Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)
1922 / 3. szám - A "békekötés után" kifejezés értelmezése és a gazdasági lehetetlenülés
3. sz. KERESKEDELMI JOG 41 rint a külföldi váltók, csekkek és kereskedelmi utalványok szállítása iránt kötött ügyletek tekintetében — amely ügyletek nem az uj Szokások hatálya alá esnek, hanem megmaradnak a régi Értéküzleti szokások szabályozása alatt — a teljesités idejére és helyére, a késedelem következményeire és az elévülésre vonatkozólag a régi Értéküzleti szokások eddigi szabályai helyébe az uj Szokásoknak megfelelő intézkedések lépnek. SZEMLE. ELŐFIZETŐINKHEZ. Kérjük t. előfizetőinket, hogy az előfizetési dijakat, akár a náluk levő postai befizefésilapon, akár pedig postautalványon haladéktalanul beküldeni sziveskedjenek, mert a mai nagy kiadások mellett csak igy vagyunk képesek a lap kiadásait fedezni. >sj A ((békekötés után» kifejezés értelmezése és a gazdasági lehetetlenülés tárgyában a cseh-szlovák legfőbb bíróság igen érdekes és ránk nézve is fontos határozatot hozott, A tényállás a következő: A. belföldi cég B. bécsi cég prágai fiókjától 1918 áprilisában egy amerikai írógépet vásárolt 925 korona vételárért oly kikötéssel, hogy az írógépet három hónappal «a béke megkötése után» kell szállítani. A. 1920 áprilisában teljesités iránt pert indított. B. a perben azzal védekezett, hogy 1. a kereset időelőtti, mert a saint-germaini béke a kereset beadásakor még nem volt ratifikálva, 2. a gazdasági viszonyok változása folytán az amerikai irógép 105 dollárba kerül, ami 60 cseh-korona árfolyam mellett is 6500 koronát tesz ki és igy, mivel ő összesen 138 azonos feltételű szerződést kötött, a teljesités1 őt tönkre tenné, tehát a szerződés teljesítése hibáján kívül lehetetlenné vált. Az alsó bíróságok ítéletét megváltoztatva a legfelsőbb bíróság az alperest marasztalta, a következő indokokból: «A szerződés megkötésekor fennállott helyzet folytán a felek csupán az Osztrák-Magyar Monarchia és az Entente közt kötendő békére gondolhattak, amelynek megkötésétől a kereskedelmi forgalom megindítását várták. Minthogy azonban a monarchia felbomlott és a belőle alakult államok közül egyesek az Entente-al háborús viszonyban nem is voltak, olyan békéről, amelyet ezek az államok fognak kötni, szó sem lehet. A cseh-szlovák köztársaság megalakulásakor nem viselt háborút, békét sem köthet azzal az állammal, a^nelyre a feleknek a szerződés megkötésekor gondolniok kellett, nevezetesen az Amerikai Egyesült-Államokkal. A cseh-szlovák köztársaság területére nézve a béke tényleges megalakulásával, vagyis 1918 október 28-án következett be és ettől a naptól kell a szerződésben meghatározott határidőt számítani. A legfelsőbb bíróság a teljesités lehetetlenülését isiem látta fennforogni, mert ha az alperes zavaros időkben szerződést kötött, mérlegelnie kellett minden eshetőséget, ami a szerződés teljesítésére befolyással lehetett; ha ezt nem tette, az ügylet rizikója őt terheli és nem háríthatja el magától a hibás számításából eredő kárát; ha ezt megtehetné, a kereskedelem alapja inogna meg.» Ami az első helyen érintett kérdést illeti, szembeszökő, hogy a legfelsőbb bíróság teljesen figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, hogy az alperes voltaképpen bécsi és igy osztrák cég. Ugy látszik, a szerződések kötésére jogosult fióktelep jogi helyzetét a főteleptől egészen függetlenül ítéli meg. Ha áll is a bíróság érvelése akkor, amikor két cseh-szlovák szerződő fél áll egymással szemben, semmi esetre sem lehet azt állítani, hogy a magyar vagy osztrák szerződő fél a «békekötés» kifejezés alatt Cseh-Szlovákia megalakulását értette volna. Ezt annál kevésbé lehet vitatni, mert éppen cseh részről ismételten hivatkoztak arra, hogy 1918 október 28-án Cseh-Szlovákia a központi hatalmakkal szemben háborús állapotba került. A második kérdésben sem lehet fenntartás nélkül elfogadni a legfelsőbb bíróság érvelését. A monarchia felbomlása és az ebből eredő gazdasági krizis olyan események voltak, amelyekkel összes kihatásaikban a legpesszimisztikusabban gondolkodó kereskedő sem számolhatott 1918 áprilisában. Az adott esetben, mivel a felperes csehkoronákban ajánlotta meg a szerződéses vételárat, csakugyan lehet arról beszélni, hogy az alperesnek számolnia kellett volna egy vesztes háború következtében előálló 60 koronás dollárárfolyamra és a döntés ezért, de csakis ezért ebben a vonatkozásban helyes. Az alapelv mindenesetre legalább is kétséges. Az különben természetes, hogy a jobb valutájú Cseh-Szlovákiában a gazdasági lehetetlenülés tetemesen szűkebb körben nyerhet elismerést, mint nálunk. (n. e.) Valutaperek a Kúria előtt. A maximális árak túllépése, a gazdasági lehetetlenülés, az árdrágítás, a fehér pénz, a borvételi perek után, mind nagyobb tömegben jönnek a valutáris perek legfelsőbb bíróságunk elé. A külföldi — hozzávéve a szukcessziós államokat is — valuták megdrágulása a magyar adósokat védekezésre kényszeríti. S a Kúria előtt a jogkérdéseknek mindig ujabb és ujabb esetei vetődnek fel. A K. T. 326. §. 2. bekezdésének az árfolyam kiszámítására vonatkozó kérdése ma már eldöntőinek tekinthető. A Kúria gyakorlata e § értelmezése körül ma már egységes. Mint uj kérdések felmerülnek az osztrák-magyar valuta szétesése folytán előálló helyzetek, a valutaperekben nagy fontossággal bíró átutalások jogi jelentőségének kérdése, a külföldi kifizetések kérdése, a fizetési és teljesítési hely egymáshoz való viszonyának kérdése, a gazdasági lehetetlenülés alkalmai-