Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 1. szám - A cég és védjegy oltalma a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatban [1. r.]

6 KERESKEDELMI JOG 1. sz. ellenében minden jellemző megjelölés kell hogy védelmet találjon. Már most áttérhetünk a cég védelmét tulajdonképpen biztosító 8. §. megbeszélésére. Fentebb már kifejtettük, hogy az egyéb jellemző megjelölést ebbe a §-ba kell felvennünk. A módositott szöveg tehát következőkép hangzana: Azt, aki nevét, cégét vagy üzletének egyéb jellemző megjelölését vállalata körében ugy használja, hogy ennek folytán vállalatát azonos vagy hasonló hangzású nevet, céget, védjegyet vagy egyéb jellemző megjelölést jogosan használó más versenyvállalattal össze lehet téveszteni... A mondat következő részében azt hiszem a T. félreértette a saját hivatását s messze tulment azon kereten, melyet ki kellett tűznie. Ugyanis a már idézett bekezdést következőképpen folytatja: «az ilyen versenyvállalatot keresete alapján arra kell kötelezni, hogy nevét illetőleg cégét az Ítéletben megállapított toldással, elhagyással vagy más változtatással használja». A tisztességtelen versenyről szóló törvény feladata nem lehet valamely cselekmény kikényszerítése, hanem ellenkezőleg, ugy miként azt a T. 1. §-ában helyesen kifejezi, valamely cselekmény (magatartás) abbanhagyásának kikényszerítése. A T. mégis éppen a legkényesebb ponton — a cégügyekben — pozitív cselekményt kíván és pedig teljesen céltévesztő módon. Es ist nur die gerügte Benützung zu untersagen, nicht etwa eine positive Verpflichtung auf zu erlegen, in einer bestimmten Weise den Namen oder die Firma zu ándern oder künftighin zu gebrauchen. (Rosenthal: Gesetz gegen den UW. 248. old.) A toldást, elhagyást vagy más változtatást a versenyvállalat fogja proponálni? Nem hiszem, hogy ebben használható anyagot nyerne a bíróság. Vagy a bíróság maga fogja megállapítani a toldást, elhagyást vagy változtatást? Nem emlékeztet ez arra, amikor II. József alatt a zsidókat a szolgabíró látta el gyönyörűséges nevekkel? De meg a törvénynek nem szabad könynyelmüen szankciót kimondani, ha annak foganatot nem tud szerezni. A T. nem tiltja, de nem is tilthatja a cégszöveg megváltoztatását. A fél, ha a bíróság által ráoktroyált változtatással megelégedve nincsen, az Ítélet végrehajtását követő napon a cégbíróságnál ki fogja eszközölni a cégszövegnek saját ízlése szerinti megváltoztatását. Azt hiszem leghelyesebb volna, ha a T. a Kt. 24. §-ának szankcióját venné át itt is, minden egyéb fölösleges kötelezés nélkül. A 8. §-nak további három bekezdését törölni kell, mint magától értetődőket. Hogy valaki abból, hogy nevét megváltoztatja, előnyt nem szerezhet, az annyira magától értetődik, hogy ezt külön kimondani nem kell, sőt ha kimondják, csak zavarólag hathat. Sok tekintetben éppen a névváltoztatásból már az összetéveszthetőség szándékára lehet következtetni s igy a deliktum megállapításához szükséges tényállás külön bizonyítása feleslegessé válik. Ugyanily elbírálás alá esik a derivált cég is (Kz. 12. §-a). Itt is sok esetben meg lehet állapítani a szándékot, a dolust, mely a további bizonyítást feleslegessé teszi. Kár tehát ezt mint különálló esetet a törvénybe felvenni. Védjegytörvényünk ellentétben a némettel, eddig az áru csomagolását, jellegzetes külsejét nem védte meg annak dacára, hogy azoknak a külsőségeknek olyan gazdasági jelentősége lehet, mint az üzlet közelebbi megjelölésének. Hiányt pótol tehát a T., amikor 9. §-ában az áru jellegzetes külsejét, annak elnevezését is védelem alá veszi. Viszont azonban kifogásolandó nézetem szerint a taxativ felsorolás: «az áru szállításánál és üzletfelek szerzésénél». Az üzleti élet semmiféle fázisában és vonatkozásában sem szabad megtévesztő segédeszközt vagy megjelölést használni, az üzleti életet nem meríti ki «az áruk szállítása és üzletfelek szerzése». A név, cég és védjegy exemplikativ felsorolása is elmaradhatna s a segédeszköz és megjelölések meghatározását birói cognitióra lehetne bizni. Végül a T. 42. §-a teljes egészében fenntartja az összes védjegytörvényeket s igy ezek külön felemlítése ebben a szakaszban felesleges. Mielőtt rátérnénk tulajdonképpeni tárgyunkra, még egy kérdés volna tisztázandó. Az előttünk fekvő T. 42. §-a megengedi, hogy a kereskedelmi és iparkamarák a tisztességtelen verseny kérdésében felmerült viták felett döntő választott bíróságot létesítsenek. E választott bíróságok hatásköre olyan ügyekre terjed ki, amelyekben a felperes nem követel kártérítést és ennélfogva a kereset csupán abbanhagyásra irányul. Vájjon már most a 8. §-ban statuált kereset ide tartozik-e, ha a fél kártérítést nem követel? különösen ide fog-e tartozni, ha