Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 8. szám - A légi közlekedés magyar jogszabályai

8. sz. KERESKEDELMI JOG 123 állandóan követett magyar birói joggyakorlat nyomán azt az elvet fejlesztette ki, hogy a vétkességi elv nem minden esetben képes a forgalmi élet érdekeit kielégiteni, van sok eset, «amelyben a kár okozóját szubjektív vétkesség ugyan nem terheli, de a modern gondolkodással és jogérzettel mégis ellenkeznék, ha ő vétlenségére való hivatkozással a kártérítési kötelezettséget magáról elháríthatná. A vétkesség nem lehet a szerződésen kívüli kártérítési kötelezettségnek egyedüli alapja. A vétlen károkozás is sok esetben kártéritö kötelezettséget alapit meg; a felelősség megállapítását az a szempont igazolja, hogy a felelőssé tett személy mások személy- vagy vagyonbiztonságát veszélyezteti)). Fokozott felelősségnek veti alá a törvényjavaslat azokat, akik «oly ipart vagy egyéb foglalkozást folytatnak, vagy bármely célra oly üzemmódot alkalmaznak, amely természeténél fogva másokra különös veszéllyel jár; ezek, épen mert ezt a különös veszélyt önmaguk idézik fel, az ilyen iparűzésből, foglalkozásból vagy üzemmódokból másokra háramló kárért nemcsak az üzem vagy az üzemberendezések hiányossága esetében, hanem erőhatalom esetét kivéve, minden esetben felelnek. Fennálló jogunkban ez az elv csak a vaspályák által okozott halál és testisértés esetére van elismerve (1874 : XVIII. t-a). A törvényjavaslat ezt az elvet általánosítja. Kiterjeszti ugyanis minden iparra, foglalkozásra és üzemmódra, mely különös veszéllyel jár és minden kárra, melyet mások annak következtében akár személyükben, akár vagyonúkban szenvednek». Egyes iparágakat és foglalkozásokat, amelyeket minden esetben ilyeneknek kíván tenni, a törvényjavaslat példaként különösen felemiit (1493. §.: Aki önállóan oly ipari vállalatot folytat, amely természeténél fogva másokra különös veszéllyel jár, az felel az ilyen vállalat folytatásából másokra háramló kárért, hacsak nem bizonyítja, hogy a kárt erőhatalom okozta. Ily felelősség alatt állanak különösen a vasúti, sikló-, gőzhajózási vállalatok, a gáz és villamosság szolgáltatásával foglalkozó, a vízvezetéki, építő- és bányavállalatok. Ezt a felelősséget előre sem kizárni, sem korlátozni nem lehet. Az 1. bekezdés szabályai kiterjednek azokra is, akik gépkocsit, repülőgépet vagy léghajót járatnak.) A felelősség tekintetében felállított szabályok — mondja tovább az indokolás — csak ugy érhetik el azt a célt, hogy a személyés vagyonbiztonság hatékony biztosítékai legyenek, ha kényszerítő jellegűek; a törvényjavaslat ugyanazért kimondja, hogy a felelősséget előre sem kizárni, sem korlátozni nem lehet. A vaspálya felelősségének elvéből kiindulva, a magyar birói joggyakorlat megállapitásai szerint mindenfajta közforgalmú járómű, amely vaspályán közlekedik, akként szavatol, mint a gőzvasut. Azonfelül ujabban nálunk és úgyszólván világszerte az objektív felelősség elvét nem csupán vaspályán közlekedő járóművekre alkalmazzák, hanem minden olyan járóműre, amelyet mechanikai erő hajt és amely részben a mechanikai erő, részben a járómű nagy gyorsasága és súlya következtében fokozott üzemi veszéllyel jár a közönségre nézve. Az utóbbiak körébe sorozta már a joggyakorlat az automobilt is. Most a szabályozás körébe kell vonni a légi járóművek járatójának objektív felelősségét is. Speciális viszonyaink mellett sokan részben el akarnak térni a birói gyakorlat megállapításaitól és a polgári törvénykönyv javaslatának terve zett rendelkezéseitől annyiban, amennyiben itt az erőhatalom a felelősség alól nem mentesítene és megengedendőnek tartják az objektív felelősség kizárását vagy korlátozását a légi járómű utasai, a szállított áruk, iskolai repülésnél a növendékek, látványos és versenyrepülésnél a légi járómüvön tartózkodó bármely személy tekintetében. Az utóbbi javaslatok mindenesetre közgazdasági megfontolásokon alapulnak. Ami az erőhatalom kérdését illeti, a vis major igazolása a legtöbb állam jogrendszerében az objektív kártérítés majdnem minden esetében meg van engedve; az az álláspont, hogy a légi közlekedésben az erőhatalom a felelősség alól ne mentesítsen, annak a meggondolásából indul ki, hogy a légi járómű a levegőben közlekedik, egyenesen arra van rendeltetve, hogy a légtérben az időjárással kapcsolatos és az általános fogalmak szerint erőhatalomnak tekintett rendkívüli légköri viszonyokkal is megküzdjön és igy áz erőhatalmat nem lehet mentesítő oknak deklarálni. Különleges megfontolásokon alapszik az a javaslat is, amely a légi járómű utasai, a szállított áruk és a különösen veszélyes repülési kísérletezések tekintetében módot adnak arra, hogy a légi járómű járatójának felelőssége kizárassék vagy korlátoztassék, nevezetesen hogy maga a vállalat ezt az objektív felelősségét kizárhassa vagy korlátozhassa. Ez a különleges, a tárgyi felelősség fogalmi körébe nehezen beilleszthető szabályozás jogilag alig indokolható. Azzal indokolják, hogy a légi közlekedés nálunk még megteremtés előtt áll; a vállalatokat eléggé sújtja a másoknak okozott károkért való objektív felelősség; reuzálásuk érdekében közgazdasági szempontból esetleg kívánatos lehet, hogy legalább az utasok stb. tekintetében ne álljanak az objektív felelősség szabálya alatt, ami azonfelül azzal is indokolható, hogy ma még a légi közlekedés inkább fényüzésszámba megy, a légi utas a veszélyek teljes ismeretében száll fel és méltánytalannak mutatkozik, hogy az életért vagy testi épségéért való felelősség akkor is sújtsa a vállalatot, ha a vállalat részéről a kár elintézésében vétkesség nem állapitható meg. De az utassal szemben az objektív alapon kártérítésre kötelezettség alól csupán addig volna kivételes szabály megengedhető, amig az aviatika annyira szegény, hogy egy-egy, az utasokat ért baleset már a vállalat teljes anyagi erejét felemésztheti. Épen azért, hogy az aviatika fejlődését előmozdítsuk, esetleg megnyugodhatnánk az