Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 8. szám - A tőzsde reformja ...

126 KERESKEDELMI JOG 8. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT. Jogegységi határozat. 77. Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920: XV. t.-c. 1. §-ának 3. pontja alkalmazható-e arra az orvosra, aki a hivatásából folyó munka teljesítéséért olyan ellenszolgáltatást követlel, köt ki vagy fogad el, mely a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja? (Vonatkozással a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 11. számú büntető döntvényére.} Határozat: A ni. kir. Kúria a jogegységi tanácsnak 11. számú büntető döntvényét hatályom kivül helyezi és kimondja, hogy: az árdrágitó visszaélésekről szóló 1920 : XV. t.-c. 1. §-ának 3. pontja orvosra hivatásából folyó munkateljesítésének körében nem alkalmazható.* Illetékesség. 78. A Pp. 29. §-a szerint a szerződésszerű teljesités elmulasztásából eredő kártérítést tárgyazó per a szerződés teljesítése helyének bírósága előtt megindítható, ha a teljesítés helye okiratból megállapítható és több teljesítési hely közül az illetékességet bármelyik megállapítja. Irányadó tehát nem szükségképen csak az a hely, ahol az alperes tartozik a szerződést teljesiteni, illetve ahol a vitás kötelezettség teljesítendő (osztr. Jur. Norm. 88. §., illetve német Z. P. 0. 29. §), hanem a szóban forgó szerződés több teljesítési helye közül bármelyik. (Kúria P. V. 5480/1922. sz. a. 1922. június 26-ánJ Indokok: A B^ és Q alatti okiratokból megállapítható, hogy a vételár részben közvetlenül, részben postatakarékpénztár utján az akkor még Budapesten teleppel birt alperes részére Budapesten volt fizetendő, az áru pedig Bécsből Kocsola Odalmand vasúti állomásra volt őzállitandó, vagyis a felek mindegyike a szerződést más-más helyen tartozott teljesiteni; a 29. §. értelmében tehát az illetékességet a két teljesítési hely bármelyike, s ekként Budapest mint a vételár fizetésének helye is megállapítja. De az illetékesség a 27. §. alapján is megáll. Mert alperes, aki a kereset beadásakor már nem Budapesten, hanem Bécsben birt üzleti teleppel, a teljesítést megtagadva, az előre kapott vételárt még a jelen per folyamatba tétele előtt Budapesten birói letétbe helyezte; igaz ugyan, hogy az az összeg az alperes kórelmére a felperes részére kiutalványoztatott; de felperes az alperesnek a szerződéstől való elállásához hozzá nem járult, a szerződéshez ragaszkodott, a kiutalványozott vételárt nem vette fel és a jelen perben nem a vételár visszafizetését, hanem a Ker. törv. 353. §-ára és 356. §. 2. pontjára alapított kártérítést követeli; az alperes egyoldalú, a felperes által el nem fogadott, sőt a felperes egész magatartásával ellentétes ténye tehát nem idézhette elő azt a jogi hatást, hogy a letéti összeg az alperes vagyonából a felperes vagyonába átmenjen; és ez — dacára a kiutalásnak — még mindig mint az alperesnek oly vagyona jelentkezik, amely birói foglalásnak tárgya és különösen a felperes pernyertessége esetén a kereseti követelés részben való kielégítésének alapja lehet. Üzletátruházás. f79. Az átvevő felelősségét az átvétel után tudomására jutott körülmények már nem állapithatják meg. (Kúria P. IV. 5057/1922. sz. a. 1922. május 18-án.) Indokolás: Az üzlet átvevőjét az átruházó üzleti kötelezettségeiért az 1908: LVII. t.-cikk 1. §-a nem feltétlenül és korlátlanul, hanem csak annyiban ós csak azokért az üzleti kötelezettségekért teszi felelőssé, amennyiben és amelyeket az átvevő az átvétel idején ismert vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott. Eszerint az üzletátvevőnek a törvényből folyó eme kötelezettsége megállapításához két ténybeli alap meghatározása kívántatik meg. Az egyik az átvétel időpontja. A másik az átvevőnek ebben az időpontban való tudása vagy tudhatása. Ennek a két ténynek az együttes fenforgásától, vagyis attól teszi függővé a törvény az átvevő felelősségét, hogy ez az üzleti tartozásról az átvétel idején tudott-e vagy tudhatott. Ebből pedig következik, hogy az üzletátvevőnek felelősségét az átvétel után tudomására jutott körülmények már meg nem állapithatják. Ehhez képest mindenek előtt az döntendő el, hogy a másodrendű alperes által mikor tekintendő az elsőrendű alperestől megvett vendéglői üzlet átvettnek. Ezt illetően pedig az üzlet átruházási szerződés teljesedésbe mentnek s ebből folyóan az üzlet átvétele jogilag befejezettnek rendszerint a végelszámolásnak megejtésével tekintendő. Következéskép a másodrendű alperesnek az üzleti tartozásokról valói tudása vagy tudhatására nézve is a végelszámolás megejtésének, mint a jogilag befejezést nyerő átvételnek az ideje az, irányadó. Lánckereskedés. 80. A külföldön beszerzett és külföldön átadott áru nem képezi lánckereskedés tárgyát. A lánckereskedést tiltó szabályok a belföldi fogyasztó közönség érdekvédelmét szolgálják. (Kúria P. IV. 4964/1921. sz. a. 1922. május 10-én.) Indokok: A láncolatos kereskedést tiltó jogszabályok a belföldi fogyasztó közönség érdekvédelmét szolgálják, nem nyerhetnek tehát alkalmazást olyan vételi ügyletek tekintetében, amelyek a belföldi közfogyasztás érdekeit nem érintik. A megállapított és a peres felek között nem is vitás tényállás szerint a kereset alapjául szolgáló vételi