Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 8. szám - A tőzsde reformja ...

8. sz. KERESKEDELMI JOG í 129 kétséges, hogy a tőzsdei ügyletek különleges természetével s azok szokásos lebonyolítási módjaival tisztában voltak, a vitás jogkérdés elbírálásánál azonban nem lehet mérvadó az a jogi minősítés, amelyet ők maguk adtak a köztük létrejött ügyletnek, hanem e tekintetben azt a gyakorlatot kell szem előtt tartani, amelyet a tőzsdebizományos és a megbízó ily ügyleteknél rendszerint követni szoktak s amelyet követtek maguk a peres felek is. Az iratok szerint felperes maga azt adta elő, hogy 5VÍ% dijkikötés mellett, a pénzhiány miatt a vételárat kifizetni nem tudó alperes kötését, saját ügyfeleinek ellenkező pozíciójú kikötéseivel kompenzálta. Peres feleknek az iratok szerint egyezően előadott állításaihoz képest a fellebbezési bíróság is megállapította, hogy alperes as értékpapírok vételárára sem előleget, sem fedezetet vagy biztosítékot nem adott és a papírok megvételéről felperes által értesítve, azokat tényleg át nem vette, a vételárakat ki nem fizette és csakis az 1919. év augusztus havában követelte a papírok kiadását. Meg van állapítva az is, hogy felperes a kötés szerint az alperesnek átadandó értékpapírokat, melyek beszerzése végett a tőzsdén kötéseket csinált, természetben át nem vette, azok tehát sem*»az alperessel kötött ügylet idején, sem utóbb felperes tényleges birtokába nem kerültek. Mindeme megállapított tényekből okszerűen következik, hogy felperesnek nem volt szándéka értékpapírok tényleges eladására szerződni, viszont az alperes szándéka sem irányult az értékpapírok effektív szállítására, liánom a kötés célja az volt, hogy a felperes által a tőzsdén lekötött papírok vételára és a netán időközben elérendő magasabb árfolyam közt mutatkozó különbözet, mint haszon jusson az alperesre. Az ilyen célzatú kötés azonban nem adásvételi ügylet, hanem tőzsdei árkülönbözetre irányuló szerencse-szerződésnek minősül, amely szerződésből eredő követelések az anyagi jogszabályok szerint birói uton nem érvényesíthetők. Az ügyjet jogi minősítése a bíróság feladata s az ebből a szempontból irányadó jogszabályok alkalmazandók akkor is, ha azokra a peres felek nem hivatkoztak, vagy azok alkalmazásának mellőzését meg nem támadták: minthogy pedig a kereset alapjául szolgáló ügylet a fennebb kifejtettek szerint tőzsdei szerencsejátékra irányuló szerződésnek minősül, s az ilyen ügyletből eredő követelést birói uton egyik peres fél sem érvényesíthet; ezért ugy a felülvizsgálati, mint a csatlakozási kérelmet elutasítani kellett. Turpis causa. 87. Mindazonáltal, hogy az árdrágító visszaélésből, mint tiltott cselekményből származó magánjogi követelések birói uton nem érvényesíthetők, mégis ez a körülmény az ily ügyletben résztvevő feleknek, gazdasági előnyöket egymással szemben nem biztosithat és nem szolgálhat alapul arra, hogy a szerződő felek valamelyike megtarthassa a másik részéről teljesített azt a vagyani szolgáltatást, amelyre az ügylet érvénytelenségénél fogva jogszerűen igényt nem tarthat. (Kúria P. IV. 1955/1922. sz. a. 1922. június 22-én.) Indokok: Mert ez beleütköznék a jogtalan gazdagodásra vonatkozó jogszabályokba, s igy a bírói segélynek ebben az irányban való megtagadása, a jó erkölcsök megóvásának érdekeit is sértené. Az a szerződő fél tehát, aki ily ügylet alapján oly vagyoni szolgáltatáshoz jutott, amelynek megtartásával a teljesítő félnek rovására jogalap nélkül gazdagodnék, ezt a szolgáltatást a teljesítő félnek visszatéríteni köteles. Következéskép ezen jogszabálynál fogva az alperes sem tarthatja meg az általa nem szállított 3679 hektoliter bornak felperes által kifizetett vételárát, hanem azt a, felperesnek a fizetés napjától számítandó kamatával együtt visszafizetni tartozik. Vétel. 88. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a vevőnek az ügylettől való elállása jogosult volt-e, csakis azok a körülmények lehetnek mérvadók, amelyek az elállás közlésekor az eladóval szemben az elállás okaiként felhozattak. (Kúria P. IV. 4966/1921. sz. a. 1922. május 11-én.) Indokok: A nem vitás perbeli tényállás szerint felperes a részére elküldött áru átvételét amiatt tagadta meg és azért állott el az ügylettől, mert az alperes az árut nem vasúton, hanem vizi uton (hajón) küldötte s mert Baján — a kirakó hajóállomáson — az áru felett nem rendelkezhetett, amennyiben azt abban az időben Nagybajomba elszállítani nem lehetett. Ezzel szemben a felperes részéről a per folyamán felhozott az a körülmény, hogy alperes az árunak utánvéttel való szállítására, erre vonatkozó megállapodás hiányában jogosítva nem volt s. igy ö az átvételt ebből az okból is jogszerűen megtagadhatja, az ügylettől való elállás igazolására nem szolgálhat s mint ebből a szempontból közömbös kérdés érdemi elbírálást nem igényel. 89. A K. T. 347. §-a értelmében és az ennek alapján állandóan követett birói gyakorlat szerint az eladó az árut az átvételt megtagadó vevő költségére és veszélyére magánkézből is eladhatja, ha annak piaci ára van és ha az áru megromlásnak van kitéve. (Kúria P. IV. 4910/1921. sz. a. 1922. május 30-án.) 00. A kötés ama kitétele, hogy a vétel «laut vorgelegtem Muster» létesült, csak minfafelmutatást bizonyít, de nem alkalmas annak megállapítására, hogy az ügylet a K. T. 362. §-ában jelzett mustra szerinti vételnek minősülne, melyre a K. T. 363. §-a volna alkalmazandó. (Kúria P. IV. 5337/1921. sz. a. 1922. június 14-én.)