Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 8. szám - A tőzsde reformja ...

8. sz. szintén csak neki lehet. A központ életképessége tehát attól függ, hogy az országban felhalmozott ós importcélra nem szükséges valuták a központ kezébe kerüljenek, mert másképp a központ képtelen lesz a jelentkező, legális valutaszükségleteket kielégíteni. Ennek a sine qua non-nak biztosítása az eddigi rendelkezések mellett azonban még nem sikerült. Ami a tőzsde reformját illeti, itt mindenekelőtt annak tisztánlátására van szükség, hogy a spekuláció, az elfajult tőzsdei játék nem a tőzsde helytelen szervezetének és működésének a következménye, hanem a gyökeréig aláásott gazdasági életünk beteg voltának egyik symptomája. A spekulációt, «azt az üzleti parazitát, amely értékeken hízik, de értékeket nem termel», mely demoralizálja a játékost és a közerkölcsöt, — könyörtelenül ki kell irtani. Hiszen nem is lehet addig a komoly munka megindulására és a józan takarékosságra számítani, amig a tömegek exisztenciájukat az árfolyamnyereség kiakn azasara épitik. Az elfajzott spekuláció megszüntetésének azonban nem az a módja, hogy a modern gazdasági életnek egyik nélkülözhetetlen szervét megbénítjuk vagy megsemmisitjük (mert ennek legfeljebb az lesz a következménye, hogy a játék kevésbbé előkelő helyeken, de még vadabbul fog tombolni, viszont a gazdasági élet nélkülözni lesz kénytelen a tőzsde kiszámíthatatlan előnyeit), hanem hogy minden erőnkkel összefogunk egy reális, az adott viszonyok között megvalósítható közgazdasági politika inaugurálásához. Az egyetlen hatékony medicina, amit a lázban sínylődő gazdasági élet érdekében maga a tőzsde tehet, —• a tőzsdetanács éber őrködése az ügyletkötések felett, a játéko't tápláló, a mesterséges árfolyamot kialakító tőzsdetagok kizárása és — ha mindez nem segít — a tőzsdének rövidebb időre bezárása. Az uj jugoszláv részvénytársasági törvény, mely a Bácska, Bánát és Baranya jugoszláv fenhatóság alá került területeire vonatkozik, mélyreható módon változtatja meg a részvénytársaságok alapítása, alapszabályok megváltoztatása, fiókok létesítése és a tökeemelés körüli eljárást. Mig az eddig ott érvényben volt magyar kereskedelmi törvény a kereskedelmet semmiféle közigazgatási felügyelet alá nem helyezte, az uj törvény a részvénytársaságoknak fent érintett műveleteit miniszteri engedélytől teszi függővé és ezzel egész működésüket a kereskedelmi és iparügyi miniszter felügyelete alá helyezi. Ez az eddigi Ó-Szerbiában is megvolt, de a régi törvény a miniszteri ellenőrzés módozatait szabatosan körülirta, mig az eddigi magyar területekre nézve e tekintetben a miniszternek minden döntésre vonatkozólag teljesen diszkrecionális joga van, más szóval a végrehajtó hatalom beavatkozási jogot nyer a részvénytársaságok belső életébe. IRODALOM. Hazai irodalom. Moór Gyula dr.: Macht, Recht, Morál. Szeged, 1922. (A m. kir. Ferenc József-Tudományegyetem Tudományos Közleményei. Jog. és áll. tud. Értekezések I. k. 1. fűz.) — A magyar jogbölcsészet fejlettségének ékes tanúbizonysága ez a 46 oldalt kitevő tanulmány, amelyben szerző a jog fogalmának elhatárolásával kapcsolatban éles logikával és nyitott szemmel foglal állást a manapság forrongásban levő aktuális problémák és világnézetek káoszában. A tanulmány meggyőző erővel mutat rá, hogy a jog lényegét a hatalom és erkölcs közreható szerepének meglátása nélkül tisztán fel nem foghatjuk. Amint helytelen a természetjogi iskolának alapszemlélete, amely a jogban a legmagasabb erkölcsi ideál («Gedanke der ewi'gen Gerechligkeit») megtestesülését látja, épp annyira elvetendő a marxizmus felfogása, amely a jogot — nem lévén az más, «mint a kizsákmányolt emihermilliók elnyomását szolgáló eszköz» — erkölcstelennek bélyegzi. A helyes alapszemlélet elhatárolja a jogot az önkénytől (Stammler) és meglátja a jognak kettős (jogi és erkölcsi) jelentőségét. A tanulmánynak különösen két igen aktuális jelentőségű megállapítására hívjuk fel a figyelmet. Szerző igen eredeti módon vizsgálja azt a kérdést, hogy átalakulhat-e a «puszta hatalmi parancs» (pl. a forradalom) joggá? Nézete szerint, amig a régi és uj hatalom küzdelme eldöntve nincsen, jogbizonytalanság uralkodik. Ha a forradalom elbukik, alkotásai jogtalansággá változnak; ha ellenben győz éte állandósul, parancsai joggá nemesülhetnek. A jognak az erkölcshöz való viszonyát szerző a következőképpen állapítja meg. A jog ugyan kényszer normák foglalatja, de erős csak az a jog lehet, amely az erkölcssel egyesül és helyes csak az lehet, amely az erkölcsnek megfelel. Ennek az igazságnak erejében bízva, hiszi szerző a trianoni békének bukását, idézve egy régi francia politikus mondását, hogy «On peut tout fairé avec les bayonnettes excepté s'y assoir.» Anton Almási: Ungarisches Privaírecht. Berlin, 1922. I. Band. — Almási Antalnak a magyar magánjogot német nyelven vendszerbe foglaló művére örömmel hívjuk fel olvasóink figyelmét, jelezve, hogy az alapos mű részletesebb ismertetcsével később fogunk foglalkozni. Dr. Kráhl Vilmos: A francia-német vegyes döntőbírósági eljárás. Budapest, 1922. A «Békejog és békegazdaság» kiadása. — Szerző a trianoni békeszerződés gazdasági vonatkozású részéről eddig is több jeles tanulmányt tett közzé. Jelen tanulmány annál nagyobb érdekességgel bir, mert a békeszerződés értelmében épen lapzártakor jelent meg a törvény a francia-magyar vegyes döntőbíróság felállításáról.