Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A részvényváltság lerovása ...

24 KERESKEDELMI JOG 2. sz. kezesére, mert ha ezt megtenné, a visszavonhatatlan meghitelezés biztosítási célzatát hiusitaná meg. De a meghitelezettnek sem adja ki, mert ez esetben a meghitelező tenné e lépésért felelőssé. Mig a szerződő felek egyértelmű rendelkezést nem adnak a banknak, vagy jogerős birói Ítélet a felek között másként nem dönt, a bank azzal tesz eleget Treuhánder-i szerepének, hogy kellőleg biztositja az akkreditált összeg visszatartásával az eladó igényeit, mert amennyiben annak vételárigénye csakugyan fennáll, s az beigazolást nyer, a viszatartott vételárat a banktól meg fogja kapni. Ebből folyik, hogy a bankot felelőssé teheti a meghitelező, ha az akkreditiv visszavonása ellenére kifizetést teljesít. Felelőssé teheti a meghitelezett, ha az akkreditiv visszavonása folytán a lekötött összeget a meghitelezőnek visszaadja s ezáltal a meghitelezett követelésétől elesik. Egyéb felelősség azonban nézetem szerint a bankot nem terheli. Sőt fenti felelősség alól is szabadulhat, ha a lekötött összeget birói letétbe helyezi. A Pp. 92. §-a módot ad a megperelt banknak arra, hogy a meghitelezés visszavonása esetén a meghitelezést visszavonó vevőt perbe hivja,/ a meghitelezett összeget birói letétbe helyezze és a perből végzéssel elbocsájtassék. Esetleg a Pp. 93. §-ának alkalmazásáról is szó lehet. Egyébként az eljárási mód nem lényeges. A bank ama kötelezettségén van a hangsúly, hogy a meghitelezett felet biztosítsa, ha a meghitelezés visszavonhatatlanul adatott. A biztosításon túlmenő kötelezettség a bankot a meghitelezettel szemben nem terheli. SZEMLE. A birói és ügyvédi vizsgálóbizottság teljes ülése. A budapesti birói és ügyvédi vizsgálóbizottság január hó 17-én tartotta évnyitó teljes ülését, amelyen a tagok nagy számmal vettek részt. A teljes ülést Bubla Ferenc bizottsági elnök magas színvonalú beszéddel nyitotta meg.' «A lefolyt év — úgymond — a közvetlenül megelőző évekhez hasonlóan folyt le és örvendetes kijelentésekre — sajnos — nem nyújt alkalmat. Közállapotaink még mindig súlyosak, sőt több tekintetben súlyosbodtak is, amennyiben a gyászos trianoni béke időközben életbelépett, ebből eredő politikai és gazdasági nehézségek és bonyodalmak korszakát éljük, a tekintélyek lerombolása napirenden van, a fegyelem napról-napra lazább lesz, a drágaság tűrhetetlen mérveket ölt s a reménytkeltő biztató napsugár még mindig késik, csak itt-ott halványan mutatkozik és jövőnk még mindig bizonytalan. De azért még se hagyjunk fel a jobb jövő reményével, melynek :— ha késik is — jönnie kell, mert nemzetünk elnyomása nem maradhat megtorlatlanul. E súlyos viszonyok hozták magukkal azt az eseményt, hogy birák és más köztisztviselők nagyobb számban jelentkeztek vizsgára és számosan átözönlöttek az ügyvédi karba, amely már különben is annyira túl van tömve, hogy tagjainak a megfelelő színvonalon maradhatása és sokaknak biztos megélhetése is veszélyeztetve van s az általános felfordulásnak szembeötlő jelensége az, hogy mig régebben ügyvédek kívánkoztak át a birói pályára s a birói kar ezáltal számos értékes elemmel gyarapodott, most megfordítva birák azok, akik a birói hivatallal járó javadalmazással, mely az állam súlyos pénzügyi viszonyaival indokolt szük határok között mozog, exisztenciájukat biztosítva nem látva az ügyvédi hivatás előnyösebbnek vélt révpartján keresnek menekülést. Kétségtelenül szomorú jelenség ez és nem lehet csodálkozni, hogy az ügyvédek a versenynek eme felfokozása miatt felzúdulnak és mentő eszközöket keresnek. De másrészt ez az átözönlés azzal a súlyos következménnyel is jár, hogy értékes egyéniségek a birói pályát elhagyják, hogy azt sokan olyanok, akik hivatva volnának reá, fel nem keresik s hogy a bíróság színvonala ezáltal a sülyedés veszélyének lesz kitéve.» A bizottság mult évi működésének és ügyforgalmának ismertetése után elnök hálás köszönetet mondott a bizottság nagyérdemű titkárának, dr. Bauss Olivér kúriai elnöki tanácsosnak az elmúlt év folyamán is kifejtett és kiválóan magas színvonalon álló buzgó és szakavatott tevékenységéért. X A részvényváltság lerovása tekintetében vitássá vált az a kérdés, vájjon az a részvénytársaság,, amelynek részvényei csak részben vannak befizetve, köteles-e a váltság természetbeni lerovása esetében teljesen befizetett részvényeket beszolgáltatni vagy a kincstár is köteles részben befizetett részvényekkel megelégedni? A pénzügyminiszter 1921. szept. 12-én kelt 87878. számú rendelete a kérdést akként oldja meg, hogy a r.-t. akkor is teljesen befizetett váltságrészvényeket köteles kiáUitani, ha a társaság többi részvényei nem volnának teljesen befizetve. Az érdekelt részvénytársaságok azon az állásponton vannak, hogy a rendeletnek ez a megoldása ellenkezik az 1921 : XV. t.-c.-kel. Ezt az álláspontot nem lefíet helyesnek elfogadni. A váltságtörvény nyilvánvaló intenciója az, hogy a r.-t.-ok lehetőleg kész-' pénzben rójják le a vagyonváltságot. A természetbeni lerovás módozata a méltányosság elve alapján került be a törvénybe, amely szükségessé tette olyan módozat találását is, amely a r.-t.-ot nem kényszeríti kölcsön felvételére avagy üzemtökéiének lényeges csökkentésére. A törvény — minthogy a r.-t. «vagyonát» akarja megragadni — elvileg nincsen figyelemmel az «alaptőkére» és igy arra