Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A munkásnak a vállalat nyereségében való részesedése ...

114 KERESKEDELMI JOG 7. sz. tősége, vegyük, fel például a következő esetet: Egy osztrák importőr magyar gabonát ad el wieni vevőjének. A vevő az importőrt egy budapesti banknál a vételár erejéig meghitelezi. Az importőr Budapestre jön és megkezdi a gabona bevásárlását. Ugyanazok a kölcsönös s végeredményben bizalmatlanságra vezethető okok teszik szükségessé, hogy a termelő vagy közvetítő, akitől neki a gabonát megvásárolnia sikerült, biztosítékot nyerjen az iránt, hogy az áru feladását igazoló okmányok ellenében a pénzt megkapja. Az importőr tehát a javára nyitott akkreditívet illetve egy akkredetivból eredő követelését átruházza arra, akitől neki az árut megszereznie sikerült. Kérdés, milyen álláspontot kell ez esetben a banknak elfoglalnia? Bizonyos, hogy e bank csak oly feltételek mellett teljesithet fizetést, melyek az ő megbizója által stipuláltattak. Áll ez feltétlenül az okmányok minőségére és akkreditív érvényességének idejére. De kétségtelennek mutatkozik, hogy az uj akkreditív érvényességének határideje az alapakkreditivénél rövidebb lehet és hogy a visszavonhatatlan és átruházható akkreditív alapján a meghitelezett jogosult visszavonható és át. nem ruházható hitelt nyitni. A meghitelezett a javára nyitott akkreditív alapján több ujabb akkreditívet is nyithat, amennyiben a megbízó a részletekben való szállítást és ezen részletszállitásokra vonatkozó okmányok honorálását megengedte. Itt felmerülhet még azon eset is, midőn a meghitelezett a javára fennálló akkreditív alapján nem a megbízott banknál, hanem másutt nyittat ujabb hitelt. Példánknál maradva, az importőr a gabona egy részét Debrecenben vásárolja meg és eladója az ottani fizetéshez ragaszkodik. E kérdéssel még más viszonylatban foglalkozni fogunk, itt csak annyit akarunk megjegyezni, hogy irányadó a bankra nézve csak az lehet, vájjon Debrecenben történt kifizetés alapján kap-e a bank olyan okmányokat, melyek megbizója előírásainak megfelelnek. II. Mi a helyzete a megbízott banknak, ha a fizetésnél más bank közreműködését veszi igénybe? Itt két esetet kell külön tartani és pedig, hogy ezen másik intézetet a megbízott bank választotta, vagy pedig a megbízó irta-e elő? Első esetben a megbízott banknak mindent el kell követnie, hogy a cél — kifizetés az előirt feltételek mellett — létesüljön s az általa megbízott bank minden cselekményéért és mulasztásáért mint sajátjáért felelős. Ha tehát a fizető bank oly okmányokat honorált, melyek az akkreditív feltételeinek nem felelnek meg, a megbízó bank azok felvételét megtagadja, vagy a saját megbizója jóváhagyásának kieszközléséig fenntartással fogadja el. Ha azonban más intézet utján való kifizetést a megbízó írja elő, ugy az elsősorban megbízott bank csak az akkreditív feltételeinek pontos továbbadásáért felel. Minden esetben szigorú különbséget kell tenni a megbízó és elsősorban megbízott bank, valamint ez utóbbi és az általa megbízott bank között, A megbízó és a másodsorban megbízott bank között jogviszony nem létesül s ennélfogva a másodsorban megbízott bank az eredeti megbízó utasításait követni sem jogosítva, sem kötelezve nincs. III. Az okmányok átvételénél a banknak azokat két irányban kötelessége megvizsgálni. Először, hogy megfelelnek-e az okmányok az akkreditív feltételeinek — (minőség, cimzés, áru megjelölés, súlya, útirány, hivatalos bélyegzők stb.). Ezen vizsgálatnál a banknak a rendes kereskedő gondosságával kell eljárnia. Nem köteles például a bank konossementeknél a nyomtatott szöveget, bizt. kötvényeken, közraktári jegyeken a biztosi feltételeket ill. közraktári üzletszabályzatokat megvizsgálni — feltéve, hogy erre a megbízótól utasítást nem kapott. Másodszor kötelessége a banknak megvizsgálni, vájjon a bemutatott okmányok valódiak-e? Itt irányadó csak az lehet, hogy a hamisítás gondos vizsgálat után szembeötlő-e. Ez utóbbi felelősséget egyébként a bankok kizárni igyekeznek azáltal, hogy már az akkreditív nyitásra vonatkozó megbízás elvállalásakor közlik megbízójukkal, hogy, bár az okmányok felvételénél a legnagyobb gondossággal járnak el, azok valódiságáért a felelősséget nem vállalják. Dr. Makai Oszkár ügyvéd. IRODALOM. Külföldi irodalom. Giercke, Július: Die deutsche Hanse; Enke Stuttgart 1918. Wüstendörfer, Hans: Tatsactíen mid Normen des Seeschiffhaues; Hartung, Hamburg 1920. Schlegelberger u. Hoche: Das Recht der Neuzeit. Ein Führer durch das geltende Recht Deutschlands aus der Zeit von 1914 bis 1921; Vaheln, Berlin 1921. Abel: Die Sterblichkeit in den verschiedenen Versicherungsgruppen und ihre neuzeitliche Anderung. Berlin 1922. Franzler: Die Wirtschaftlichkeit des Feuerversicherungsbetriebs und die Einheitsversicherung. Berlin 1921. Henne: Die Gefahren der Selbstversicherung. Berlin 1921. Rohrblech: Die Wirtschaftlichkeit des Versicherungsbetriebs und die Einheitsversicherung vom Standpunkt der Rückversicherung. Berlin 1921. Richárd: Théorie Mathématique des Assurances. Paris 1922.