Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 8. szám - A légi közlekedés magyar jogszabályai

KERESKEDELMI JOG 119 meghitelezettnek fizetni fog. És hozzá fűzte ezekhez az előadó ur azt, hogy csakis az értesités-igazolás jelentőségének nem ismerésére vezethető vissza az, hogy a kir. Kúria egyes Ítéleteiben a már ismertetett álláspontra helyezkedett, mert a meghitelező utólagos utasításának, a visszavonásnak irányadó volta megszűnik, mihelyt a bank a kapott első utasítás értelmében harmadik személlyel szemben kötelezettséget vállalt. Nóvumnak és pedig meglepő nóvumnak kell tekintenem ezt a megállapítást, a kereskedelmi forgalomban általánosan elfogadott gyakorlatra való utalást azért, mert erről a meghitelezési ügylet jogi természetének meghatározása kérdésében lefolyt, kimerítő vita során eddig senki sem tett említést. Nem említette azt sem dr. Meszlényi ügyvéd úr, sem dr. Kohner ur, a Magyar Általános Takarékpénztár részvénytársaság jogtanácsosa, akinek pedig hivatásbeli működésük körében bizonyára bőséges alkalmuk van arra, hogy a kereskedelmi forgalomban, a bankok üzleti életében kialakult, s a pénzintézeteket legközvetlenebbül érintő gyakorlatról tudomást szerezzenek. Arra is rámutatok, hogy a kir. Kúria által elbírált, fennebb megjelelt perek egyikében a főváros egyik legnagyobb pénzintézete, a másikában pedig egy vidéki, de szintén tekintélyes pénzintézet volt az alperes s a perbeli ügyállás szerint mindegyikük kereken megtagadta a visszavonhatlan akkreditivának a meghitelező részére történt visszafizetése folytán ellenük a meghitelezett eladók által támasztott igény jogosságát annak ellenére, hogy a meghitelezcttnek a meghitelezés visszavonhatatlanságáról a bank által való értesítése, az úgynevezett «igazolás» a megállapított tényállás adatai szerint mindegyik esetben megtörtént. Felemlítem végül azt is, hogy az egyik perben egy kereskedő, a másikban egy részvénytársaság volt a felperes, de egyik sem használta fel azt a támadó fegyvert, amelyet a dr. Sichermann ügyvéd ur előadásában körvonalazott kereskedelmi gyakorlat adott volna a kezükbe. Ezekből a tényekből okszerűen arra kell következtetnem, hogy ez a kereskedelmi gyakorlat vagy még egyáltalán nem létezett akkor, amikor a kir. Kúria által elbírált pereket tárgyalták, vagy ha létezett is, csak sporadikus, nem pedig a forgalmi életben általánosan elfogadott, kötelező erejű gyakorlat volt; mert nem lehet feltételezni, hogy dr. Meszlényi és dr. Kohner urak nem támaszkodtak volna erre a gyakorlatra, ha az mint általánosan elfogadott kereskedelmi gyakorlat tényleg létezett volna, holott a vitás kérdés ezen az alapon minden elméleti fejtegetés kiküszöbölésével a legegyszerűbb módon volt volna megoldható és nem tételezhető fel az sem, hogy egy fővárosi nagy pénzintézet vagy egy vidéki szolid és tekintélyes pénzintézet a Treu und Glauben sűrűn felhangzó hitvallásának cserbcnhagyásával kivonta volna magát olyan fizetési kötelezettség alól, amelyet, dr. Sichermann Bernát ur előadása szerint, a kereskedelmi felfogás szerint általánosan elfogadott, tehát a pénzintézetekre nézve kötelező gyakorlatnak megfelelően teljesíteniük kellett volna, ha az emiitett gyakorlat valóban létezett. Ha pedig nem létezett vagy nem mint általánosan elfogadott gyakorlat létezett, akkor azt a kir. Kúria nem ismerhette, illetve figyelembe venni nem tartozott. Időelőtti tehát dr. Meszlényi ügyvéd urnák az a resüméje: «Ime, látjuk, hogy a bankok tudatosan és következetesen vállalják a közvetlen felelősséget s egyszerű és hathatós módon biztosítják a maguk érdekét, amikor a kötelezettségvállalás előfeltételéül a meghitelezés visszavonhatlanságát kötik ki.» Ezt a kir. Kúria emiitett döntéseinek alapjául szolgált tényállásokból sem én nem látom, sem a kir. Kúria nem láthatta. Be kell tehát várnunk, amíg adandó alkalommal perbeli szakértők fognak nyilatkozni a kérdéses forgalmi gyakorlat dolgában s ha ennek mint általánosan elfogadott gyakorlatnak létezése perrendszerü bizonyítást nyer, a bíróság az eset körülményeihez képest meg fogja állapítani a bank felelősségét, de ekkor sem azon az alapon, hogy a bank a meghitelezettnek is megbízottja vagy Treuhánder — amint ezt. dr. Meszlényi és dr. Kohnem urak vitatták, — hanem egyedül azon az alapon, hogy a bank a meghitelezettel szemben az értesítés («igazolás») közlésével személyes kötelezettséget vállalt. A légi közlekedés magyar jogszabályai. Irta: Dr. Sáudoríi Kamill, a m. kir. igazságügyminisztériumba beosztott budapesti kir. ítélőtáblai biró. Az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1922 : XVII. t.-c. 30. §-a felhatalmazta a m. kir. minisztériumot, hogy a légi közlekedésre vonatkozó s ezzel kapcsolatos jogszabályokat a törvényhozás rendelkezéséig ideiglenesen rendeleti uton megalkothassa. Úgyszólván világszerte megindult már az elmúlt években a légi közlekedés szabályozásának