Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 11. szám - A felelősségbiztosításról [2. r.]

11. sz. KERESKEDELMI JOG 165 sitott ugyanis a fb. körében inkább rászorul a biztositó támogatására, mint bármely más biztositás tekintetében, minthogy itt a kérdések, amelyekben állást kell foglalni, rendkivül nehezek és bonyolultak lehetnek. Már maga az a kérdés, hogy a biztositott ellen érvényesitett kártéritési követelés alapos-e, vagyis olyan tényen alapul-e, amely felelősséggel jár, a fennálló jogszabályok ismeretét, tehát jogi tájékozottságot tételez fel, amellyel a biztositott többnyire nem rendelkezik. Továbbá, ha a biztositott ellen támasztott igény alapossága kétségtelennek látszik is, nem csekély feladatot ró a biztosítottra annak megállapítása, vájjon a követelt kár összege helyesen van-e felszámítva; ismét olyan kérdés, amelyben a biztositott aligha nélkülözheti az épen e téren tapasztalattal rendelkező biztositó támogatását. A jogvédelmi funkció ehhez képest már a károsult és a biztositott közötti (u. n. felelősségi) pert megelőző stádiumban nyilatkozik meg s kiváltképen abban a fontos kérdésben nyújtott támogatásban áll, milyen álláspontra helyezkedjék a biztositott a kártéritési követeléssel szemben.3) Ehhez a perenkivüli jogvédelemhez csatlakozik az a támogatás, amelyet a biztositó a perben azon felül nyújt a biztositott részére, hogy megtéríti az itt felmerülő költségeket. Állhat ez a támogatás abban, hogy a perben mellékbeavatkozóként ő maga is részt vesz, ami módjában áll, mert jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a károsult és a biztositott közötti perben elutasitó Ítélet hozassék, minthogy ekkor ö sem lesz köteles a biztositási szerződés alapján kártérítést nyújtani. De támogathatja a biztositottat anélkül, hogy a perben jogilag részt venne; teheti ezt különösen azzal, hogy a biztositott részére szakképzett ügyvédet rendel s ezzel kapcsolatban a per vezetését, illetőleg a biztositott perbeli cselekményei irányítását a kezébe veszi. Igaz ugyan, hogy mindennek maga a biztositott is hasznát látja. Ám ez nem lehet ok a jogvédelmi funkció, mint a fb. egyik lényeges feladata fontosságának kétségbe vonására, mert viszont nem lehet tagadni, hogy az a tevékenység, amelyet a kártéritési igény" elhárítása érdekében a biztositó mind a perben, mind pedig már az ezt megelőző stádiumban kifejt, magának a biztosítottnak is javára szolgál. Különösen a pert megelőző funkció az, amelyet rendszerint nem szoktak kellőképen értés) Helyesen utalnak a jogvédelmi funkciónak erre a szerepére a hazai biztositási feltételek ; igy az ipari és gyári vállalatokra vonatkozó feltételek 11. §-a „A társaság a kártéritési igényeket ugy jogosultságuk, mint nagyságuk tekintetében megvizsgálj i". kelni. Már pedig nem is tekintve azt, hogy miként a felelősség cimén támasztott igény magának a biztosítottnak vagyonát támadja meg, épen ugy ennek az igénynek sikeres elhárítása a biztositott vagyonát liberálja, — kétségtelen, hogy épen a pert megelőző stádiumban foganatosított sikeres jogvédő tevékenységnek nagy erkölcsi jelentősége van a biztositott szempontjából, amely gyakran felér azzal az anyagi előnnyel, hogy megszabadul a kártérítés kötelezettsége alól. Gondoljunk csak az ügyvédre, orvosra, akinek praxisát maga a tény, hogy ellene a hivatása körében elkövetett valamely cselekmény alapján kártéritési pert tettek folyamatba, tönkreteheti; a hivatalnokra, akinek tekintélyét alááshatja, vagy az iparosra, akit a kontár hírébe hozhat. Épen ezért, ha a károsulttól ellene indított perben a biztositott lesz is a győztes, ez gyakran csak pyrrhusi győzelem lesz. A jogvédelmi funkciónak rendeltetése megvédeni a biztositottat az utóbbi ellen alap nélkül támasztott igénnyel szemben. E rendeltetés szabja meg azokat a korlátokat is, amelyeken belül e funkció mozoghat. Csak akkor és csak annyiban van szükség a biztositó jogvédő tevékenységére — és itt elsősorban a perbeli jogvédelemre gondolunk —, ha és amenynyiben alaptalan az igény, amelyet a biztositott ellen érvényesítenek. E tételnek következménye egyrészt, hogy a biztositó nem kényszeritheti a (felelősségi) pernek lefolytatására a biztositottat, ha kétségen felül áll az utóbbi ellen támasztott igény alapossága, másrészt, hogy viszont a biztositott sem kívánhatja a biztositótól a pernek lefolytatását, ha utóbbinak megítélése szerint a károsult igényének alapossága folytán a per egészen kilátástalan. A biztositott érdekét szolgáló ez a jogvédő funkció az, amely a fb.-t a biztositás minden más nemétől megkülönbözteti annyiban, hogy mig a biztositás minden más neme végeredményben azt és csakis azt célozza, hogy bizonyos időpontnak elkövetkezfe vagy bizonyos eseménynek beállta esetére bizonyos — előre meghatározott, vagy a tényleges kár szerint igazodó — pénzösszeget bocsásson a biztositott rendelkezésére, addig a fb. feladata nem merül ki ebben, hanem a vagyoni szolgáltatáson felül nem vagyoni szolgáltatást is nyújt. És épen az a körülmény, hogy a jogvédelem a biztositott érdekét szolgálja, szükségessé teszi nézetünk szerint az intézményes gondoskodást arról, hogy a biztosított a jogvédelem nyújtotta előnyben valóban részesüljön is. A jogvédelem nyújtására közvetlenül kényszerítő