Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 10. szám - Néhány kérdés a csendes társasági jogviszony köréből

10. sz. KERESKEDELMI JOG 157 Vétel. 118. A K. T. 347. §-a értelmében a romlásnak kitett áru eladása nemcsak joga, de kötelessége is a vevőnek. Ennek elmulasztása kártérítésre kötelez. .(Kúria P. IV. 4761/1921. sz. a. 1922. szept. 12-én.) Indokok: Téves ugyan a fellebbezési bíróságnak az a jogi szempontja, mintha a vevőnek csupán joga volna és nem egyszersmind kötelessége a K. T. 347. §-a értelmében a romlásnak kitett árut eladni;, ha a halasztás veszéllyel jár. Mert habár a törvény csak a vevő jogáról szól, mégsem lehet kétség aziránt, hogy ez az eladás a vevőnek kötelessége is, ami mán a K. T. 271. §-ának rendelkezéséből is következik, melynek értelmében a vevő az általa rendelkezésre bocsátott áru tekintetében is az eladó érdekeit szem előtt tartva a rendes kereskedő gondosságával tartozik eljárni és az eladó érdekeinek a rendes kereskedő gondossága által megkövetelt ezen megóvása iránti kötelesség keretébe tartozik az is, hogy a vevő a különben épségben megőrzendő árut, ha az romlásnak van kitéve s "a halasztás veszéllyel jár, az eladó nagyobb károsodásának elhárítása végett a K. T. 347. §-a szerint eladja. A K. T. 347. §-a esetében tehát az eladás nemcsak jogában, de egyúttal kötelességében is áll a vevőnek. Minthogy azonban az eladásnak ép ugy, mint a megőrzésnek elmulasztása nem vonja maga után a vevőre nézve, az áru hiányosságából eredő jogai elvesztését, hanem csupán kártérítésre kötelez, ily kártérítést pedig az alperes nem érvényesít. Nincs alapja a szavatos ebbeli felülvizsgálati panaszának, hogy a felperes a romlott cukorrépát a K. T. 347. §-a értelmében eladni elmulasztván, az áru általa kifogás nélkül átvettnek volna tekintendő, s hogy ennek folytán felperes a küldött cukorrépa romlott és hasznavehetetlen volta miatt igényt sem érvényesiithetne. 119. Csak az adós, a hitelező azonban nem hivatkozhatik az őt terhelő késedelem következményei alól való kimentés végett valamely elhárithatlan akadályra. (Kúria P. IV. 5958/1921. sz. a. 1922. szept. 7-én.) 120. Piaci ár alatt az árusnak jelentékeny kereslete és kinálata következtében bizonyos helyen és időben képződött átlagos ára értendő. (Kúria P. IV. 5794/1921. sz. a. 1922. aug. 30-án.) Indokok: Mivel pedig a fenforgó esetben a fellebbezési bíróság által irányadóan megállapított tényállás szerint a teljesítés, illetve ennek megtagadása idejében a szóban forgó palaárut gyárosoktól csak igen nehezen lehetett beszerezni s ez az áru csakis a közvetítő kereskedői forgalomban volt beszerezhető, nyilvánvaló, hogy ezen árura vonatkozóan ebben az időben nem. volt jelentékeny kínálat a termelés csökkenése miatt, következően a jelentékeny keresletet és kínálatot egyaránt megkívánó átlagos árképződéiről ily körülmények között szó nem lehetett. Ebből kifolyóan helyes a fellebbezési bíróságnak >aizi az álláspontja, hogy ily viszonyok közt a szóban forgói árunak a teljesítés i'dején, illetve annak megtagadása idejében kialakulva levő piaci ára nem volt s ekként a felperest az alperes szerződésszegése következményeképen nem a K. T. 356. §. 2. pontjában említett árkülönbözet illeti mieg kártérítésül. 121. A vevő, a vett áru nem szállítása miatt az eladótól az árkülönbözeten kívül az elvont haszon megtérítését csak abban az esetben jogosított követelni, ha kimutatja, hogy a vétel tárgyának megfelelő árut a teljesítés idejében s annak helyén fedezet utján be nem szerezhette. (Kúria P. IV. 55/1922. sz. a. 1922. szept. 20-án.) 122. Piaci ár hijján vevő csak az elmaradt hasznot követelheti. — Piaci ár fogalma. (Kúria P. IV. 6051/1922. sz. a. 1922. szept. 20-án.) Indokok: Piaci árnak azon átlagols ár tekintendő, amely valamely helyen és időben jelentékeny kínálat és kereslet alatt képződik. Egymagában az a körülmény tehát, hogy alperes olyan árut, amilyent a felperes megrendelésére szállítani köteles lett volna, egyes napokon mily árban árusított, — a piaci ár kimutatására nem elégséges. Erre tekintettel a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a G)_ alatti kimutatásban «mai ár» rovatban kitett napi eladási ár a piaci ár megállapítására nem alkalmas. I A K. T. 356. §. 2. pontja szerint a vevő a késedelmes eladótól kártéritésképen csak a piaci vagy tőzsdei árral bíró áruknál követelheti a megrendelési és a • piaci ár közti különbözetet. Ha tehát a különbözet kiszámítására alapul szolgáló kialakult piaci ár nincs bizonyítva, nincs alap az árkülönbözet számszerű mennyiségének megállapítására, következésképen ily esetben a vevő árkülönbözet cimén kártérítésként csakis az elmaradt hasznát követelheti. 123. T K. T. 271. §-ából folyik, hogy a vevő, aki nemteljesités miatt kártérítést igényel, a szerződési és piaci ár közötti különbözeten felüli kárigényét csak akkor érvényesítheti, ha igazolja, hogy a nem teljesített és piaci árral biró árut a teljesítés helyén és idején a megszabott mennyiségben és feltételekkel be nem szerezhette. — Az elismerés, mint jogi hatállyal biró akaratkijeleniés a tényekre vonatkozó beismeréstől éppen abban különbözik, hogy az vissza nem vonható, hanem csak oly okok miatt támadható meg, amelyek az anyagi jog szabályai szerint a jognyilatkozatok hatálytalanságát vagy érvénytelenségét vonják maguk után. (Kúria P. IV. 2758/1922. sz. a. 1922. szept. 27-én.) Indokok: Ily támadással azonban az alperels fel nem lépett, következésképpen a rendelkezés