Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 10. szám - Visszaesés a turpis causa gyakorlatában

150 KERESKEDELMI JOG 10. sz. vagyona, amelyből a kártérítési követelét fedezhető. A biztosító tehát nem tagadhatja m«g a szolgáltatást azon az alapon, hogy a biztosítottat terhelő felelősség nem realizálható, mert nincs a biztosítottnak vagyona, amely a kártérítési kötelezettség fedezetéül szolgálhatna. Amiként a kártokozó személy felelőssé válását nem érintheti az, hogy neki nincs vagyona, époly kevéssé van jelentősége a biztosító felelőssége szempontjából annak, vájjon van-e s ha igen, mekkora vagyona a biztosítottnak. Ehhez képest nem érintheti a biztosító felelősségének mértékét az sem, hogy a biztosított (illetőleg jogutódja) csak korlátoltan felelős a károsult irányában. Ennek jelentősége főképen abban az esetben van, ha a biztosított személyére visszavezető tény alapján a károsult a biztosított örököse ellen támaszt kártérítési igényt, aki ezért csupán a hagyaték erejéig felel; ily esetben is annak ellenére, hogy az örökösön esetleg a kárnak csak egy részét lehet megvenni, a biztosító az egész kárt köteles megtéríteni. Mindaddig, amig fel nem ismerjük, hogy mi az, ami a fb.-t a biztosítás többi nemétől megkülönbözteti, amig a megkülönböztető kritériumot a substratumban keressük, addig az imént levont következtetéseket — amelyek pedig a fb. szempontjából alapvető fontosságúak, mert jogi jellegének helyes megítéléséhez elengedhetlenül szükségesek — nem lehet megmagyarázni. Ami a fb.-t a biztosítás egyéb nemétől elválasztja, az a biztositás szóbanlevö nemét jellemző specifikus érdek, az úgynevezett felelősségi érdek, amelynek fogalmát fenntebb ismertettük. A felelősségi érdek, mint az érdek centrális fogalmának az állagérdek és a használati érdek mellett önálló megjelenési alakja, az, ami a fb. jogi jellegét megadja és amely egyszersmind a biztosítás e nemét a magánbiztosítás többi nemétől megkülönbözteti. A fb. jogi jellegét tehát a felelősségi érdek határozza meg, amely abban áll, hogy a biztosított a személyével összefüggő valamely ténynél fogva, amely másnak személyében, javaiban vagy vagyonában (vagyoni helyzetében) kárt okozott, felelőssé válik, aminek folytán a károsultnak kárát megtéríteni köteles. B) A biztosítottat a biztosítási esemény előidézése körül terhelő vétkesség — mint a biztosító felelősségét érintő ok szempontjából a biztosítási szerződés általában különleges helyzetet foglal el a jogrendszerben, amennyiben a biztositóhoz való viszonyban elvileg kizárja a biztosított felelősségének az egyébként megkívánt (közönséges) gondosság objektív mértékére7 való kiterjesztését s a felelősséget a biztosításban rejlő célnak megfelelően a szándékos és a súlyosan gondatlan eljárásra korlátozza. A fb. azonban a biztositás rendszerén belül is különleges elbánásban részesiti a vétkességi momentumot. Mert mig a kárbiztositás egyéb ágaiban a biztosító már akkor szabadul kötelezettsége alól, ha a biztosítási eseményt a biztosított súlyos gondatlanságból idézte elő, addig a fb. csupán abban az esetben menti fel a biztositót, ha a biztosítottat szándékosság terheli a kár előidézésében.8 Sőt nem lehet alaptalannak mondani azt a felfogást sem, amely a fb.-ban fogalmilag bennerejlőnek tekinti a biztositónak a biztosított szándékos eljárása esetében is fennálló felelősségét. Hogy a tételes törvények, amelyek a fb.-t szabályozzák, mégis kizárják ily esetben a biztosító felelősségét, csupán erkölcsi szempontokban találja magyarázatát. (Vé«e követkéz*.; Visszaesés a turpis causa gyakorlatában. Irta: Dr. Beck Salamon, ügyvéd. A Kereskedelmi Jog jelen száma a Kúria IV. tanácsának Ítéletét közli a turpis causa ügyében. Ez az Ítélet — ugy lehet — visszafordulást jelent a turpis causa körüli judikatura régi irányában, érdemes tehát az Ítélettel foglalkozni. A tényállás szerint felperes konzervgyáros alperestől azt az összeget követeli vissza, amelyet a felperes részére kieszközlendő nagyobb mennyiségű cukorkiutalás megszerzése körüli fáradozásáért fizetett, Alperes az ígért mennyiséget a felperesnek, magyarán szólva, nem tudta kijárni. Erre indult a per, az előre lefizetett jutalék visszafizetése iránt. A tábla a keresetet elutasította és felperes felülvizsgálatának sem volt sikere. A felperes felülvizsgálatában a Kúriának ujabb gyakorlatára hivatkozott, amelynek értelmében turpis ügyleteknél is a fél a maga szolgáltatását visszakövetelheti, ha a méltányossággal nem egyeztethető össze, hogy ellenfele az összeg megtartásával az ő rovására alaptalanul gazdagodjék. A Kúriának ezt az ujabb gyakorlatát, amely polgári törvénykönyvünk javaslatával megegyezik, amennyire átlátni bírom, általános helyeslés kisérte. Fájó érzéssel kell konstatálni, hogy a hivatkozott ítéletben a 7 V. ő. Bsz. 906. §. BGB. 276. §. Kt. 271. §. » V. ö. VVG. 152. §. V0. 122. §.