, olyan részvényesek meghatalmazottjaiként jelentkeztek a közgyűlésen, akik részvényeiket a közgyűlés előtt eladták s akiknek vevői az általuk megvett részvényeket nevükre a részvénykönyvbe át nem íratták. Ezek a meghatalmazok tehát részvényeik eladása folytán a közgyűlés idején részvényesek már nem voltak, részvényesi jogokat sem személyesen, sem meghatalmazott utján nem gyakorolhattak s igy az ő meghatalmazottjaiként jelentkezőket a közgyűlés elnöke az alapszabályok megsértése nélkük zárhatta ki a szavazásból. Ponyvakölcsön. 27. Általános kereskedelmi szokás, hogy a ponyvakölcsönző (bérlő) átlalában és rendszerint felel minden olyan kárért, mely a kölcsönadott zsákban vagy ponyvában a rendeltetésszerű használattal járó természetes rongálódást meghaladóan akár véletlenül és elháríthatatlan esemény folytán is keletkezik. — Bérelt ingók elveszése esetében a bérbeadónak az elveszésről való értesítése határozza meg azt az időpontot, ameddig a kölcsöndij követelhető; tehát a kár mérvének meghatározásánál is ez ingóknak akkori értéke az irányadó. (Kúria P. IV. 4485/1921. sz. a. 1922 január 11.) Indokok: Az ehelyütt irányadó, e részben meg sem támadott tényállásból nyilvánvaló, hogy a felek közt ponyvabérleti jogviszony keletkezett, amennyiben az alperes az 1918 nyarán, a cséplés idején, saját birtokán való használatra kérte és kapta megszabott dij kikötésével a kereseti ponyvákat a felperestől. Úgyszintén, hogy az alperes a birtokát rövid idővel a ponyvák kölcsönvétele után harmadik személynek eladta s a birtok átadásakor a kölcsön-ponyvákat is otthagyta az uj földtulajdonos által leendő tavábbhasználás végett a felperes előzetes tudomása, vagy akár utólagos kifejezett hozzájárulása nélkül; végül, hogy e ponyvák még az uj birtokos által folytatott cséplés tartama alatt, 1918 november 1. körül, fegyveres fosztogató bandák garázdálkodása révén elvesztek. ! Minthogy az alperes azzal, hogy a saját birtokán való használatra kölcsön kapott ponyvákat a felperes hozzájárulása nélkül adta tovább harmadik személy használatára, a reá bízott idegen ingóval önhatalmúlag rendelkezett, a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen kifejtettek szerint jogosulatlanul járván el, az általa bérbevett ingókat az ő rendelkezése folytán idegen kézen létük alatt ért véletlen eseményért is felel a bérbeadónak. De ettől eltekintve, már azért is magáévá tette a m. kir. Kúria azt az, álláspontot, hogy az alperes a kölcsönponyvákat ért véletlen eseményből eredő kárt viselni tartozik, mert a ponyva és zsákkölcsönzés terén oly általános kereskedelmi szokás áll fenn, melynél fogva a kölcsönvevő (bérlő) általában és rendszerint felel minden olyan kárért, mely a kölcsönadott zsákban vagy ponyvában a rendeltetésszerű használattal járó természetes rongálódást meghaladóan, akár véletlen és elli árithatatlan esemény folytán is keletkezik. Az alperesnek a kereseti jogalap megállapításával szemben emelt felülvizsgálati panasza tehát, mint alaptalan, él! volt utasítandó'. A felperes viszont annyiban támadja meg a