Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A munkásnak a vállalat nyereségében való részesedése ...

7. sz. KERESKEDELMI JOG 113 életstaudardban jut ugyanis kifejezésre a belföld fogyasztó, illetőleg fizetőképessége, ezzel mérhető a forgathatóvá lett tőkének belföldön alkalmazott mennyisége. Fel lehetne vetni, hogy a belföldi tőke talán nagyobb megterhelést is elbírna és hogy jövedelmezősége nem'sülyedt a háború kezdete óta olyan arányban, mint az élet szinvonala, — ma ugyanis a belföldi eredetű forgótőkének jelentékeny részletét vonják el a belföldi forgalomból és fektetik külföldi értékekbe, idegen valutákba. Azonban a belföldi eredetű forgótőke a háború előtt sem került teljes egészében a belföldön forgalomba, viszont külföldi eredetű forgótőke ma is táplálja a belföldi termelést. Lehetetlen számszerűleg meghatározni, hogy a tőkék most emiitett szerepe mennyiben változott a háború kezdete óta. Ha szégyenletesnek tartjuk is a belföldi tőkék kapkodását külföldi valuta után, alap nélkülinek mondani mégsem lehet az idegen valuták keresletét, mert a belföldi tőkének a külfölddel szemben való eladósodása csakugyan megnőtt és a külföldi tartozások teljesithetése végett valóban nagy mennyiségű idegen valutára van szükség. Egyébként való, hogy sokféleképpen indokolható bizalmatlanságból is tartózkodik a tőke a belföldi termeléstől. Nem lehet határt vonni a gazdaságilag szükséges és a köz szempontjából fölöslegesen beszerzett idegen valuta mennyisége közt, ezért a magántőkét épp oly kevéssé lehet külföldi valutavásárlása miatt joghátrányban részesiteni, mint ahogy az állami szerveknek sem lehetne megtiltani, hogy a megnövekedett külügyi kiadásokat teljesítsék. A tőkét csak a bizalom helyreállítása képes a belföldi termeléshez visszacsalogatni, — kényszerintézkedések viszont csak fokoznák a bizalmatlanságot és a belföldi termelés pangását. Ilyen körülmények közt a belföldi termelő tőkét továbbtermelő képességének veszélyeztetése nélkül nem lehet nagyobb teljesítményekre szorítani, mint amilyenekre az a belföldön forgalomba kerülő forgótőke és az átlagos életszínvonal mértéke szerint képesnek mutatkozik. A pénzértékváltozás folytán elértéktelenedett pénzkövetelés emelésének mértéke nem lehet nagyobb, mint amekkorával a normális háztartás fenntartási költségei emelkedtek. Ennél nagyobb emelés megingatná a társadalom pénzügyi egyensúlyát. Ennél nagyobb követelés a hitelezőtőke jövendő sorsát is veszélyeztetné, mert ha a túlságos követelések teljesítése az adóstőke állandó fizetőképességét csökkentené, e tőke a hitelezők további igényeinek kielégítésére képtelenné válnék. Az a módszer, mely a pénzértékváltozást a normális háztartás költségeinek mértékével méri, — nem mondható újdonságnak. Newmarch, Sauerbeck, Soetbeer és a «The Ecenomíst» angol folyóirat statisztikusainak nyomdokain haladva minden civilizált államban készítenek már árösszehasonlitó táblázatokat, u.. n, indexeket, melyek nemcsak az egyes cikkek árának változását, hanem a normális családi háztartás költségeinek és az átlagos társadalmi életszínvonalnak változásait is megmutatják. Nagybritániában a Board of Trade, Németországban a statistisches Reichsamt teszi közzé az indexszámokat, melyek mindgyakrabban szolgálnak alapul a munkabérek, haszonbérek, tartás és ellátási dijak stb. megállapításánál, Németországban a szavatossági biztosítással foglalkozó intézetek a biztosítási összeget a létfenntartási indexszámok egy-egy évi átlagos állásához mért tarifaszerü összegben fizetik.*Tunyogi Szűcs Kálmán dr. A meghitelezésről. A meghitelezés intézménye körül felmerülhető néhány kérdés megoldását igyekszem megkisérleni, amelyekre dr. Sicherraann ur Őméltósága e lap májusi számában megjelent tanulmányában hivta fel a figyelmet. Ezt megelőzőleg azonban a meghitelezés sokat vitatott jogi természetét illetőleg hivatkozni akarok a Reichsgericht 1921. március 15-iki döntésére. E szerint a szerződés «szállítás visszavonhatatlan akkreditív ellenében» klauzulája azt jelenti, hogy a" vevő az akkreditívet a megjelölt banknál ugy tartozik megnyittatni, hogy a bank kötelezve legyen az előirt feltételek mellett a fizetést teljesíteni. Kimondja továbbá az indokolás azt is, hogy az eladó biztosításának oly módon kell megtörténnie, hogy az közvetlenül a bankkal szemben léphessen fel. Miután a döntés csak az eladó és vevő közti jogviszonyra vonatkozik, nem következik belőle az, mintha a vevő és a bank közti szerződés alapján az akkreditált eladó közvetlen kereseti jogot nyerne a bank ellen. De mindenesetre megállapítja vevő azon kötelezettségét, hogy ez az akkreditívet a banknál ugy nyittassa, hogy a bank önálló obligációt vállaljon az előirt feltételek mellett való fizetésre, vagyis az akkreditívet a meghitelezettel szemben igazolja. I. Az első megoldandó részletkérdés az volna, vájjon a kedvezményezett az igazolt meghitelezésből a bankkal szemben az okmányok bemutalásától feltételezett követelését harmadik személyre átruházhatja-e? Erre nézve első sorban a megbízó utasítása az irányadó. Kétségtelen ugyan, hogy a bank a nyert megbízás alapján a megbízóval szemben kötelezve van nemcsak a meghitelezésnek, hanem annak is fizetni, aki az ő (kedvezményezett) megbízásából az okmányokat nála bemutatja. De az átruházható akkreditív jelentősége épp abban van, hogy az akkreditált már az okmányok bemutatása előtt utasíthatja a bankot, hogy az okmányok bemutatása ellenében ne neki, hanem az általa kijelölt harmadik személynek fizessen. Lényegében tehát az akkreditált a javára nyitott meghitelezés alapján ujabb akkreditívet nyit. A kérdésnek igen nagy a gyakorlati jelen* Praktische Verweridung der Reichsindexzift'ein. (Wiitschatt und Staüstik 1921. évt. 579. 1.).