Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 13-14. szám - Az uj védjegy novella

18-14. sz. Kereskedelmi Jog 103 hozott, vagy fog hozni, annak a félnek, aki ennek folytán kárt szenvedett, jóvátételre van igénye, melyet a vegyes döntőbíróság állapit meg ós ez utóbbi a feleket a magyar biróság ítéletét megelőző állapotba helyezheti vissza. A magyar adós tehát azzal, hogy birói ítélet alapján kifizeti tartozását magyar koronában, voltaképen nem szabadul meg teljesen kötelezettségétől ós ki van téve annak, hogy abban a pillanatban, amikor a két kormány a valutáris kérdésben megegyezik, vagy a jóvátételi bizottság dönt, a cseh hitelező valutadisparitás fenforgása esetén, kártérítést követel tőle, illetve kérelmére a vegyes döntőbíróság felborítja egészen a magyar biróság ítéletét. De ezenfelül még egy más szempontnak figyelembe vétele sem hanyagolható el. Nincs kizárva ugyanis annak a lehetősége, hogy az érdekelt kormányok közt olyan megállapodás jön létre, hogy a régi koronatartozások és követelések államközi clearing utján egyenlittesenek ki kölcsönösen. Ez esetben azonban a fenforgó financziális viszonyaink mellett alig volna elkerülhető, hogy az állam esetleges valutadifferenczia-veszteségét át ne hárítsa a magyar adósokra. Ilyen áthárításnak pedig súlyos akadályai volnának a bíróságok jogerős ítéletei. Ugy jogpolitikai, mint gazdasági meggondolások a mellett szólnak tehát, hogy egyrészt a bíróságok megkíméltessenek esetleg értéktelennek bizonyuló ítélkezésektől, másrészt a felek is megóvassanak az ezen jogbizonytalanságból előállható gazdasági hátrányoktól és a kormány keze se legyen lebéklyózva kúriai határozatokkal, a valutakérdések kölcsönös szabályozását czélzó nemzetközi tárgyalásaiban. Bár valószínű, hogy a magyar és cseh kormányok közt meginduló tárgyalásokba az itt szóban levő kérdés az elsők közt fog bevonatni, minthogy azonban bizonytalan, vájjon e tárgyalások egyáltalán eredményre vezetnek-e ós ha igen, mikor és minthogy másrészt o kérdés teljes megoldása junktimban van a kölcsönös jogsegély szabályozásával, jogi és gazdasági czélszerüségi szempontok egyébként indokoltá teszik, hogy mi is provizórikus megállapodásra lépjüuk a csehekkel, a régi koronakövetelédek birói érvényesítésének a valufakórdós megoldásáig való kölcsönös felfüggesztése tárgyában. Az uj védjegy novella. A védjegyek oltalmáról rendelkező törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló 1921. évi XVII. t.-cz. (Kihird. a Budapesti Közlöny 1921. június 18-ki számában) elbújva a gombamódra szaporodó törvények ós rendelőtök tömkolegében és elkezdve a lajstromozási dijaknak 200 koronára való felemelésével (1. §.), a törvény további szakaszaiban az eddigi védjegyjog kardinális elvein üt rést. A védjegy eddig vállalati védjegy volt. „A védjegy azon vállalathoz tartozik, amelynek védelmére szolgál, (1890 : II, t.-cz. 9. §.) „Die Marké klebt an der Unternehmung." Ezen elvet áttöri a most hozott törvény 2. §-a, mely az együttes, a kollektív védjegyek intézményét meghonosítja. Ezen 2. §. szerint: „Ipari czélu jogképes egyosülések, még ha az áruk előállítására vagy forgalomba helyezésére berendezett vállalatuk nincs is, lajstromozás végett oly védjegyeket is jelenthetnek be, amelyeket tagjaik saját vállalatuk áruinak megjelölésére használni jogosultak (együttes védjegy, kollektív védjegy.)" A kollektív védjegy eszméje nem uj, sőt a kodifikáczió szempontjából sem először vetődött nálunk felszínre. Már az 1909. évi (Szterényi-féle) vódjegy törvényjavaslat 83. §-a is be akarta hozni a kollektív védjegyeket, még pedig sokkal tágabb körben, amennyiben az nemcsak az ipari czélu, hanem minden mezőgazdasági, erdészeti, bányászati, ipari vagy kereskedelmi testületnek vagy egyesületnek meg akarta adni ezen jogot, sőt be akarta hozni a regionális védjegyet is, (84. §.) A kollektív védjegynél az oltalom jogkörének szabályozási súlypontja a védjegy törvényből átterelődik az egyesülés alapszabályaiba (3. §.), melyekben meg kell jelölni, „hogy az együttes védjegyet kik és milyen módon használhatják; továbbá, hogy a tagtól a védjegy használatát mily okból lehet megvonni és végül, hogy a tagokat védjegybitorlás esetén mily jogok illetik és mily kötelezettségek terhelik." Itt csak per tangentem említjük meg, hogy félő, miszerint a törvényes oltalomnak ezen áttolása az egyesülés tagjait nem fogja-e közigazgatási önkénynek kitenni, midőn az egyes iparos ténykedése fölött nem a biróság, hanem az alapszabályok s a testületi közgyűlés fognak dönteni s azok fogják eldönteni, hogy pl. az egyes tag által bevezetett márkát jogosult-e a tag használni akkor is, ha az egyesülésből kilép ? A novella e rendelkezése természetesen szükségessé teszi az illető alapszabályok megfelelő módosítását és azokat a m. kir. szabadalmi bíróságnál s az illetékes kereskedelmi és iparkamaránál is be kell mutatni, (3. §.) A novella 7. §-a még egy újítást tartalmaz. A védjegybitorlást, mely az 1895 : XLI. t.-cz. 8. §-a szerint a régi védjegytörvény (1890 : II. t.-cz. 23. § a) ledegradálásával kihágást képezett, újból vétséggé fokozta s ezzel a védjegyeknek nagyobb oltalmat biztosított, amit még inkább biztosit a pénzbüntetésnek 600 koronáról 20,000 koronára való felemelése.