Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A cég és védjegy oltalma a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatban [2. r.]

2. sz. KERESKEDELMI JOG 19 sorra vesszük, azt látjuk, hogy alig van közöttük olyan, melyet a T. érint. Éppen ugy, miként az Ipart. 58. §-a, a felsorolt törvényhelyek nagy része rendészeti intézkedés, amelyet a T. nem kivánt érinteni és nem is érintett. A rendészeti intézkedések közül három van olyan, amelyet a T. jóformán csak ismétel. Ugyanis az 1894. évi XXXIII. t.-c. 44. §-a értelmében senki sem viselhet más családi és utónevet, mint amelyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve; a Kt. 11. §-a értelmében a kereskedő cégül saját polgári nevét köteles használni, ennek szankcióját a 21. §. mondja ki; a cimer használatát pedig a Kbtkv 45. §-a tiltja. A T. 7. §-a szerint üzleti vállalata körében senki sem használhat olyan nevet, céget vagy az 5. §. rendelkezése alá nem eső cimert, mely őt meg nem illeti. Hogy ezt az ismétlést a T. felvette, nézetem szerint helyesen tette. Nincs ugyanis kizárva, hogy dacára a Kt. 11. §-ának különösen a be nem jegyzett kereskedő hajlandó lesz — mondjuk művészi — álnév alatt a kereskedelmi forgalomban fellépni s ha kifejezett tilalmat nem talál, ezt a fellépést jogosnak tartani. Nem árt tehát, ha a T. ezt a tilalmat kifejezetten megismétli. Viszont azonban éppen arra való tekintettel, hogy a T. ez a rendelkezése jóformán csak megismétlése más törvényhelynek, kénytelen vagyok ismét rámutatni, hogy a névviselésbe való beleegyezést a 7. §-ban kifejezetten ki kell zárni, mert ellenkező esetben a két törvényhely nem fedi egymást s lehetetlen komplikációkra adna okot. Természetes, hogy ezeket mint különálló deliktumokat a 17. §-ból teljesen ki kell hagyni, mert mint rendészeti intézkedések nem esnek magáninditvány alá, üldözésük hivatalból bárkinek feljelentésére történik. Amit az indokolás ezen rendelkezés támogatására felhoz, nem meggyőző. Azt mondja, hogy erre azért van szükség, legyen jogszabály arra az esetre is, hogy ha cég, név, cimer jogosulatlan használata által a jogosult sérelmet szenved, de az összetéveszthetőség nem forog fenn. De erre volt eddig is és van is jogszabály, erre alapithatja a jogosult esetleges kárigényét is, ugy hogy ebből a szempontból a rendelkezés felvételére szükség nincsen, de ismétlem, — büntető szankció nélkül — nem is árt. Végeredményben tehát ugy áll a helyzet, hogy a T. törvényerőre emelkedése után a cégbiróságok továbbra is éppen ugy folytatják gyakorlatukat a rendészeti intézkedések terén, — tehát a Kt. 17. §-a esetében is — mint eddig. Változást jelent azonban a T. a magánjogi intézkedések, tehát a Kt. 24. §-a terén. Itt az eddigi szűkmarkú gyakorlatot fenekestül felforgatja ugy, hogy nem tudom, nem-e túlszigoru a 45. §-nak az az átmeneti intézkedése, mely szerint be nem fejezettnek kell tekinteni az oly cselekményt is, amely a jelen törvénnyel ellenkező állapotban vagy állandó üzleti (üzemi) berendezés fenntartásában nyilvánul meg. A Kt. 24. §-át a gyakorlat tudvalevőleg segitő eszközül használta fel a Kt. 17. §-ának túlszüken magyarázott szövegének kiegészitésére. A T. hatálybalépte után erre a gyakorlatra többé szükség nem lesz, s a 24: §. visszanyeri azt a rendeltetését, amelyet a Kt. neki szánt. A 24. §-al ezentúl valóban csak az fog élni, aki valamely cég bitorlása által jogaiban sérelmet szenved, ellenben az, akinek cégét az összetéveszthetőség veszélye fenyegeti, ahol tehát a cég tulajdonképeni bitorlásáról nem beszélhetni, többé nem a Kt. 24. §-ára, hanem a hasonlíthatatlanul szigorúbb T.-ra fogja keresetét alapitani. «Aki nevét vagy cégét vállalata körében használja.» Használat alatt a kereskedő és iparos minden üzleti viszonyában való használatot kell érteni, természetesen tehát a cégjegyzékbe leendő bejegyzés végetti bejelentést is. (R. G. 22. 58.) Az összetéveszthetőséget a biróságok a legtágabban lesznek kötelesek magyarázni, hogy a kalózkodásnak egyszersmindenkorra véget vessenek. E tekintetben azt hiszem, példaképül szolgál a R. G. következetes gyakorlata, amely azóta az egész német judikaturát irányitja. Legyen szabad ezt a judikaturát főbb elveiben a következőkben megismertetni: Két cég összetéveszthetőségének a kérdésében, a tisztességtelen verseny elleni védekezésről szóló törvény 16. §-a értelmében a forgalmi fölfogás a döntő és ennek következtében az idézett törvényszakasz értelmében két cég akkor is összetéveszthető lehet, ha a kereskedelmi törvény 30. §-ának az alaki cégjogra vonatkozó rendelkezéseit be is tartották. A tisztességtelen verseny elleni védekezésről szóló törvény messzebbmenő oltalmat biztosit, mint a kereskedelmi törvény, amennyi-