Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A közgyűlési határozattal feloszlott részvénytársaság továbbfolytatása

7. sz. KERESKEDELMI JOG 105 szükségletük jelentékeny részét ilyen élvezeti jegyek kibocsátásával fedeznék. Ilyen merőben hitelezői és nem egyben tagságjogot biztositó értékpapír kibocsátása a közgyűlésnek kétségtelenül jogában áll, és az sem fog nehézségbe ütközni, hogy e papírok a tőzsdére bebocsáttassanak. Az élvezeti jegy igen alkalmas expediensnek mutatkozik a tekintetben is, hogy a többség kezében felhalmozott részvényekkel lekötött jelentékeny tőke nagy részét mobilizálja, anélkül, hogy a többség a hatalmat kiadná kezéből! Hogy mire gondolok, azt egy példa világosan megmondja. Tegyük fel, hogy a Rimamurány-Salgótarjáni r.-t, szervezett töbsége két milliárd értéket kénytelen a majoritás biztositása érdekében lekötve tartani. Ennek az összegnek jelentékeny részét produktív célokra fordíthatja, ha pí. 25 évre lemond az osztalékról és a 25 éves osztalékot biztositó élvezeti jegyeket bocsájt ki, amelyeknek árfolyama a vállalat jövedelmezőségéhez képest alakul ki. A szavazójog tehát megmarad a többségnél, anélkül, hogy a részvények egész árfolyamértékét improduktív módon lekötve kellene tartani! Ennek a módozatnak szintén nincsen jogi akadálya és van egy világra szóló praecedense: a hires «délégations de Suez»-ben. Az egyiptomi khedive u. i. 1869-ben az ő 170,602 drb. 500 fr. névértékű snezi részvényének 25 évi osztalékjoga fejében 30 millió fr. kölcsönt vett fel a társaságtól, amely az osztalékjogot 120,000 drb. 270 fr.-on kibocsájtott élvezeti jegybe foglalta, * «Receptet» tehát egy mind erősebben jelentkező gazdasági szükséglet kielégítésére mi is adhatunk. Hogy ez a recept is csak kisegítő és kísérletező, nem pedig gyökeres orvoslást jelent a nagy részvény vállalatnak mind hatalmasabban előtérbe nyomuló egyik problémájára nézve, azt nagyon jól tudjuk. Amint a természetben, ugy a gazdasági életben sincs megállás. A rohanó gazdasági élet szükségletei részvényjogunkat is évtizedek óta feszegelik; a nagy részvénytársaság problémája pedig gigantikus körvonalakban vonul fel az egész világon az aktualitások szinterére. Tudjuk, látjuk, hogy a közgyűlés és felügyelőbizottság nagy vállalatnál lesodródott a törvénytől épített magas piedesztálról; a nagy vállalat sorsának intézője a vezetőség, az annak éllén álló egyeduralkodó: a vezérigazgató! És ez gazdaságilag iicm is lehet másképpen, mert a vállalat vezetése a határozottságot és a gyorsaságot követeli, amit a sokfejű és hozzá nem értő közgyűlés biztosítani képtelen. Hogy e metamorfózisnak oiinő konzekvenciáját lesz kénytelen a részvényjog reform ja is levonni, erről a nagy horderejű kérdésről ez alkalommal nem szándékozom fejtegetésekbe bocsájt kőzni. Csak azt emlitem meg, hogy a nagyvállalat szakszerű, áldásos, zavartalan és igy közérdekű működése magának az államnak is legfontosabb érdeke, hogy nagy vállalatnál a kis részvényeseknek vagy a «szervezetlen többségnek» védelmét a jól szervezett vezetőség túlkapásaival szemben nem attól az eleve is hiú kísérlettől várhatjuk, amely a nagy vállalatnak a gazdasági szükségszerűség folytán oligarchikussá vált kormányzatát mesterséges jogi műszerekkel ismét demokratikussá akarja visszafordítani. Mert szin igazság az, amit az 1884. évi német részvénynovella Begründung-ja a részvényjogi reform általános irányelveként imigyen formuláz meg: «Der Gesetzgeber wird seine Aufgabe nur dann richtig erfassen, wenn er sich bemüht, dem Strome der wirtschaftlichen Entwicklung weder den natürlichen Weg zu versperren, noch ihn künstlich im Gebiete überzuleiten, in welche ihn seine gesunde Kraft nicht treibt.» A közgyűlési határozattal feloszlott részvénytársaság továbbfolytatása. Irta: Dr. Nizsalovszky Endre, kir. bírósági titkár. A «Kereskedelmi Jog» áprilisi száma (4. sz. 62. 1.) hkt adott egy igen figyelemreméltó uj osztrák törvényről (Ges. vom 20. Okt. 1921.), amely az osztrák H. G. B. 243. cikkét kiegészítve, lehetővé teszi, hogy a közgyűlési határozat alapján felszámolás alatt álló részvénytársaság ugyancsak közgyűlési határozattal működésének továbbfolytatását határozhassa el. Az ilyen határozathoz a törvény értelmében az szükséges: 1. hogy a részvénytársaság vagyonának az egyes tagok közt való felosztása még ne legyen megkezdve; 2. hogy a közgyűlés ezt a határozatot legalább olyan többséggel hozza, amilyen többség a feloszlás kimondásához szükséges; ! 3. hogy a határozathoz a kormányhatóság hozzájáruljon. \\ i I w j < A cégjegyzékbe bevezetés céljából a bejelentés és a közzététel nem konstitutív feltételek, mert a törvény a bejelentés elmulasztása esetére csupán rendbírságot állapit meg az igazgatósággal szemben. A törvény nemcsak a magiyar, hanem a külföldi jogrendszerek szempontjából is nóvumot jelent és szinte meglepő, hogy mindezideig külföldön nem keltett nagyobb érdeklődést. Hogy a Kt. értelmében ilyen közgyűlési határozat egy felszámolás alatt álló részvénytársaság kebelében joghatályosan nem jöhet létre, az