Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 1. szám - A meghitelezés jogi természete

1. sz. KERESKEDELMI JOG 7 petitumként a kereset csak abbahagyást állit fel a Kt. 24. §-ának analógiájára? S mi történik a Pp. 33. §-ával, mely ezeket a pereket a cégbiróságok kizárólagos hatáskörébe Utalja? (Foly tatjuk.) A meghitelezés jogi természete. Irta: Dr. Meszlény Artúr egyetemi magántanár, budapesti ügyvéd. A háború utóbajai alapjában megingatták a hitelt és a publica fidest. Az ügyletkötő felek nem biznak egymásban. Módokat keresnek, hogy a hitelezés veszélyét egymással szemben csökkentsék vagy lehetőleg teljesen kizárják. Ez a hajlam hozta divatba különösen adásvételi ügyleteknél az eladó részéről azt a kikötést, hogy á vevő a vételárat részére egy meghatározott banknál akkreditálja azzal, hogy az akkreditált összeg neki a fuvarlevél-másodlat felmutatása ellenében utalványoztassék. Tipusa a kölcsönös bizalmatlanságnak: az eladó nem bizik abban, hogy a vevőtől megkapja a vételárat, a vevő nem mer előre fizetni, mert fél, hogy akkor bottal ütheti az áru nyomát. Az akkreditálás lehetővé teszi, hogy helykülönbség mellett is és bármilyen nagymennyiségű árunál is az ügylet teljesitése mintegy Zug um Zug történjék, hogy tehát egyik fél se legyen kénytelen előre szolgáltatni.1 A meghitelezésnek a változott gazdasági viszonyok folytán támadt e nagy jelentősége megokolttá teszi, hogy a jog figyelme is nagyobb mértékben forduljon feléje, mint ahogyan ez eddig történt. A lex lata hallgat a kérdésről s a birót az elé a fájdalmas alternatíva elé állítja, hogy vagy szoritsa bele a felmerülő uj problémákat a régi kategóriák szük ás merev skatuláiba, vagy pedig lépjen reá a «freie Rechtsfindung» sikamlós területére, ahol oly könnyű elvetni a sulykot és oly nehéz mértéket tartani. A kérdés, amely előtérben áll, mindenekelőtt az, vájjon a bank és a pénz felvételére feltételesen jogosult eladó között keletkezett-e a meghitelezés folytán közvetlen jogviszony, vagy pedig a bank megmaradt-e a meghitelező egyszerű megbizottjának, aki nem a saját, hanem megbízója nevében jár el és akinek ennélfogva saját személyében sem joga, sem pedig- kötelezettsége nem keletkezik. Az első 1 így Meszlény a J oqtudomnnyi Közlöny 1920. évi 24. számában „Az önálló megbízott" o. cikkben. Az alábbiak célja az is, hogy az ott már elfoglalt álláspontot néhány ujabb oldaláról megvilágítsák és megtámasszák. esetben felmerül a kérdés, minő természetű az a jogviszony, amely az eladó és a bank között keletkezett? Vájjon az eladó csak amolyan kedvezményezett harmadik, akinek javára a vevő és bankja között kötött szerződés mint harmadik javára kötött szerződés szól, avagy több-e, nevezetesen utalványos-e, aki abban a pillanatban, amint az utalványozott az utalványt «elfogadta», az utalványból mint formálügyletből közvetlen jogot szerzett az utalványozottal szemben? A második esetben viszont, ha t. i. semmi közvetlen jogviszony köztük nem keletkezett és az eladó a meghitelezés dacára is csak a maga vevőjénél sürgetheti a vételár kifizetését, ha tehát a vevő a meghitelezésben rejlő fizetési megbizást bármikor visszavonhatja: hol marad a biztosítás, amelyet a felek az egész műveletben szem előtt tartottak, hol marad a felek nyilvánvaló szerződéses szándékának a jog részéről honorálása, amely szándék egész kétségtelenül arra irányul, hogy az eladó a bank utján kapja meg a vételárat és pedig feltétlenül és a vevő további akaratától függetlenül kapja meg, amint a szállítást (a vasútra való feladást) igazolta? Legfelsőbb bíróságunk, miként ismeretes, eddig elzárkózott az utóbb emiitett gyakorlati kívánalmak figyelembevételétől. A kir. Kúria a kérdéssel első izben 1918 július 19-én P. IV. 1748/1918. sz. a.2 kelt Ítéletében foglalkozott és indokaiban tudni sem akar arról, hogy itt egyéb is foroghatna szóban, mint a mandátum szabályainak rideg alkalmazása. «Az ily rendeltetéssel elhelyezett összeg kezelése és folyósítása tekintetében a letéteményes pénzintézet a letevő megbízottjaként jár el, annak utasításaihoz alkalmazkodni köteles és a letett összegre vonatkozóan sem önálló rendelkezési jogot nem nyer, sem azzal szemben, akinek javára a letett összeg a megbízó utasításához képest folyósítandó, személyes felelősség nem terheli.» A következtetés, amelyet ez álláspontjából a Kúria levon, egy további negatívum. «A meghitelezésnek ebből a sajátlagos jogi természetéből önként folyik, hogy az ily ügyletet a megbízott pénzintézet részéről nem lehet annak mint harmadik személynek javára kötött ügyletnek minősíteni, akinek részére a fizetés a megbízó utasításához képest teljesítendő, mert a megbízott pénzintézet pusztán az ideiglenes kezelésre és a kifizetés teljesítésére szorítkozó megbízás elvállalásával a megbízó és a fizetés folyósítását igénylő fél közötti jogviszonyba be nem 2 Ker. Jog, 1918. évf. 17—18. sz.