Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)
1922 / 8. szám - A tőzsde reformja ...
130, KERESKEDELMI JOG 8. sz. Választási jog. 91. A magyar királyi Kúria által követelt és a P. IV. 2448/1921. számú elvi jelentőségű határozatában is kifejezésre jutó állandó gyakorlata szorint habár ar. a vevő, aki a késedelmes eladótól a teljesítést peren kivül követeli és ismételten szorgalmazza, ezzel csak szerződéses jogával él és egyáltalán nincs elzárva attól, hogy a K. T. 353. §-án alapuló választási jogát ezután szabadon érvényesí thesse; ha azonban a vevő a K. T. 353. §-ában biztosított vagylagos jogok egyikét már keresettel érvényesítette, ezzel az ő választási jogát kimerítette és a kereset kézbesítése után valamely másik jog érvényesítésére rendszerint át nem térhet. (Kúria P. IV. 4i969/1921. sz. a. 1922. május 17.) Indokok: A késedelmes eladó ellen a teljesítés iránt indított keresettel a vevő — tekintet nélkül arra, hogy emellett a késedelemből eredő kár megtérítését is követeli-e vagy sem — a K. T. 353. §-ában részére biztosított három rendbeli vagylagos jogok egyikét érvényesiti; ezen kereset kézbesítése után a teljesítést helyettesítő kártérítés iránti követelésre az eladó beleegyezése nélkül rendszerint át nem térhet; mert az eladóra nézve, aki a teljesítés iránti kereseti kérelem értelmében leendő netaláni elmarasztalással számolva, esetleg az áru beszerzése vagy készentartása iránt intézkedik, a jogérvényesítés ily változtatása káros lehet, de az ilyen változtatás megengedettségével járó bizonytalanság már önmagában is hátrányos. És mert különösen a háború alatti és utáni időben tapasztalt rendkívüli árhullámzások mellett nem lehet azt megengedni, hogy a vevő a perindítással megrögzített jogválasztástól, az árhullámzásnak saját előnyére és az eladó kárára való kihasználásával eltérhessen, illetve az utóbbit a reá háruló jogkövetkezmények tekintetében, még a per során ,is, bizonytalanságban tartsa. A teljesítés iránti kereset uttán a teljesítést helyettesítő kártérítés iránti kérelemre való kivételes áttérést a bírói gyakorlat csak oly esetben engedi meg, ha a teljesítés az alperesre nézve a per folyamán gazdaságilag vagy tárgyilag lehetetlenné vált; ez az eset azonban ezúttal nem forog fenn: mert felperes saját előadása szerint azért nem ragaszkodik a teljesítéshez, mivel az árut máshol beszerezte és így arra már nincs szüksége; ily puszta érdekváltozás azonban a kártérítési követelésre áttérést nem teszi megengedetté. Zsákkölcsön. 92. A ponyva- és zsákkölcsönzés terén oly ismert általános kereskedelmi szokás áll fenn, melyeknél fogva a kölcsönvevő általában és rendszerint felel minden kárért, mely a kölcsönadott zsákban vagy ponyvában a rendeltetésszerű használatfal járó természetes rongálódást meghaladóan akár véletlen és elháríthatatlan esemény folytán iskeletkezik. (Kúria P. IV. 4795/1921. sz. a. 1922. május 23-án.) Indokok: Eszerint tehát, ha valóban erőhatalmi jellegű esemény is okozta a ponyvák elveszését s igy ennek bekövetkezte nem is hozható kapcsolatba az alperes rovására eső valamely mulasztással vagy jogtalan eljárással, ez a körülmény sem nyújt alapot az alperesnek a használatra kölcsön kapott ponyvák elveszéséből folyó értékmegtéritési kötelezettsége alól való mentesítésére. Közömbös tehát az erőhatalmi esemény fennforgásának tisztázatlan volta, miért is az idevágó panasz nem volt figyelembe vehető. Gazdasági lehetetlenülés. 93. Vevő kötelessége eladónál a szerződés betartását szorgalmazni. (Kúria P. IV. 3988/1921. sz. a. 1922. május 18-án.) Indokolás: A perbeli adatok szerint az alperes a felperes által vett fának a kötlevélbeli feltételek mellett való leszállítását az 1920. évi október hó 25. napján kelt F/3 a. levélben tagadta meg, a fa leszállítását sürgető felperessel közölve, hogy szállítási kötelezettségének csakis 6000 K felár fizetése mellett hajlandó eleget tenni. Az F/2, a. kötlevélben szállítási határidő meghatározva nem lévén, a vevő felperes mindaddig; mig az alperes a szállítást meg nem tagadta, rendes gazdasági viszonyok mellett, jogosított volt volna a megvett fa leszállítását bármikor követelni. A kötlevél kelte után azonban a felperes az alperes állítása szerint, az 1918. évi június hó 15. napján kelt F/4, a. sürgető levelét kivéve, 2 évet meghaladó időt engedett eltelni anélkül, hogy a szállítást szorgalmazta volna. Ezen idő alatt a lezajlott forradalmi események és a valuta folytonos romlása kivételesen rossz gazdasági helyzetet teremtettek, az emelkedő munkabérek és termelési költségek, köztudomás szerint, rövid időközökben folytonosan és oly nagymérvű áremelkedéseket idéztek elő, hogy előrelátható volt, miszerint a kötés idején fennállott gazdasági viszo.'nyokhoz mért feltételek mellett szerződő eladó, ha a teljesítést a vevő tőle követelni hosszabb időn át elmulasztja, a szerződéses kötelezettségének, — teljes anyagi romlás nélkül — elegét tenni képtelen lesz. A vevőtől is megkövetelt jóhiszeműség és kereskedői hűség azt hozza magával, hogy ily, a gazdasági helyzetet folytonosan és előreláthatóan állandóan válságosabbá tevő körülmények beálltának tudatában, a vevő a teljesítésben késedelmes eladótól a szerződés betartását, ha maga részéről a szerződés érvényéhez ragaszkodik, kellő időben szorgalmazza. Ha azonban a vevő, ennek a kötelességének ellenére, az eladót a szándékairól tul hosszú ideig bizonytalanságban hagyja s ez alatt •oly gazdasági helyzet állott elő, mely az eladónak gazdaságilag lehetetlenné tette a szerződés betartását, a teljesítés szorgalmazása elmulasztásának