Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 10. szám - A felelősségbiztosításról. [1. r.]

10. sz. KERESKEDELMI JOG 149 nyezett elesik attól, amit különben kapott volna. A substratum szempontjából tehát a fb. miben sem különbözik a biztosítás egyéb nemeitől. Pedig annak, hogy a fb. jogi lényegét ma is oly sokszor félreismerik, oka jórészt az, hogy jellemző kritériumát a síibstratumban keresik s ebből kiindulva egészen téves következtetéssel majd azt tanítják, hogy a fb.-nak egyáltalában nincs substratuma (az emlitott értelemben), majd pedig megállapítva a magánbiztosításnak a substratum alapul vételével történő hármas beosztását (személy-, dolog-, vagyonbiztosítás), a fb.-t azonosítják a vagyonbiztosítással azzal a megokolással, hogy substratuma a vagyon, mint ilyen s hogy ehhez képest a fb-ban a személy- és dologbiztositás mellett a biztosításnak harmadik önálló kategóriáját kell látni. Már pedig a substratumot tekintve, amelyen a közvetlen (és a felelősségi) érdek megtestesül, a fb. ép ugy. lehet élet- vagy dologbiztositás, mint vagyonbiztosítás. Viszont a biztositásnak az a neme, amelynél pl. a hitelező arra az esetre biztosittatja magát, ha adósa insolvenssé válnék vagy a kezes arra az esetre, ha a főadós tartozását kénytelen lenne teljesíteni (hitelbiztosítás), valóban vagyonbiztosítás a substratum szempontjából, mert az adós, illetőleg főadós insolvenciája a biztosítottat (hitelező, kezes) közvetlenül érdekli, lévén a biztosítottnak «vonatkozása» közvetlen az adós, illetőleg főadós vagyonához, anélkül azonban, hogy fb. lenne. Vagyis a fb. nem okvetlenül vagyonbiztosítás, és viszont van a biztositásnak oly neme, t. i. a hitelbiztosítás, mely igazi vagyonbiztosítás anélkül, hogy fb. lenne. Természetszerűen ez nem jelenti azt, hogy a fb. szempontjából a biztosított vagyonának nincs fontossága, Ellenkezőleg, a fb. fogalmilag belső összefüggésben van a biztosított vagyonával. Ám ez az összefüggés nem azon alapul, hogy a fb. substratuma minden esetben a biztosított vagyona, hanem azon, hogy a biztosítás lehető különböző substratumain (az ember személye, javai, vagyona) bekövetkezett kártokozó tény (esemény) hátrányos következményeit a biztosított kénytelen annyiban elviselni, amennyiben őt felelősség (kártérítési kötelezettség) terheli, amelynek fedezetéül (kielégítési alapjául) az ő vagyona szolgál (vagyoni szavatosság). A biztosított vagyonával való ennek az összefüggésnek azonban semmi köze nincs ahhoz, vájjon a kártokozó esemény másnak személyét, javait vagy vagyonát (vagyoni helyzetét) érte-e. Ha ugyanis a kártokozó tény olyan, amelyért a biztosított felelős, e ténynek a biztosított vagyonára vonatkozó érintett (reflex) hatása mindegyik esetben beáll. A logikai hiba, amelyben a kifogásolt nézet szenved, az, hogy összecseréli a biztosítás substratiimát (Gegenstand, «tárgy» ebben az értelemben) a veszéllyel, amelynek elhárítását a biztosítás célozza, A veszély ugyanis csakugyan a biztosított vagyonát fenyegeti, mert utóbbi van kitéve annak, hogy a biztosított felelőssé válása esetében a kárért szavatolnia kell. Substratuma tehát, mint amelyen a közvetített (felelősségi) érdek megtestesül, a fb.-nak az ember személye és java (dolga) épen ugy lehet, mint a vagyona, Viszont abban az értelemben, mint amelyben egyéb kárbiztositási nemeknél beszélünk "biztosított dologról* mint olyan dologról, amelyben a biztosítás tárgyát tevő közvetlen érdek megtestesül, a fb. körében nem lehet szó s ily értelemben a biztosított vagyona sem «biztositott dologi, minthogy a biztosítás e nemének nem közvetlen, hanem közvetített érdek a tárgya. Ehhez képest a biztosított vagyona sem közvetlenül substratuma a fb.-nak, hanem a vagyon szintén csupán a, veszélynek tárgyaként jöhet figyelembe. Ez utóbbi felismerésnek nemcsak elméleti értéke, de fontos gyakorlati jelentősége is van. Csak ebből magyarázhatni meg azt, hogy felelősség ellen olyan valaki is biztosíthatja magát, akinek vagyona nincs, csupán adóssága. Ha a fb-nak (közvetlen) substratuma («tárgya») a biztosított vagyona, lenne, erről nem lehetne szó, mert nem lehet biztosítani azt, ami nincs. Ám kártérítésre kötelezetté, vagyis felelőssé mindenki válhatik, tehát olyan személy is, akinek vagyona nincs; nem tesz e szempontból különbséget, vájjon az illető koldus vagy milliomos-e. A felelősségnek a felelős személy vagyona, nem is szab határt: akinek mindössze 1000 korona értékű vagyona van, az is felelős lehet akár 100.000 korona erejéig is. Más dolog az, hogy ha a felelős személynek nincs akkora vagyona, amely a kártérítési követelést egészen fedezi, a károsult, mint hitelező a felelősséget nem fogja tudni érvényesíthetni, az adós vagyonának szavatosságát realizálni. Az emiitett felismerésnek — kapcsolatban a felelősség érintett fogalmával — következménye továbbá az is, hogy a biztosítottnak a biztosító ellen a biztosítási szerződésen alapuló az az igénye, hogy utóbbi a felelősség következményeit hárítsa el, szintén független attól, vájjon van-e a biztosítottnak (akkora)