Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A cég és védjegy oltalma a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatban [2. r.]

22 KERESKEDELMI JOG 2. sz. Miért védené a T. csak a nevet, de már pl. az arcképet nem? * A T. 8. §-ára alapított panasz a szöveg szerint mindenkor kereset alakjában érvényesítendő. Nem lesz tehát többé helye a Kt. 17. §-ára alapított perenkivüli kereskedelmi eljárásnak abban az esetben, ha a fél nem a szöveg ugyanazonosságát, hanem az összetéveszthetőséget panaszolja. A Kt. 17. §-a éppen ugy, mint a 24. §. visszanyeri eredeti rendeltetését s többé a tisztességtelen verseny kiegészítő eszköze gyanánt számításba nem jöhet. • Legérdekesebb és azt hiszem helyes intézkedése a T.-nak, hogy a Kt.-nek a cégekre vonatkozó szabályait a védjeggyel kapcsolatba hozza, s ezzel régen nélkülözött hidat teremt a két törvény eddig elkülönített, de szorosan egymásra tartozó intézkedései között. Egy izben1 igyekeztem kimutatni azt az anomáliát, mely abból áll elő, hogy a Kt. és a Vt. között semmiféle kapcsolat nem áll fenn, holott, a két törvény rokonmateriát szabályoz. A Kt. 17. §-a — a védjegyre való minden vonatkozás nélkül — azt rendeli, hogy az uj cégnek az azon helyen vagy községben már létező és a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett cégtől világosan különböznie kell. Viszont a védjegy belajstromozása a bejegyzett cégekre való tekintet nélkül történik, ha csak a cég nem annyira közismeretes, hogy a védjegy belajstromozását a védjegytörvény 10. §-a alapján megtagadják. Nincs tehát kizárva, hogy két kereskedő közül az egyik a nevét, de különösen az üzlet közelebbi megjelölésére szolgáló toldatot, mint céget, a másik pedig mint védjegyet fogja használni. A Vt. 5. §-a értelmében ugyanis a betűket vagy szókat is tartalmazó védjegynek eszközölt belajstromozása nem képez akadályt, hogy más is áruinak megjelölésére saját nevét vagy cégét akár rövidebb alakban is használhassa. Bizonytalan volt eddig, hogy ez a rövidítés meddig terjedhet és bár a kir. Kúria egy izben kimondotta, hogy a védj egy hamisítás kihágását követi el, aki bejegyzett cégét a belajstromozott védjegytől oly csekély eltéréssel használja, hogy a közönséges vevő az áruk közti különbséget csak különös figyelem reá#* Jogtudományi Közlöny 1912. évf. 51. szám. fordításával ismerheti fel (Kúria 2595/98. Márkus), a judikatura ebben az irányban ingadozó volt. Abban az esetben pedig, ha a cégtulajdonos a teljes szöveget használta, ugy miként a Kt. előírja, csak hosszadalmas perrel tudta — ha tudta — a védjegytulajdonos igazát kiküzdeni. A T. megteremti az összefüggést a két törvény (Kt. és Vt.) között. A Vt. 5. §-a kiegészítést nyer ugy, mint a Kt. 11. §-a, mely szintén azt rendeli, hogy a kereskedő cégül saját polgári nevét köteles használni, hogy azt csak addig és oly módon teheti, amig akár más névvel, céggel vagy védjeggyel való összetéveszthetőség lehetősége ki van zárva. A kereskedelmi forgalomban tehát a névhasználatnak a T. korlátot szab, és pedig történjék ez akár céghasználattal, akár áruk megjelölésével vagy bármi más módon. Ez nem a névviseleti jog korlátozását jelenti, hanem a verseny tisztességének megóvására szolgáló intézkedésnek tekintendő, mely a forgalom biztosságát szabályozza, 8 így a személyesség! jogot nem érinti.1 A Vt. 10. §-a értelmében más termelő, iparos vagy kereskedő nevét, cégét, címerét vagy üzletének megnevezését az illetők beleegyezése nélkül áruk megjelölésére használni tilos. A Vt. ezen rendelkezése ellenkezik a T. 7. §-ának általunk proponált szövegével, mely szerint üzleti vállalata körében senki sem használhat oly nevet, céget vagy az 5. §. rendelkezése alá nem eső oly cimert, mely öt törvénynél fogva meg nem illeti. Itt ugyanis a törvény azt rendeli, hogy a kereskedő beleegyezésével a neve, cége, címere vagy üzletének megnevezése idegen kereskedő által felhasználható. Ezt a rendelkezést ugy jogi, mint közgazdasági szempontból fenn kellene tartani, természetesen a 7. §-ban való feltüntetés mellett. A törvény ugyanis ezt a használatot nem a kereskedelmi forgalomban egyáltalán, hanem annak egy igen kis körében — az áruk megjelölésénél — engedi meg. Annak, hogy ebben az esetben kivételt tett az általános rendészeti (hamis név használata) intézkedés alól, közgazdasági szükségesség az oka, amit a tisztességtelen versenyről szóló törvénynek is respektálnia kell. 1 Lásd: Dunkhase: Über die Kollision von Zeichenrecht und Namenrecht. Markenschutz u. Weltbewerb 1914—15. 10.