Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A munkásnak a vállalat nyereségében való részesedése ...

112 KERESKEDELMI JOG 7. sz. kes határozatot hozott a következő tényállás alapján: A felperes az alperes város tisztviselője kerékpáron járván hivatalba, kerékpárját a hivatalos órák tartamára évek óta a városháza portásszobája melletti helyiségben helyezte el, amelybe egyedül a portásszobán keresztül lehetett bejutni. A szobába vezető ajtó soha sem volt ugyan bezárva, de a portás, ha távozása esetén a portásszoba kifelé vezető ajtaját bezárta, a kérdéses helyiség is hozzáférhetetlenné volt téve. Történt, hogy a felperes kerékpárját a hivatali idő alatt ellopták. A felperes kártérítést követelt az alperes várostól, azon az alapon, hogy a kár azért keletkezett, mert az alperes a lopás megakadályozására nem fejtett ki kellő gondosságot. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert neki a kerékpár megőrzéséről nem kellett gondoskodnia, közte és a felperes közt nem volt letéti jogviszony, az egyenesen meg volt tiltva, hogy bárki is kerékpárt hozzon a városházára. A Landesgericht a keresetet elutasította, a Kammergericht helyszíni szemle után a keresetnek helyt adott. Megállapította ugyan, hogy letéti szerződés csakugyan nem állott fenn, de az alperes mégis, amikor tisztviselőinek megtiltotta, hogy kerékpárjaikat a hivatalos szobáikba felvigyék, egy külön helyiséget bocsátott rendelkezésükre a kerékpárok megőrzésére. Ezzel ő felajánlotta a helyiség használatát és annak tűrésére kötelezte magát, hogy a kerékpárok abban elhelyeztessenek, anélkül azonban, hogy az ott elhelyezett gépeket saját őrizetébe venni kész lett volna. Az alperes tehát ajánlatánlak elfogadásával egyszerűen tűrésre kötelezte magát. Mégis, minthogy a Helyiség csak a portás szobáján keresztül volt megközelíthető és a hivatalnokok feltehették, hogy a portás az alatt az idő alatt, amig az épület nyitva van, vagy iá portás szobában vagy az előtt fog tartózkodni, eltávozása esetén pedig a portásszobát be fogja zárni. A tisztviselők feltehették, hogy ennek a biztosságnak a csökkenése nem fog annak következtében beállani, hogy a portás szobájának nyitva hagyásával el fog távozni. A portás mint alkalmazott mulasztásáért az alperes felelős. (IX. Sen. 10. Urt. v. 17. Jan. 1922.)' I A határozat mindenesetre helytálló és érdekességét különösen az adja meg, hogy a kártérítési kötelezettség alapját a Kammtergericht semmiféle szerződéstypusból sem vezeti le. Hasonló volt a Reichsgericht okfejtése egy esetben (Entsch. ím Ziv. Bd. 99. S. 35), amikor az orvos kártérítési kötelezettségét állapította meg a paciensek ruháinak elveszése esetében. (n. e.) A perköltség Franciaországban is tekintélyesen megnövekedett főként a bélyegilleték, képviseleti és eljárási költség tetemes emelkedése folytán. Ez a körülmény a nép szélesebb rétegeire annyival is inkább nyomasztólag hat, mert a törvény értelmében nem minden költség esik a perben vesztes fél terhére és az ügyvédi honorárium, ami szabad egyezkedés tárgya, soha sem hárítható át iaz ellenfélre. Ezekből a körülményekből az következik, hogy Franciaországban 1000 fr.-nál kisebb összeg iránt nem érdemes pert indítani. A nemzetközi bíráskodás irodalma, — amint a Deutsche Jurisfen-Zeitung egyik legutóbbi számából értesülünk — a közel jövőben egy kiváló magyar szerző német nyelven megjelenő munkájával fog gazdagodni. A D. J. Z. kiadásában nemsokára meg fog jelenni dr. Magyary Géza: «Die internationale Schiedsgerichtsbarkeit ím Völkerbunde» cimü munkája. A műre őszinte örömmel hívjuk fel olvasóink figyelmét. Index valuta.'1' Az állam ne várjon tovább egy véletlen szerencsére, ne várja, hogy a korona újra elérje régi értékét, mert arra hiába vár,— hanem vizsgálja meg a jog minden területén, hogy a gazdasági helyzet változása miként volna a felek és a köz érdekeinek legteljesebb megóvása mellett figyelembevehető s aztán nyilatkoztassa ki a különböző jogterületeken méltányosnak elismert uj jogot. Mert, lía a jogszolgáltatás továbbra is ugy kénytelen elbírálni a pénztartozásokat, mintha a pénz értéke nem változott volna és ha a felek tovább is azt tarthatják a teljes igazságnak, amit az ő egyoldalú érdekük megkíván, akkor a társadalmat mindinkább fokozódó bizonytalanság, perlekedés, keserűség fogja sorvasztani és forradalmasítani. Ha a méltányos jog az általunk használt értelemben általános alkalmazáshoz jut, szükség lesz egy mértékre, mellyel a pénz értékében történt eltolódást - mérjük. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy minden egyes esetben a bíróság állapítsa meg a teljesítés méltányos mértékét. Kell egy kulcs, mennek segítségével a felek maguk is megállapíthassák a teljesítésnek azt a mértékét, amelyet a jog is méltányosnak tart. Ez a mérték nem lehet sem a hitelező, sem az adós igényeihez szabva, nem azonosítható az egyikük által használt érték változásának mértékével sem. Már e mérték megállapításánál is kompromisszumra van szükség, hogy ez minden további kompromisszum alapja legyen. Az árváltozás mértékét a különböző érdekkörök értékeiben történt eltolódások egybevetése alapján kell megállapítani. Arra kell törekedni, hogy a pénztartozás a teljesítéskor is ugyanakkora része legyen a belföldi forgalomban használt forgótőke összeségének, mint amekkora a keletkezéskor volt. Mert a hitelezés, a beruházás, a munkavállalás nyilván olyan feltételezés mellett történt, hogy az említett arány nem fog megváltozni. Nézetünk szerint megfelel a méltányosságnak, lía a kötelezettségek tartalmi változását az életstandard változásának mértékével mérjük. Az * Részlet a Szerzőnek az Országos Széchenyi Szövetségben f. évi május 8-án tartott előadásából.