Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 9. szám - Organizációs és csere-szerződések

142 KERESKEDELMI JOG 9. sz. közönség érdekeinek védését célozzák, és az ily cikkek árdrágítását minősitik büntetendő cselekménnyé. (Kúria P. IV. 5298/1921. sz. a. 1922. június 13-án.) Indokok: De ezeknek a törvényes rendelkezéseknek nem is lehetett célja a külföldi fogyasztásra, kivitel végett, eladott közszükségleti cikkek árának drágitását is avégből minősíteni büntetendő cselekménynek, hogy ezzel a magyar állam a külföldi fogyasztók érdekeit védje, mert a külföldi fogyasztók érdekeinek a láncolatos kereskedéssel okozott árdrágítástól való megóvása a magyar állam érdek- és jogkörébe nem esik. Nem vitás, hogy a peres felek által, a külföldnek tekintendő cseh-szlovák állam területén lakó felperes részére, cseh-szlovák területre kiszállítandó borra köttetett meg a vételi ügylet. Ha tehát felperes a közszükségleti cikknek minősülő borárut külföldön, nem a fogyasztó közönségnek közvetlenül, hanem szükségtelenül közbeeső kereskedőnek, a vételárnál nagyobb árban tovább el is adta, a láncolatos kereskedés és árdrágítás büntetésére vonatkozó itteni törvényes rendelkezések erre a további eladási ügyletre egyáltalán nem alkalmazhatók. Pénzfelülbélyegzés. 103. Az 1920. március 17-én hatályba lépett 22G0 1920. M. E. sz. rendelet a pénzintézetek zárva tartásának elrendeléséhez semminemű magánjogi hatályt nem fűz, tehát a felek akkor esedékes tartozásaikat még felülbélyegzett bankjegyekben is fizethették. (Kúria P. IV. 5797/1921. sz. a. 1922. aug. 30-án.) Indokok: A fellebbezési bíróság Ítéletében elfogadott, e részben meg sem támadott, a Pp. 534. §. szerint ehelyütt irányadó tényállás szerint az alperes a feleknek egy szénaügyletéből folyóan lejárt tartozására 1920. március 15-én fizetést kivánt teljesíteni, ezt azonban .a felperesnek pénzfelvételre jogosult közege a pénztári órák letelte miatt nem fogadta el s ugyané közegnek másnapi akadályozott voltára tekintettel a felek abban állapodtak meg, hogy az alperes megbízottja március 17-én fog fizetés végett jelentkezni. Ekkor azonban a pénzfelülbélyegzés előkészítése felől intézkedő (2260/1920. M. E^. SZ.) rendelet alapján a pénztár zárva tartása lévén elrendelve, ugyancsak megtagadta a felperes az akkor már teljes összegében felajánlott fizetés elfogadását. Utóbb az alperes megbízottja a nála maradt vételárat kitevő bankjegyeket a pénzlebélyegzési helyül szolgáló felperesi intézetnél lebélyegeztetve, a lebélyegzett pénzösszegen felül a 49,990 K-ról alperes nevére kiállított pénztári elismervényt is a felperesnél hagyta. E tényállásból nyilvánvaló, hogy az alperes lejárt tartozása teljesítésében nem volt késedelemben, amennyiben azt a felek megegyezése alapján halasztotta március 17-ére. Ekkor pedig a felperes jogos ok nélkül tagadta meg a fizetés; elfogadását. Ugyanis az 1920. március 17-én hatályba ,lépett 2260/1920. M. E. sz. rendelet a pénzintézetek pénztárainak zárva tairtását kifejezetten avégből rendelte el, hogy a bankjegy felülbélyegzésének előkészítéséhez szükséges munkálatok elvégezhetők legyenek. A rendelet ez intézkedéshez semminő magánjogi hatályt nem füz, tehát abból; nem származtathat a pénzintézet jogszerű alapot arra, hogy a vele jogügyleti alapon álló felek részéről a felülbélyegzés előkészítésének tartama alatt esedékessé vált pénzbeli tartozás fejében akkor még lebélyegzetten állapotukban is törvényes fizetési eszközül szolgáló bankjegyekben felajánlott teljesítés elfogadását megtagadja és ekként a fizetésre kész adósaira hárítsa át a felülbélyegzés anyagi következményeit, amelyeket szerződésszerű magatartása esetén neki mint hitelezőnek kellett volna esetleg viselnie, hanem az alperes tartozott volna arróli gondoskodni, hogy a pénztárnak állami érdekű munkálatok miatt zárva tartása alatt a pénzkezelő belső szervük rendes működésének akadályozott volta esetében \ is módjuk legyen a magánfeleknek esedékes kötelezettségeik akadálytalan teljesítésére. A felperes hitelezői késedelmének volt eszerint a következése, hogy a neki járó vételár egy része csak alperes nevére szóló pénztári elismervényben jutott birtokába; ezi okból tehát nem jogosult vételárhátralék cimén követelést támasztani. Valuta. 104. A magyar vevő által Wienben vett áru vételára — ellenkező megállapodás hijján — osztrák koronában fizetendő. (Kúria P. IV. 5706/1021. sz. a. 1922. jun. 28-án.}1 Indokok: I. A periratok és csatolmányaikból ki nem tűnik és a per folyamán felperes nem állította, hogy az alperes részére Bécsben megvett áru, melynek vételárát a felperes jogelődje előlegezte, magyar koronában fizetendőén volt megvéve, s hogy a vételárfizetés is ily pénznemben történt, továbbá, hogy alperes a felperes jogelődjével szemben fennállott tartozásának a kereseti követelést meghaladó részét magyar koronában törlesztette. Arra sincs perbeli adat és náncs oly megállapított tényállás, melyből következtethető volna, hogy peres felek szerződési szándéka odairányult, hogy felperes jogelődje, az alperesnek Budapestre szállított és: itt értékesítendő áru befolyt árából magyar koronában kapja meg az alperes ellen fennálló követelését. Erre tekintettel a megállapított és meg nem támadott irányadó tényállásból helyes a felleb1 Érdekes ez ítélet indokolásának ama része, mely a valutaleromlásból eredő kárigénnyel azért nem foglalkozik, mivel felperes e cimen keresetet nem támasztott. Nem tűnik ki azonban, bogy mi a Kúria álláspontja az esetre, ha ez igény kellően érvényesíttetett volna. Szerk.