Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 11. szám - A felelősségbiztosításról [2. r.]

11. sz. KERESKEDELMI JOG 167 nyújt fedezetet, annyiban valóban balesetbiztosítás, aminthogy vagyonbiztosítás annyiban, amennyiben a mások vagyoni helyzetében okozott kár megtérítésében nyilvánuló felelősség következményeit fedezi, és dologbíztositás annyiban, amennyiben a dologban okozott kárért fennálló felelősség ellen nyújt oltalmat. Aki máson okozott baleset folytán őt terhelő felelősség ellen biztosittatja magát, annak — rendszerint — nem fűződik közvetlen érdeke a károsult személyének testi sértetlenségéhez s ezért szabály szerint nem is köthet egy harmadik személyt érő baleset következményei ellen a saját számlájára biztosítást;5) ezt már csak azért sem teheti, mert rendszerint nem is tudja, hogy ki az, akin okozott baleset folytán felelőssé fog válni.6) Ám közvetített érdeke fűződhetik előtte nem is ismert bármely személy testi épségéhez annak folytán, hogy ha utóbbi az ő személyére visszavezethető okból balesetet szenved, amelyért neki felelnie kell, ez vagyoni hátránnyal jár reá. Ez a közvetített érdek, az u. n. feleiősségi érdek az, ami a fb.-t a biztositásnak közvetlen érdeken felépülő egyéb nemeitől s igy a balesetbiztositástól is megkülönbözteti. b) Másként áll a dolog a viszontbiztosítást illetően. A viszontbiztositott ugyanis az ellen az esetleges kártérítési kötelezettség ellen biztosittatja magát, amelynek teljesitését az alapbiztosítási szerződésben magára vállalta, vagyis a biztositási szerződés alapján őt terhelő felelősség ellen. Minthogy ehhez képest a viszontbiztositottnak a szolgáltatást, amelyért őt a viszontbiztositó kárpótolni köteles, az alapbiztosítási szerződés értelmében őt terhelő felelősség alapján kell teljesíteni, nyilvánvaló, hogy a viszontbiztosítás felelősség ellen biztositás, még pedig ennek az a faja, amely nem közvetlenül a törvényen alapuló (ex lege), hanem szerződés alapján fennálló (ex contractu) felelősség következményei ellen nyújt fedezetet. A viszontbiztositottnak nem fűződik közvetlen vagyoni érdeke ahhoz, hogy a kártokozó eseménynek kitett személyen, dolgon vagy vagyonon ez az esemény be ne következzék, hogy tehát e szubstrátumok sértetlenül, illetőleg csorbítatlanul fennmaradjanak; ha az esemény bekövetkezik is, az ő vagyoni helyzete közvetlenül nem szenved csorbát. A viszontbiztositottat az említett szubstrátumok sértetlen fennmaradása csak azért és csak annyiban ») V. ö, VVG. 179. §. Hl VO. 155. §. III. ») Kivétel persze van: a munkaadó biztosítja a gyárában alkalmazott munkásokat baleset ellen. érdekli, mert és amennyiben az ezekben bekövetkező kárnak megtérítésére a biztositási szerződés értelmében köteles, vagyis, mert őt felelősség terheli. Az érdek tehát, amely őt a kártokozó eseménynek kitett szubstrátumokhoz fűzi, nem közvetlen, hanem (a biztositási szerződésen alapuló) felelősség által közvetített; ez pedig épen a fb.-nak lényege. A viszontbiztosításnak felelősségbiztosítási jellegét eléggé szabatosan juttatja kifejezésre a KT.7) s kifejezésre jut ez a VVG. indokolásában is, annak a megállapításában, hogy a fb. ismérvei általában a viszontbiztosítást illetően is fennállanak. Abból, hogy a viszontbiztosítás fb., következik, hogy az utóbbira vonatkozó szabályoknak általában irányadóknak kell lenniök az előbbire is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a fb. és a viszontbiztosítás között semmi különbség nincs. A különbséget rendszerint abban látják, hogy bár a viszontbiztosítás is felelősség következményei ellen nyújt fedezetet, de e következményeket' nem egészen, hanem csak részben hárítja el a viszontbiztositottról, akinek részben szintén viselnie kell e következményeket, ugy hogy az előálló kár egy része a viszontbiztosítás mellett is az ö terhére esik. Más szavakkal — ugy vélik — a viszontbiztosítás célja nem a rizikó áthárítása a viszontbiztosítóra, hanem csupán megosztása a szerződő felek között, míg a fb. a rizikó áthárítását célozza.8) Ám e felfogás helytelen, mert nem veszi észre, hogy a rizikó megosztása — még pedig igen gyakran — a fb. körében is előfordul; mindazok az esetek, amelyeket önbíztositás (Selbstversicherung) vagy más hasonló kifejezésekkel szoktak megjelölni, semmi egyebet nem jelentenek, mint megosztását a rizikónak a biztosító és a biztosított között. A megosztás tehát nem karakterisztikuma a viszontbiztositásnak, minthogy előfordul a fb. sőt egyéb biztositási nemek körében is. Nézetünk szerint az, ami a viszontbiztositást a fb.-tól megkülönbözteti, a jogvédelmi funkció hiánya. Ha ugyanis a viszontbiztosítás célját — a rizikó megosztását — a biztosítás üzemének megzavarása és különösen a biztosítottak helyzetének megnehezítése nélkül akarja elérni, ennek nélkülözhetlen előfeltétele, hogy a viszontbiztositott a biztosítottakkal ')„.... a viszontbiztosító . . . arra kölélezi magát, hogv a viszontbiztositottnak bizonyos összeget fizetend azon teljesítés fejében, melyre az utóbbi biztositási szerződés alapján köteleztetik." ») így Ehrenberg: Die Rückversicherung 10.