Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 3. szám - A pénznemekre és külföldi kifizetésekre vonatkozó szokások

3. sz. KERESKEDELMI JOG 37 60. §-a értelmében szünetje (holott ez kétségtelenül nem elévülési, hanem praeclusiv terminus, mert a határidő elmulasztása a megtámadási jog teljes elenyészését eredményezi). Látnivaló, hogy a most nagyjából vázolt elméleti megkülönböztetések meglehetősen bizonytalanok. Nem lehet valamennyi jogérvényesítési határidőt két, szorosan elválasztott kategóriába besorozni; és az egyes kategóriákon belül nem lehet a határidők folyásának félbeszakithatóságára, s az elmulasztás jogkövetkezményeire nézve egyforma szabályokat felállítani. A ptkjav. bsz. 1082. §. 2. bek. is megengedi, hogy a törvény az egyes záros határidők nyugvására és félbeszakítására nézve külön-külön intézkedjék: mert a záros határidő részletes szabályainak levezetése nyilván az illető határidő megszabásánál szem előtt tartott céltól függ. VIII. Visszatérve már most a tőzsdei áruüzleti szokások 69., 70. §-aira: a 30 illetve 90 napos határidők kétségtelenül záros határidők, mert elmulasztásukhoz kifejezetten hozzáfüződik a teljesítés, illetve a kártérítés iránti igénynél:, követelésnek elenyészése. Vagyis pld. a vevő, aki a késedelmes eladó elleni kártérítési követelését 90 nap alatt birói uton nem érvényesiti, azt utóbb az eladó követelésével szemben beszámításra sem használhatja fel. Mi a rációja ezen rövid jogvesztő határidők megállapításának? Bizonyára ugyanaz, ami a rendes bíróságok háborús judikaturájában is érvényesült: egyik fél sem hagyhatja a másikat jogai érvényesítése tekintetében hoszszas bizonytalanságban, a szokásos szólásmód szerint «egyik sem spekulálhat a másiknak a hátán»; ha tehát a fél a teljesítés, illetve a kártérítés iránti per indításában hónapokon át indokolatlanul késedelmeskedik, az ügylettől elállottnak tekintendő. Vegyük már most azt az esetet, hogy az eladó késedelme folytán a vevő sem szállít az ő további vevőjének, aki őt ennek következtében teljesítés iránt perli. Az első vevő nem ragaszkodnék a teljesítéshez, ha a további vevő azt tőle nem követelné. Teljes joggal attól teszi függővé a saját eladója elleni kereset indítását, hogy saját vevője irányában őt is marasztalják. Ugyancsak gyakran függ az első vevőnek a késedelmes eladó elleni kárkövetélése — és különösen ennek mennyisége — attól, hogy az ellene a saját eladója által indított perben kötelezik-e őt, és mily összegű kártérítés fizetésére? Ha ilyen és hasonló esetekben az első ügylet felei közül a nem késedelmes fél az előirt 30, illetve 90 napon belül nem indit a másik ellen keresetet, hanem ezt a saját maga ellen folyamatba tett perben szavatosként perbehivja, akkor ezt nem lehet spekulációnak, a köteles jóhiszeműséggel és gondossággal ellenkező eljárásnak minősíteni; ezzel nem tartja bizonytalanságban a másik felet, aki a perbehivás folytán tudhatja, hogy a perbehivó pervesztességéből reá nézve minő jogkövetkezmények fognak előállani, és akinek módjában áll — beavatkozás utján — a perbehivó pernyertességét, saját érdekében is, elősegíteni. Valahányszor tehát a perbehivott elleni követelés érvényesíthetősége a másik per kimenetelétől függ, a perbehivásnak meg kell adni azt a hatályt, hogy az a tőzsdei áruüzleti szokások 69., 70. §-aiban előirt záros^határidőbeni keresetindítást pótolja. Álláspontom támogatására — ismétlés helyett — csak hivatkozom a III. és IV. alattiakra, különösen a 4424/1916. és 1026/1920. sz. kúriai határozatokra, amelyekben az elévülés kezdőpontjának (H. T. 89. §. a házasság felbontásától, Ker. t. 487. §. az igény érvényesíthetőségétől) határozott kitolása foglaltatik, amivel csak azt akarom igazolni, hogy a jogszabály szavaitól eltérő magyarázatnak az ilyen kérdésekben is helye van. A pénznemekre és külföldi kifizetésekre vonatkozó szokások. Irta: Dr. Frigyes Béla ügyvéd, tőzsdei jogügyi titkár. A pénznemekre és külföldi kifizetésekre vonatkozólag folyó évi február 1-én uj tőzsdei szokások léptek életbe. Eddig ez ügyletek a régi, 1897. augusztus 1-én életbe lépett Értéküzleti szokások szabályozása alá estek. Különösen a külföldi kifizetéseket illetőleg azonban ez csak névlegesen, forma szerint állt igy, valósággal a régi Értéküzleti szokásokat a jogviszony leglényegesebb kérdéseire vonatkozólag alkalmazni nem lehetett, azok a kifizetés iránti ügyletre nézve részletes intézkedéseket nem is foglaltak magukban. Ennek folytán a felek, valamint a bíróság élesen körvonalozott, világos, irott szabályok helyett a forgalomban érvényesülő, ' sokszor elmosódott, sokszor csak kialakulófélben levő üzleti gyakorlatra, valamint a jogviszony természetéből és az általános jogelvekből levont következtetésekre voltak utalva.