Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A meghitelezés jogi természete

2. sz. KERESKEDELMI JOG 23 A gyártási titok, szabályok (úgynevezett «fogások» ) az áruk előállításánál, azok minősége és használhatósága tekintetében nagy szerepet játszanak, s épp ezért azok átengedése, közlése ritkán történik ugy, hogy a gyártás monopóliumának sérelmével járjon. Az engedélyező rendesen kiköti — miként az természetes is — hogy az ő utasítása szerint előállított áruk az ő nevével is kerüljenek forgalomba. Ezt eltiltani sem ok nincsen, sem — a zaklatásoktól eltekintve — célra nem vezetne. Rendészeti szempontból nincs ok az eltiltásra, mert a közönség tényleg az engedélyező áruját — bár nem az ő gyártmányát — kapja; a verseny szempontjából sem eshetik kifogás alá, mert az engedélyező nevének felhasználásával valótlant nem állit. X. A meghitelezés jogi természete. Irta: Dr. Kohner Artlmr, a Magyar Általános Takarékpénztár Részvénytársaság jogtanácsosa. Helyes dr. Meszlény kiindulási pontja, hogy a jognak a felek szerződéses szándékát honorálni kell. Uj alakú ügyleteket a régi jogi fogalmak Prokrustes ágyába szoritani nem lehet. Minthogy adás-vételi ügyletnél a visszavonhatatlan akkreditívvel a vevő biztosítani kívánja az eladót, hogy az a vételárat megkapja, ha a maga részéről teljesít, s a visszavonhatatlan akkreditív visszavonásának elismerése a felek által szándékolt biztosítást meghiúsítaná, tehát az a megbízó és megbízott jogviszonya alapján el nem bírálható. Túllő azonban a célon dr. Meszlény, amikor a fenti kiindulási pontból a visszavonhatatlan akkreditívet oly háromoldalú Treuhandügyletnek minősiti, melynek egyik önjogu fele a bank, aki a meghitelezésben rejlő megbízás értelmében a megbízótól függetlenül jogosult és köteles a fizetés körül eljárni, s aki mint mindkét fél megbízottja a rendes kereskedő gondosságával és mind a két fél jogos érdekeinek szem előtt tartásával látja el kétoldalú megbízását. Dr. Meszlény szerint a meghitelezett a bank ellen közvetlenül felléphet, s a bank a vételügyletből eredő kifogásokat a meghitelezett követelésének ellene vetheti. Mielőtt a fenti következtetés túlzott voltát igazolnám, dr. Meszlény fejtegetéseiből ki kell emelnem ama kétségtelenül helyes megállapítását, hogy az u. n. visszavonhatatlan meghitelezésnél is jogosult a meghitelező bizonyos az adás-vételi ügyletből eredő materiális okok9 ból (késedelem, minőségi hiány stb.) a visszavonhatatlanok mondott akkreditívet visszavonni. Dr. Meszlény konstrukciója végső következtetésében túlzott, mert egyrészt a banknak oly jogokat adda, mellyel azt. a felek felruházni nem' szándékolták; másrészt, mert a bankot oly kockázatnak tenné ki a meghitelezés elvállalásával, melyet a bank elvállalni nem szándékozott. Akkor, amikor a meghitelezés jogi minőségének tisztázásánál helyesen épp a felek akaratából, s ezen akaratnak a jog által való szükségszerű honorálásából indulunk ki, nem lehetünk következetlenek, s nem juthatunk oly eredményre, amely a három ügyleti fél közül egyik feltehető akaratának sem felel meg. Kétségtelen — a bank Treuhánder. De dr. Meszlény szerint ennél sokkal több, — oly döntő biró az eladó és vevő vitás kérdéseiben, aki maga viseli döntésének minden veszélyét. A banknak, ha a meghitelező és meghitelezett között vita támad, bele kellene az adás-vételi ügylet materiális részeibe avatkoznia. Dönteni, vájjon a meghitelezés visszavonása indokolt-e, — ennek ellenére kiadható-e a meghitelezett összeg, fennforog-e késedelem, minőségi hiány stb. Csakis ezt jelentheti, hogy a rendes kereskedő gondosságával tartozik a kétoldalú megbízást mindkét fél jogos érdekeinek megóvása mellett teljesíteni. Minderről azonban szó nem lehet. A bank rendszerint az adás-vételi ügyletnek csak bizonyos formális részeit ismeri, s magatartását csak azokhoz szabhatja. Az ügylet materiális részleteibe bele nem avatkozhatik. Ha ezt megtenné, viselné a mindkét fél részéről támasztható kereseti igényeknek,kockázatát, s vállalná a Prügelknabe szerepét, Ismétlem, hogy a két ügyleti fél (eladó és vevő) közül egyiknek sem volt. szándékában a bankot ily funkcióval felruházni, s legkevésbbé a banknak ily megbízást vállalni. A bank Treuhánder-i szerepe a dr. Meszlény által jelzett irányban van, de az nem oly túlzott mérvű, mint ahogy azt cikkíró feltünteti. A bank feladata a meghitelező és meghitelezett közti vita, tehát az u. n. visszavonhatatlan meghitelezés visszavonása esetén az, hogy a visszavonás ellenére a meghitelezettet továbbra is biztosítsa, de magába az adásvételi ügyletbe bele ne avatkozzék. Másszóval a bank a meghitelezés visszavonása esetén az akkreditált •összeget továbbra is az eredeti célnak megfelelő módon lekötve köteles tartani. Nem bocsátja vissza a meghitelező rendel-