Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 11. szám - A felelősségbiztosításról [2. r.]

166 KERESKEDELMI JOG 11. sz. jogszabályra ugyan szükség nincsen, mert hiszen a biztosító már a saját jól felfogott érdekében is azon van, hogy a károsult igénye elhárittassék. De helyén való bizonyos közvetett joghátrány kilátásba helyezésével gondoskodni arról, hogy a biztositó a biztositottat legalább abban az alapvető kérdésben támogassa, hogy minő álláspontra helyezkedjék a károsult igényével szemben, nevezetesen hogy védekezzék-e az igény ellen. Ezért — nézetünk szerint — meg kell adni a biztosítottnak a jogot, hogy a biztositót nyilatkozattételre hívhassa fel arra nézve, védekezzék-e a harmadik személy (károsult) követelése ellen. Ha a biztositó erre nem utasítja a biztositottat a követelés elismerésére, olyannak kell tekinteni, mint aki a védekezésre utasítást adott, ami viszont azt vonja maga után, hogy a védekezéssel kapcsolatban felmerült költségekért a biztositó az esetleg megállapított biztosítási összegen felül is felel. B) Hogy a fb. nemcsak nálunk, de a külföldön is egészen a legújabb időkig jóformán teljesen elhanyagolt és alig ismert neme volt a magánbiztosításnak, jórészt arra vezethető vissza, hogy nem tudták megkülönböztetni a biztositásnak vele rokon nemeitől és ennek folytán nélkülözte a tapasztalatokon nyugvó azokat a technikai alapokat, amelyek megizmosodásának és önálló jelentőségre jutásának nélkülözhetetlen előfeltételei. Nagyban hátráltatta helyes felismerését az is, líogy nem egyszer célszerűségi okokból egyéb biztosítási nemekbe mintegy beleburkolva jelentkezik, ami megnehezíti a belőle származó jogviszonyoknak helyes megítélését. így már első megjelenési formáját is a biztosítás legősibb nemével, a tengeri biztosítással kapcsolatban látjuk. Ez utóbbinak körében ugyanis a tengeri fuvarozással járó veszélyeken felül már kezdettől fogva kiterjesztették a biztosítást arra a kárra is, amely a biztositottat (hajótulajdonost) annak folytán éri, hogy hajóösszeütközés esetében harmadik személyeknek okozott kárt megtéríteni volt köteles*) Miként itt a fb. a vízi fuvarozással járó veszélyek elleni biztosításban volt mintegy elrejtve, ép ugy a szárazföldi fuvarozási biztosításba volt belefoglalva azokban az esetekben, amelyekben a XIX. század elején alakult egyes francia biztositó vállalatok («Automédon», «La Seine» stb.) az i ellen a kár ellen nyújtottak fedezetet, amely a 4) Ennek nyoma a német keresk. törvényben is megvan, v. ö. 820. §. 7. p. s a belvízi hajózást, illetően a VVG. 129. §. II.-t; 1. továbbá a lengeri magánjogról Nagy Ferenc által 1909. évben készített, illetőleg átdolgozott törvényjavaslalnak 20. §-át lg. Jav. Tára IX. 68. köv. lovas jármüvei fuvarozó biztositottat annak folytán éri, hogy jármüvével harmadik személynek kárt okoz. Különösen az a tény volt nagy akadálya a fb. kifejlődésének, hogy a biztosítás e nemét a balesetbiztosítás fogalma alá vonták s az utóbbi alapjául szolgáló statisztikai adatokat vették a fb. tekintetében is irányadóknak. Gyakorlati szempontból tehát igen fontos, hogy a fb.-t a balesetbiztosítástól meg tudjuk különböztetni. Mind gyakorlati, mind pedig — még pedig kiváltképen — elméleti szempontból jelentősége van továbbá ama viszony helyes megítélésének, melyben a fb. a viszontbiztosításhoz áll. Az alábbiakban még röviden a fb.-nak a) a balesetbiztosításhoz és b) a viszontbiztosításhoz való vonatkozását, fogjuk vizsgálni. a) A fb. már keletkezésekor bizonyos kapcsolatba jutott olyan kártokozó eseményekkel, amelyeket balesetnek szoktak nevezni. A felelősség ugyanis, amellyel járó vagyoni hátrányt a fb. fejlődésének kezdetleges szakában fedezte, nálunk épen ugy, mint Németországban az u. n. ipari felelősség volt, amelyet nálunk a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről rendelkező 1874. évi XVIII. t.-c, Németországban pedig az 1871. június 7-ik napján kelt Reichshaftpflichtgesetz állapított meg. Az a körülmény,hogy a biztositó felelősségét megalapító esemény (causa remota, 1. fentebb) az ember testi épségében kárt okozó esemény, vagyis épen az volt, amit általában baleset alatt szoktak érteni s hogy a balesetbiztosítás is épen az ember személyét, testi épségét megtámadó kártokozó esemény, tehát baleset következményei ellen nyújt oltalmat, volt oka annak a tévedésnek, hogy a fb.-t balesetbiztosításnak tekintették. A hiba itt is abban rejlik, hogy a biztosítás lényegének megítélésénél a szubstrátumot tekintik irányadónak, amelyen a kártokozó esemény bekövetkezik; ugyanaz a helytelen szemlélet, amely a fb.-ban vagyonbiztosítást lát, mert ez a vagyonon fennálló közvetlen érdek megsértése folytán előálló felelősség ellen is nyújt védelmet s amely ebből az okból a hitelbiztosítást nem tudja megkülönböztetni a fb.-tól (1. fentebb), oka annak is, hogy a fb.-t a balesetbiztosítással zavarják össze. Pedig abban az állításban, hogy a fb. balesetbiztosítás, csak annyi, helyesebben ép oly kevés igazság van, mint abban a nézetben, mely a biztosítás szóban levő nemét vagyonbiztosításnak tartja. Amennyiben ugyanis a fb. a másokon okozott baleset következményei ellen