Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 1. szám - A cég és védjegy oltalma a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatban [1. r.]

4 sági élet megmentésére elkerülhetetlen. De ebből még nem következik az, hogy az aki ma 5000 korona havi fizetést hnz, 75 frank fizetéssel megelégedjék. Ebben és a nagyszámú hasonló esetekben a feleknek meg kell adni a szerződés felbontására irányuló jogot. A részvényesek jogviszonyaira a devalváció befolyást nem gyakorol. Miután azonban a legtöbb részvénytársaság, leromlott valutánkra való tekintettel, sokszoros alaptőkefelemelést vitt keresztül és ennek a nagy alaptőkének kamatozása jobb valutában majd lehetetlen lesz, ezek a társaságok kénytelenek lesznek alaptőkéjüket leszállítani. Azért célszerű lesz ezt az alapíőkeleszállitást törvényileg megkönnyíteni, tekintve hogy a hitelezők helyzetét nem érinti. Kétségtelen, hogy a felhozottakon kivül, különösen a házassági vagyonjog és öröklési jog terén is vannak esetek, amelyek sajátszerű jellegüknél fogva az általános szabálytól eltérő speciális szabályozást igényelnek. Ebben a cikkben mindössze olyan kérdések megoldásának szükségszerűségét akartam jelezni, melyek természetüknél fogva a kereskedelmi éiethez állanak közel. A cég és védjegy oltalma a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatban. Irta: Dr. Nitsche Győző, a m. kir. szab. bh'óság elnöke. A kereskedelemügyi miniszter benyújtotta a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatot. A trianoni békeszerződés 210. cikkében Magyarország kötelezte magát, hogy minden törvényhozási és közigazgatási intézkedést megtesz a végből, hogy a szövetséges és társult hatalmak bármelyikétől származó nyersterményeket és ipari gyártmányokat a kereskedelmi forgalomban a tisztességtelen verseny minden módja ellen megvédje. Megfosztottak az ipar és kereskedelem minden lehetőségétől, megfosztottak még a megélhetés eszközétől is s e mellett kikötötték, hogy a megélhetés körüli küzdelemben — velük szemben — szinte tulfinomult érzéket tanúsítsunk. Az ország és társadalom súlyos baja mellett ez a csipkés javaslat szinte szatíra. Nem mintha a javaslat, szükségét régtől fogva nem éreztük volna, és nem mintha ennek, életbeléptetésén hosszú időn áf nem dolgoztunk volna, a szatíra abban van, hogy ezeket az intézkedéseket azok követelték tőlünk és követelték a maguk számára, akik az élet levegőjét is elzárták előlünk. Bár ilyenformán a javaslat éppen nem szimpatikus forrásból fakad, mégis sok tekintetben üdvözölnünk kell, mert nagy mértékben előkészíti a talajt, hogy a kereskedő és iparos, ha az ország nagy és súlyos bajai némileg enyhülnek, hamarosan megtalálja azt a légkört, mely megélhetésének egyedüli alapja. Üdvözölnünk kell különösen abból a szempontból is, hogy judikaturánknak a cég- és védjegy-ügyekben az eddiginél biztosabb alapot nyújt s így remélhetőleg elejét veszi a folytonos ingadozásnak ós bizonytalanságnak, mely a perek légióját szülte anélkül, hogy az életnek határozott támpontot tudott volna nyújtani. Erre azonban csak abban az esetben van kilátás, ha a javaslatnak a kereskedelmi és védjegytörvényhez való viszonyát helyesen állapítjuk meg. A jelen sorok nem a benyújtott javaslat megbeszélését célozzák, hanem némileg tisztázni óhajtják a javaslatnak a kereskedelmi törvénynek a cégekre vonatkozó intézkedéseihoz és a védjegytörvényhez való viszonyát. Ebből a szempontból kívánatos lett volna, hogy a javaslat indokolása bővebb tájékoztatást nyújtson, mert azzal, hogy á kereskedelmi cégjegyzékbe be nem vezetett cégeket is védelemben kívánja részesíteni, a törvények egymáshoz való viszonya megoldást nem nyert. A T. 42. §-a a kereskedelmi és a védjegyek oltalmáról szóló törvényeket illetőleg azok rendelkezéséit kifejezetten fenntartja, tehát azokat is, amelyek látszólag a javaslatban is megoldást nyertek. Nézetem szerint a javaslat álláspontja helyes és kellő figyelem mellett alig vezethet összeütközésre. De akkor kívánatos, hogy a Kt. rendelkezéseivel rokon szakaszok olyan pontos szövegezést nyerjenek, mely a tartalmat illetőleg minden félreértést kizár. Ebben a tekintetben pedig a T. kívánni valót hagy-hátra. Legelsősorban mielőtt megbeszélésünk tulajdonképpeni tárgyára térnénk, meg kell tehát állapitanunk a T. egyes rendelkezéseinek j) mtos tartalmát és meg kell állapitanunk, hogy a célt intézkedéseivel eléri-e, csak ezután tisztázhatjuk az egyes törvények egymásközti viszonyát. A T. "7. §-a szerint üzleti vállalata körében senkisem használhat oly nevet, céget vagy az 5. §. rendelkezése alá nem eső oly cimert