Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A munkásnak a vállalat nyereségében való részesedése ...

7. sz. KERESKEDELMI JOG 111 fizetni1, amely azt az illető kerületben dolgozó öszszes szakmabeli munkások közt osztaná fel. A javaslatot ugy a munkaadó-, mint a munkáskörök egyaránt elitélik, jóllehet Franciaországban már számos vállalat honositotta meg a munkások haszonrészesedését. Azt tartják, hogy a kötelezővé tétel nem egyéb részleges konfiskálásnál és amellett a rendszert minden előnyétől megfosztaná. I Angliában a 15 vállalatból álló és 18.000 munkást foglalkoztató «Amalgameted Gotton Trust» uj haszonrészesedési rendszert honositott meg, amely a vállalattal! való érdekközösség felébresztésén kivül a munkásokat takarékosságra neveli. A munkásoktól heti befizetésekkel fejenként 200 fontot gyűjtenek be, de a munkás az összeget fel is emelheti. Évi 5% kamat a begyűjtött összeg után biztosítva van, ha azonban a részvényesek magasabb osztalékot kapnak, ugyanolyan százalék kamatot kap a munkás is betétei után, ha az már legalább egy év óta fennáll. A «Ford Motor Company, Trafford Park» az ügyes munkások és a nagy munkaidő honorálása céljából már régebben jutalmazási rendszert vezetett be. Ujabban egy Amerikában kísérletképp megvalósitott rendszert honosit meg. A terv szerint 10, 25 és 100 fontos címleteket, u. n. «Ford Investment Certificates» bocsát ki, amelyek az alkalmazottak nevére szólnak. 6% kamat biztosítva van, ezenfelül a felügyelő bizottság félévenként a vállalat jövedelméhez képest fizetendő további öszszegeket állapit meg. A címleteket csak a prémiumokból és munkabérekből lehet törleszteni, de nem kölcsönből. Kisrészvényt csak alkalmazott jegyezhet. A munkás halála után a kamatot és féléves külön kifizetéseket a felügyelő bizottság az örökösöknek is folyósíthatja, vagy a befizetett összeget visszafizetheti. A kisrészvények nem ruházlfatók át, bizonyos esetekben azonban harminc napra felmondhatok. Az Északamerikai Egyesült-Államokban a munkások haszonrészesedésének háromféle példája van: 1. A munkaadó kötelezi magát, hogy a tiszta nyereség egy bizonyos részét a munkások közt felosztja. 2. Felosztja fokozott munkateljesitményből és az előállítási költségek csökkenéséből eredő megtakarítását a munkások közt. Ez az u. h. bonus-xendszer. 3. Kisrészvények jegyzését teszi a munkások számára a vállalat lehetővé. Svájcban a zürichi kormányzótanács a munkások haszonrészesedése kérdésében egy munkaadó, egy munkás és egy professzor véleményét kérte ki. A munkaadó nem tartotta a haszonrészesedést alkalmasnak a munkaadó és a munkás közti jó viszony ápolására. A munkást nagy csalódás érheti, ha két jó esztendő után az üzem kis haszonnal vagy éppen veszteséggel zár. A munkás; privilegizált munkásrétegek keletkezésétől tart, holott más eszközök is vannak a munkás érdekeltségének felkeltéséire, pl. a taylor-rendszer. A professzor ^Grossmann) a kérdésnek szélesebb alapokon való megvilágítását tartja szükségesnek. Valószínű, hogy Svájc kezdeményezésére valamelyik nemzetközi munkaügyi értekezlet fog a kérdéssel foglalkozni. Bármennyire megoszoljanak is a vélemények a haszonrészesedés mellett és ellen, kétségtelen, hogy a rendszer sok helyen nagyon bevált. Annak, hogy ez a rendszer eredménnyel járjon, alapfeltétele, hogy a munkásság az üzem vezetői iránt bizalommal legyen, meirt különben nem fogja elhinni, hogy a korábban jólmenő vállalatnak egy rossz esztendőben csakugyan vesztesége van, vagy, ha el is hiszi, a vezetés hibájául fogja azt felróni és befolyást követel magának nemcsak az üzem ellenőrzésébe, hanem vezetésébe is. Ezért csakugyan a legcélszerűbb a vállalat tulajdonosára bízni annak a megítélését, hogy a haszonrészesedés megvalósítását célszerűnek tartja-e és milyen formában valósítja meg. Kétségkívül a kisrészvény a legtetszetősebb forma ott, ahol maga a vállalat is részvénytársaság, mert itt a részvényesek nagy tömegének érdekköre egybeesik a munkások érdekkörével és a részvényeseknek a törvény értelmében biztosított jogok a kisrészvényes munkásokat is megnyugtatják. (n. e.) A háborús gazdasági szervek leszerelése Németországban befejezéséhez közeleg. Az egyik szerv a másik után oszlik fel. Az 1921. dec. 15-iki birodalmi törvény a liquidálás siettetése érdekében tartalmaz rendelkezéseket. Ugy látszik mégis hosszú időbe fog telni, amig a háborús gazdasági berendezkedés utolsó nyomai is el fognak tűnni. Bármennyire meglepő gyors átalakuláson ment keresztül a háború befejezése óta a német gazdasági élet, még mindig lépten-nyomon a háború idejéből eredő intézkedésekbe ütközik az ember. Mély bepillantást nyújt ebbe a helyzetbe Heymann Ernő professzor munkája: «Die Rechtsformen der militárischen Kriegswirtschaft.» A francia birák — amint egy párisi ügyvéd cikkéből olvassuk — szerencsésen élték át a világháborút és az azt követő eseményeket. Jóllehet a birák fizetését a békebeli állapothoz képest csak mérsékelten emelték, a francia! biró a társadalomnak mindenesetre művelt és jólétnek örvendő rétegéhez tartozik. Ez az irigylésre méltó állapot sem tudta azonban a francia birót minden kritikán felül emelni. A cikkíró ugyanis csak a polgári ügyekben tudja a pártatlanságukat elismerni. Szerinte olyankor, amikor politikai kérdések kerülnek szóba, a biró sokszor kerül a kormányhatóság befolyása alá, amelytől előléptetése függ. Érdekes, hogy a közigazgatási bíróság és az államtanács, amely szervek éppen al kormány és közigazgatási hatóságok, valamint az egyes polgárok közt felmerülő ügyekben vannak döntésre hivatva, sokkal több ellenállást tanúsít a kormány befolyásával szemben, mint a rendes, bíróságok. A város felelőssége tárgyában az alkalmazottakat ért károkért a német Kammergericht érde-