Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 3. szám - Az elévülés félbeszakítása és a tőzsdei áruüzleti szokások 69., 70. §-ai

36 KERESKEDELMI JOG 3. sz. lési határidővel vagy pedig perindítási záros határidővel van-e dolgunk? VI. Stubenrauch szerint a határidő nem elévülési, hanem záros határidő, ha csak ezen belül lehet valamely jogilag releváns cselekményt véghezvinni és e határidő elmulasztása a jog keletkezését, megszerzését gátolja (ugyanígy Kiss Mór), a jogcselekmény utólagos foganatosítását kizárja (Kolosváry). A magyar jogi közfelfogás az, hogy a záros határidő elmulasztásának következménye a jog nem létezése (tekintsük azt akár meg nem szerzettnek, akár elenyészettnek), — mig az elévülés csak a keresettel való érvényesítést zárja ki, de a naturális obligátio fenmarad (v. ö. ptkjav. bsz. 1037. §. az elévült követelés beszámithatóságáról, 1079., 1080. §. a zálogból való kielégithetésről, és a condictio indebiti kizárásáról). Unger: a záros határidő esetében a jog időbeli határa előre is meg van szabva (certo tempore actio finitur), mig az elévülés esetében a jog időbelileg nincs korlátozva, de a hosszas nem gyakorlás azt elenyészteti (ellentétben a magyar jog álláspontjával, mely szerint nem a jog, hanem csak a kereset megy veszendőbe). Unger: Elévülésnél primár a jog nem gyakorlása, és sekimdar az idő lefolyása; záros határidő esetében a logikai folyamat meg van fordítva. Hasonlóképpen Kiss Mór: az elévülésnél a nem gyakorlásból ered a keresetszünés, mert a nem gyakorlásból a nem létezésre lehet következtetni; és Kolosváry: a záros határidő esetében a jogvesztést nem a jogosított mulasztása idézi elő, hanem közvetlenül maga a jognak már eleve időköz kötött korlátoltsága. Az optk. rendszerében Pfaff-Krainz szerint záros határidők: 156. §., születés törvényességének megtámadása (ellenk. Unger); 439. §. előjegyzés igazolása; 1321. §. állatkár megtérítése iránti kereset; 1367. §. kezes örököse elleni kereset (hasonlóképpen Kiss Mór azzal az indokolással, hogy ez a jog nemcsak keresetindítással, hanem bíróságon kívüli cselekménnyel, megintéssel is fentartható); ellenben elévülési határidők: 933. §. szavatossági jog érvényesítése (hasonlóképpen Unger, de ellenkezően Marosv. tábla felülv. tan. 124/1907, Térfy XII. 598, mert a határidő elmulasztása folytán á jog teljesen elenyészik ugy hogy naturális obligatio sem marad fenn, és 162/1910, Térfy XV. 704, mert a felek akár rövidebb akár hosszabb határidőt érvényesen kiköthetnek): továbbá: 967., 982., 1097., 1111. §. letéti, haszonkölcsön — és bérleti szerződés bői származó igények érvényesítése. A záros határidőt az elévüléstől megkülönböztető egyéb sajátosságok tekintetében: Stubenrauch: a záros határidő félbe nem szakitható; és ptkjav. bsz. 1082. §.: «az elévülés nyugvására és félbeszakítására vonatkozó szabályok (a jogszolgáltatás szünetelése alatti nyugvástól eltekintve), amennyiben a törvény mást nem rendel, a záros határidőkre nem állanak; Stubenrauch és Marosvás. 162/1910: a záros határidőt a felek megállapodása nemcsak megrövidítheti, hanem meg is hosszabbithatja, mig az elévülést (ptk. jav. bsz. 1081. §.) jogügylet által sem kizárni, sem megnehezíteni nem lehet; a záros határidő elmulasztását hivatalból (ptkjav. bsz. 1082. §.), az elévülést csak kifogás esetén (ptkjav. bsz. 1078., váltótörvény 88. §.) kell figyelembe venni; Stubenrauch: az elévülést az adósnak kell bizonyitania, mig a záros határidő betartását az köteles bizonyítani, akinek a határidőt be kellett tartania. VII. Bizonyos logikai ellentmondás benyomását teszi az, hogy habár a felek a záros határidőt közös egyetértéssel, tetszés szerint meghosszabbíthatják, tehát tág diszpoziciójuk van, addig a perben a záros határidő elmulasztását hivatalból kell észlelni (ez a birói gyakorlat álláspontja pld. az ipartörvény 176. §-a, valamint a maximális vételáron felül fizetett többlet visszakövetelése esetében). Továbbá: a nehézség nem is a gyakorlati következmények levezetésében, hanem abban rejlik, hogy magából a törvényből hogyan állapítsuk meg azt, vájjon elévülést vagy pedig záros határidőt rendelő jogszabály forog-e fenn? Igen helyes Kiss Mór álláspontja, hogy a határidőt elévülési határidőnek kell minősíteni, valahányszor a törvény maga is az «elévülés» kifejezést használja (pld. ker. t. 121., 146., 254., 349., 390., 487. §., váltótörvény 84. §., csődtörvény 37. §. stb.); ez azonban nem dönti el a kérdést azokban az esetekben, amikor a törvény ily világos útmutatást nem ad. Grosschmid szerint az elévülés maga sem egyéb, mint jogvesztő határidő némi sajátos minősüléssel (naturális obligatio fenmaradása, félbeszakító és szüneteltető okok). Találóan megjegyzi azonban, hogy pld. a váltóelévülést csak a kereset és perbejelentés (de nem a jogelismerés) szakítja félbe, — viszont a házasság megtámadására (H. T. 57. §.) megszabott egy évi határidő folyásának is van a H. T.