Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 9. szám - Organizációs és csere-szerződések

9. sz. KERESKEDELMI JOG 143 bezési bíróság ítéletének a felhozott indokok alap­ján levont az a jogi következtetése, hogy alperest a keresetileg érvényesített követelésnek megfize­tése az ez idő szerint forgalomban lévő osztrák pénznemben terheli. Minthogy pedig Ausztriában ez idő szerint is ugyanaz a pénznem a fizetési eszköz, amely f>énznem a szerződés teljesítésének idején volt forgalomban, időközi valutaleromlás cimén pedig a felperes kereseti igényt nem is támasztott, nem sértett jogszabályt a fellebbezési biróság azzal, hogy - az osztrák valuta időközi romlását figye­lembe nem vette. Tétel. 105. Az általános jogszabály értelmében a meg­rendeltnél nagyobb mennyiségben küldött árut, — amennyiben az elkülönítés nehézséggel nem jár, — a vevő nem tartozik ugyan átvenni s habár ily esetben a K. T. 346. §-a értelmében vett alakszerű rendelkezésre bocsátás a vevőre nézve nem köte­lező is, de a kereskedői gondosságnál fogva tarto­zik értesíteni az eladót arról, hogy a megrendelten felül küldött mennyiséget át nem veszi. Ez az ér­tesítő kötelezettsége a vevőnek az ügylet termé­szeténél fogva akkor áll be, amidőn ő a szállított és illetve a többletmennyiségről tudomást szerzett avagy szerezhetett. (Kúria P. IV. 5567/1922. sz. a. 1922. jun. 21-én.) Indokok: Minthogy pedig a szén a kir. Kúria megítélése szerint egyáltalán nem sorolható azon áruk közé, amelyekből a mennyiségi elkülönítés nehézséggel járna, az alperesnek ily vonatkozás­ban felhozott érvelése nem helytálló, s igy eldön­tendő kérdés az, hogy az alperes a fentebb kiemelt értesítő kötelezettségének kellő időben tett-e eleget? ... Erre nézve pedig rendszerint nem az áruszámla vételének időpontja, hanem az az idő­pont irányadó, amikor a vevő a vasúti fuvarlevél adataiból tájékozódhatott afelől, hogy a tényleg szállított árumennyisége meghaladja a megrendelt mennyiséget, mert ily esetben a vevő a vagon­tételben szállított árunak a megrendelésen felüli mennyisége tekintetében még a kirakás előtt tar­tozik az eladót megfelelő rendelkezésre felhívni. 106. Jogszabály, hogy a vevő a vételi szerződésből eredő jogait, ha azt a szerződés vagy a keres­kedelmi szokás ki nem zárja, harmadik személyre az eladó hozzájárulása nélkül is átruházhatja. (Kúria P. IV. 670/1922. sz. a. 1922. aug. 29-én.) Gazdasági lehetetlenülés. 107. Alperes a teljesítés idején raktárán megvolt és másnak drágábban eladott áru tekintetében gaz­dasági lehetetlenülésre nem hivatkozhatik. (Kúria P. IV. 5582/1921. sz. a. 1922. június 22-én.) Indokok: Az alperes azon árumennyiség tekin­tetében, amely a teljesítés idején raktárán megvolt, s amelyet a felperes állítása szerint az alperes utóbb magasabb áron másnak adott el, gazdasági lehetetlenülésre nem hiratkozhatik s az alperes egyéb panaszainak elutasítása mellett a fellebbe­zési bíróságot a tényállásnak a gazdasági lehetet­lenülésre alapított kifogás elbírálására lényeges körülmények tisztázására utasította. A gazdasági lehetetlenülésre alapított kifogást illetően a fellebbezési biróság a peres felek egyező előadása alapján megállapította, hogy amikor fel­peres megbízottja az alperesnél az áru átvétele cél-" jából megjelent, az alperesnek 4—5 métermázsa részben száraz, részben még félnyers állapotban levő marhabőrkészlet volt a birtokában, s ezután a felperes keresetét ezen árumennyiségnek termé­szetben való átadására szállította le. A fentebb kifejtett jogi álláspontra tekintettel vonatkozó okfejtése szerint helyesen kötelezte a fellebbezési biróság az alperest a leszállított kere­seti kérelemnek megfelelő mennyiségű árunak át­adására, mert a szerződésszegő alperes azon az alapon, hogy az áru vételára időközben a szerző­dési árral szemben rendkívüli mértékben emelke­dett, a teljesítés idején raktáron volt árumennyi­ség tekintetében a teljesítés alól nem szabadulhat, s azt sem igényelheti, hogy a teljesítés helyett csu­pán a tisztes kereskedői hasznot meg nem haladó mérvű árkülönbözet megfizetésére köteleztessék. Biztosítás. 108. A biztosítási kötvénybe foglalt «Általános feltéíelek» 4. §. e) pontja értelmében az alperesi társulat nem szavatol olyan károkért, amelyek háború, lázadás, csoportosulás stb. alkalmával keletkeztek. Ezen szerződési kikötésnek az értelme az, hogy a kárviselés kötelezettsége ki van zárva olyan eset­ben, amelyben a kár a háború, lázadás, csoporto­sulás stb. tartama alatt keletkezett s ez a kizárás, amelyre vonatkozó kikötés kiterjesztőleg nem értelmezhető, a közbiztonsági állapotoknak a cso­portosulás miatt feltételezhető időleges további meglazulásának bizonytalan tartamára kiterjesz­tettnek nem tekinthető. (Kúria P. IV. 5586/1921. sz. a. 1922. jun. 22-én.) Ügyletek értelmezése. 109. A K. T. 315. §-ában az ajánlat elfogadására nézve előirt jogszabály értelmében: távollevők kö­zött a nyilatkozatnak rendes körülményekhez ké­pest a válaszadásra szükséges idő alatt kell meg­történnie s ez idő számításánál az ajánlattevő azon feltevésből indulhat ki, hogy ajánlata kellő időben ért rendeltetési helyére. (P. IV. 5957/1921. sz. a. 1922. szept. 6-án.) Indokok: A felperes azonban az alperes 4 ./• jelű levelében az 1919. év október hó 21. napján kelt ajánlatra csak november hó 11. napján kelt levelében nyilatkozott, az ajánlat tételtől eltelt mintegy három heti idő pedig a válaszadásra szükséges határidőt még az akkori időben köz­ismerten fennállott rendkívüli posta-közlekedési viszonyokra való tekintettel is túlhaladta. Ennél­fogva és mert a felperes már abban az esetben is szabály ellenére járt el, ha aa alperes ajánlatát

Next

/
Oldalképek
Tartalom